Őszönként eszembe jutsz,
mikor falevelet kavar
sziszegve, szívembe marva
kíméletlen szél.
Kócolja hajam,
hideg kezével ruhám
alá bújva hozzám simul
Csobogó tópart
mellett andalgok
néma vággyal,
hangtalan dalt dalolva.
Könnyem hull
naponta sikoltva
zsolozsmázom neved.
Felesel velem kopasz
ágon hintázó madár,
csúfolva trillázza
hittelen hiányod.
A kép Zulema Guerra argentín festőművésznő alkotása
Related Post
Mátay Melinda Mária: Vannak napok ….Vannak napok,amikor……már nem számít,hogy féltünk.Vannak napok, amikor….Te jössz.
Balogh Géza: Lesznüe Dali: Havat hord a szél a tetők felett... (Ветер носит снег над крышей...) (műfordítás)Havat hord a szél a tetők felett,kitört a dermesztő tél.Az öreg házban csak az egerekneszeznek és -
Blank Judit: JanuárZúzmarát, s ködöt hint a téli hajnalBús, szürke felhő ül fáradt lelkemen.Feketén sötétlik az ég alj
Riba Ildikó: Színpadonsütkérezz álnosztalgiádálfényében felmagasztosultérzelmeid színpadánjövendőd hajt virágothazugságai
Riba Ildikó: KésőKéső már nincs többé vágy.Hazugságaid utána fáj se fáj. Elvesztél az időben,ölembe senki
Riba Ildikó: Köszönöm, jól csend van némaságutca zaja szűrődikablakon átnem szól hisz nincssenki semhiába kérdezlekárnyad nem
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.