mikor a vers szebb akar lenni önmagánál
belebújik mindenféle logikai buktatóba
például virágot próbál elültetni acéllemezbe
nem adja föl s mert a szavakkal mindent lehet
kertészkohásszá alakul nem hibrid lesz hanem
kisiklott asszociáció fényes is meg szagos is
egyként csábítóvá válik lepkéknek és
nyomkövető kutyáknak de tovább növekszik
s mikor egészen vékonyra (nagyra) tágul várnám
hogy fölrepül mert világító szagos acéllégömb lett
akkor a vers váratlanul kidurran és visszaváltozik
szépetmondássá a gondolathiány dekoratív
tömítőanyagává ám ha szerencsém van
nem írja meg önmagát
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése