néha nem.
Néha álmodom veled,
néha nem.
Van, amikor szép
az álmom, és
van amikor nem.
Előbukkan álmaim mélyéből:
régi kastélyablak boltívébe
húzódva csókoltál.
Nem törődtünk mással,
sem őszülő hajunkkal:
megcsillant rajta napsugár.
Hőségben borzongtunk,
bőrünkön libabőr,
szemünkben szerelem ragyogott.
Néha gondolok rád,
néha nem.
Néha álmodom veled,
sokszor nem.
Szép, szomorú, nosztaalgikus versed meghatott.
VálaszTörlésÉn is így gondolok régi - egyetlen igazi - szerelmemre. Halálunkra magunk maradunk, de az emlékek elkísérnek.
szeretettel olvastam
Sarolta
Köszönöm kedves Saci ! Valóban, akit igazán szerettünk sose felejtjük el, bármilyen érzést, indulatot is vált ki néha belünk. Az is igaz, hogy halálunkra magunkra maradunk, csak az emlékeink maradnak velünk, s néha valóságnak érezzük :)
TörlésNéha maguk az emlékek a valósàg. Sajnos, így van összerakva az időben az ember.
TörlésDitta, köszönöm az olvasást, és a véleményed. Igazad van, az emlékek vagyunk, és nincs is talán olyan nap, amikor ne jutna eszünkbe életünk valamely történése.
Törlés