A vénember mindig álmaiban élt igazán, a nappalok, csak az éjszaka várására voltak jók. Ahogy felébredt, elintézte kötelező teend... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Tűzmadár
kandallóban fahasáb pattog fénye szobám falára rajzol képzeletemben madár surrogva szárnyat bont árnyéka érzékin táncol dadogó fényű ... Tovább olvasom »
Thököly Vajk: Itthon vagyok
https://www.youtube.com/watch? v=y8G4U3D1M10 Tovább olvasom »
Seres László: Igazság
Ezernyi kérdésre ki ad választ S mit ér amit tud s mit amit titkol Cipeljük a fénybe kúszó égig Keresztként súlyát vállainkon Megmérette... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Háborúk
Isten és Sátán alkotás – rombolás, jóság – gonoszság, őszinteség – álnokság. Együtt a lelkünkben, együtt az emberi közösségekben, min... Tovább olvasom »
Vasas Marianna: Élet az emberek után
Zajhangyák milliárd parány árnya ében lángokba vígan poroszkált, zérusfüggöny bársonyzuhataga oltotta a sok nyüzsgő kis parázst, és moto... Tovább olvasom »
Markovic Radmila: Tiltott gyümölcs
Szemed bűvkörében fürdetsz egész este, csókolgatod, cirógatod ajkam, arcom, két karod testemen tüzet csihol, fejemet melledre, bőröd alá... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Piócanász
A vén fa kerti szék olyan rozoga, hogy életveszélyes volt beleülni. Nem igazán tanácsos fészkelődni benne, a legkisebb mocorgástó... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Kései parázs
kértél belőlem adtam magamnak alig maradtam megkóstoltál hagytam érzésektől elállt szavam fanyar voltam talán prüszkölve kiköptél ost... Tovább olvasom »
Folinek Magdolna: Álompáros
Hitem, mit tennem kellett volna valami légüres fehérbe zuhant, elakartam kapni a tódult tavaszt hogy nyílló látomás kápolnájába avass... Tovább olvasom »
Seres László: Vers a vershez
Tiszta légy s igaz. Gyönyörök gyönyöre, vérrel leírt szó, gyógyír fájdalmunkra. Mindenható infúzió. Ne kelts zajt, felszínes mámort ... Tovább olvasom »
Vasas Marianna: Álomketrec
Olykor-ketrec álomvilág, levegőtlen, bús délibáb, valós érintést koldulva sikolt fel a képzet súlya: kárörvendnek metaforák. Mert a d... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Kövek között
Köves úton botorkálok, utam végén mély az árok. Csillagtalan éjszakában a természet templomában hasztalan küldöm fohászom. Nem találo... Tovább olvasom »
Markovic Radmila: Részegen és józanul
Józan vagyok, téged nézlek. Mint a szivacs, úgy eláztál. Tátongnak az üres zsebek Holnap ismét, jaj de innál. Tanuld már meg, balga l... Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)