néha nem.
Néha álmodom veled,
néha nem.
Van, amikor szép
az álmom, és
van amikor nem.
Előbukkan álmaim mélyéből:
régi kastélyablak boltívébe
húzódva csókoltál.
Nem törődtünk mással,
sem őszülő hajunkkal:
megcsillant rajta napsugár.
Hőségben borzongtunk,
bőrünkön libabőr,
szemünkben szerelem ragyogott.
Néha gondolok rád,
néha nem.
Néha álmodom veled,
sokszor nem.
Szép, szomorú, nosztaalgikus versed meghatott.
VálaszTörlésÉn is így gondolok régi - egyetlen igazi - szerelmemre. Halálunkra magunk maradunk, de az emlékek elkísérnek.
szeretettel olvastam
Sarolta
Köszönöm kedves Saci ! Valóban, akit igazán szerettünk sose felejtjük el, bármilyen érzést, indulatot is vált ki néha belünk. Az is igaz, hogy halálunkra magunkra maradunk, csak az emlékeink maradnak velünk, s néha valóságnak érezzük
TörlésNéha maguk az emlékek a valósàg. Sajnos, így van összerakva az időben az ember.
TörlésDitta, köszönöm az olvasást, és a véleményed. Igazad van, az emlékek vagyunk, és nincs is talán olyan nap, amikor ne jutna eszünkbe életünk valamely történése.
TörlésClick to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.