Lassan pereg a hűvös eső, a zömök hegyen áll az idő. Nyár belép a fák közé, színes ruhát ad ágak fölé.   A tiszta folyó völgybe ér, partján ...

 „Tudo vale a pena se a alma não é pequena.” „Minden megéri, ha a lélek nem kicsi.” (Fernando Pessoa) Nemzet Mi nem azért létezünk, mert hat...

  Zné súlyos gerincműtéten esett át, mert nem tudott már rendesen járni. Mondjuk, azóta sem tud, mert nem tartott be semmilyen orvosi utasít...

ébresztődalt fúj kora hajnali madár csivogó csőrük   szünet nélkül jár pittyeg harsány énekük üres még begyük   csattogó csóka szárnyal hall...

Az este lassan ereszkedett Nápolyra, mintha a fény fáradt kézzel hajtaná össze a nappalt. A tenger fölött még maradt egy keskeny, sápadt sáv...

"Uram, a késemért jöttem." Nem, nem azért a keskeny  enyhén hajlott acél pengéért, hanem amit nap, mint nap a hátadba döfök. Ezern...

visszahoztál mert el sem mentem innen néha álmaimban a küszöböm hibernálja az óceánt és dagálykor egy fehér bálna messze röppen ajtóm őrizte...

éjjeli pillangó csillaggal versengve szánkázik hajad selymén szentjánosbogár-fénynél hamvas arcod élén ravasz fény kér bebocsátást szentiván...

„De ami volt, az nem jön vissza többé soha. Az idő egyirányú utca.” Megcirógatnám pedig a múltat, fényesíteném, akár gyermekkoromban a rézki...

véres utcákon nyomorba döntött emlék kulcsot keresel már kérges tenyereddel rozsdás lakatot nyitnál szíveden tátongó lék porba dobtad azt mo...

Az emlékezetben a percek nem sorban állnak, hanem szétszórva hevernek, mint játék után az udvaron felejtett tárgyak. Van, amelyikből virág n...

talpában fájdalomparázs lenge lányka pengén jár szerény élete sivár   nincstelensége lelket tör napjaiban kínlódva hörög kitaszítottan nyösz...

Az óévet elbúcsúztatták az emberek nagy csinnadrattával, tűzijátékkal, zenével, ahogyan régóta szokás. Pezsgős üvegek garmadája ürült ki eze...

égi moraj hangján felhő roppan villám cikázik   esőcsepp prizmáján fény bomlik hét színű csokor szivárvány szakad   furcsa éjszán csak hold ...

Az alföldi kisvárosra, mintha porcukrot hintettek volna! A gyerekek még ennek is nagyon örültek, bár hóembert nem lehetett belőle készíteni,...

Kivezetés udvarunk falán                                                   húgom ájult sikolya  könnyes jégcsapok Sortűz szemközt puskacső  ...

Karácsony után a házak visszaveszik a hangjukat. A díszek még maradnak, de már nem beszélnek; úgy állnak a sarkokban, mint elfelejtett monda...

  „Accidit in punto, guod non seperatur in anna.” „Azt, amiben annyi sok év nem dönt, eldöntheti egy perc.” (Latin mondás) „Ülök magam közep...

Keményre fagyott a földút, s az őszi traktornyom, mely szinte sikátort vájt a vetés köré, megtelt esővel és hóval, mely jéggé fagyva úgy csi...

teljességében magába fogadott majd lágyan felemelt mint lopott pillanatot nyújtott fel az ég felé (alig halhatót sóhajt) s tesz le torz tükr...

A perceknek ilyenkor tapintásuk van. Finomak, mint a selyem, amely nem akar elszakadni, csak megmutatni, hogy volt egyszer egy pillanat, ami...

Aztán csendesen,               titokban, mint hó után a föld,               felébredtünk. Szemünk               bentrekedt vágyaiban izzottu...

Előzmény:  Cseresznyefavirágok novella.  Az est még alig telepedett a házakra, villódzó fényeknek garmadája árulkodott arról, hogy december ...

fuvolahang száll szelíden kék ruhás lány ül kövek padján   kikötött csónak alatt víz csacsog-csobog ringató tóban   édes-bús dallam -vízi tü...

Sápadtan ébred álmából a város Tejszínű reggelen áthatol a fény. Ködpaplan oszlik, majd szerte is foszlik, Csupasz fák karjain megcsillan a ...

utcát járod nyári tikkasztó napsütésben fénytelen éji remegésben kérges lelked koszlott katonai bakancs szenvedést rúg röhögve rúgnak bele ö...

A negyedik gyertya fénye már nem tanulja a sötétet. Úgy áll benne, mint aki végigjárta a hideg szobákat, megérintette a kilincseket, és tudj...

maró könnycseppek még egy bolyongó lélek újabb néma perc ölel át tizenötöt s kiált átkot szemedre  tizenhatan vannak már Mohol, 2025 március...

  obsitos órát megállítok csenddé szelídül rohanása kés élén ingó időtlen idő táncol végtelen szélben   aláhulló múltam sokszínű szilánkja e...

Hamis ígéretek törnek ketté. Szürkévé válik smaragdszín tenger. Megsárgult falevélen ébred egy újabb hajnal, Melybe fáradtan lép bele az emb...

Hirtelen megsárgult hullongó falevél szárnyak nélkül szárnyra kél. Szívemben szomorúság él, jó volna gyermeknek lenni még. Simogatnátok arco...

A születés mindig félhomályban történik. Nem a fényesség idején, hanem akkor, amikor a világ épp elég fáradt ahhoz, hogy ne szóljon közbe. A...

  okos telefonom párna alatt lapult kissé kábán kotorásztam milyen fontos közlés érkezett éjjel közepén levélértesítő zenélt válaszoltam ser...