Hevesi Éva: Érted vagyok

Öleddel  játszik
a felkelő nap,
szikrázik benned
a vágy,
ajkam megremeg,
néma ködbe vész
a látóhatár.
De ha ránk terül
a fekete lepel,
óvón ölel át
karom,
és a félelem
kicsi árkait
homlokodról
lecsókolom.