Istenként tetszelegsz csillagokon lógva.
Megszabod, hogy mától mi a bűn és erény.
Feltűzöd szeplőid a vén holdkorongra,
ugatsz, fogyatkozzon, hogy szeplőtelen légy.
S magad mások előtt hithűn összetöröd
- ördögűzőt játszol s nincs aki meggátol -,
álorcáid váltva zsebedet megtömöd,
meg se részegülsz ma már a pénz szagától.
Fentről elvakított maréknyi hangyabolyt
látsz, nem éhezőket, nyomortelepeket.
Mit számít neked, hogy ember, vagy hangya volt
lenn a talpad alatt, ki mennyekbe emelt.
(Kép: Internet)
kedves S.Laci.
VálaszTörlésÉrdekes, és elgondolkodtató a versed.
Remélem tévedek, de mintha a ma embertípusát jelenítetted volna meg.
Tetszett.
gyuri
Köszönöm kedves György, valóban mai világunk embertípusainak egyik lenyomata elevenedik meg a versben, jó érzékkel vetted észre, melynek örülök.
TörlésAkiket felemelnek, általában megszerzik azokat az eszközöket, melyekkel élve helyzetüket tartósítani tudják... - Komoly kritika ez a máról, kedves Laci!
VálaszTörlésCsatlakozom az előttem szólókhoz, valóban ez komoly korkritika, ugyanis szerintem ez a kor szüli, ösztönzi is egyúttal ezt, nem kifejezetten mély szándékból termelődnek ki ezek a személyiségek.
VálaszTörlés