Sziasztok! Akartok esetleg csoporttalálkozót? Olyan rég dumáltunk! Utálhatnánk egymást. :)

Őriztem szépnek hitt emlékedet: időnként leporoltam, simogattam. Azt mondtad sose kellett volna...   Egy mozdulat, és söpörtem mindent: kuka...

  Tegnap az óvodában, egy kisgyerek átadott nekem egy csokor hóvirágot. Azt mesélte, hogy a testvérével szedték…. Suttogva köszöntem meg, ma...

Én ezüstöket kértem. A nyár zöldeket hozott. Én ezüstöket kértem. Az ősz aranyat adott. Én ezüstöket kértem. Te tél platinát adtál. A tavasz...

Rügyek és szirmok nélkül, üresen zihál, amennyire csak üresnek érezhető egy faág, mintha béna lábait verné egy világszép leány. Lásd, zuhog ...

1. Ne szólíts, Apám, többé gyereknek, öldöklő szívű felhők temetnek! Kifosztott akol, állok a napon, tűző árnyékom véremmel marom. Égnek az ...

tapogatózó tegnapi áporodott álmod rózsaszín szőttes   kútból csurranó friss víz hűvöse érzékeid ébreszti   varázsos világban valóságod vár ...

Vagyok a szirmon felejtett parázs, Sorsom virága lázas lázadás. A Hajnal előtt ki halkan kinyílt, a sötétlő föld, a vérrel telt sík. Ki szív...

Az a fiú ott, jól van. Odakint lehet, ameddig csak akar, és akkor megy aludni, amikor kedve van. Akkor eszik, amikor szeretne és úgy, ahogy ...

A türelem gallyán sorvad a részvét. Nincs már virágot tápláló oldat. Nem leled bennem éltető vér cseppjét: Lelkem vesztének oka a bánat. A n...

Egyetlen kövem tóba dobtam. Mindenünk oda! Ki segít hát a víz pillanatnyi kráterébe visszahelyezni a csobbanást?

szavak elhallgatnak makacs falak leomlanak ereje elméket kavar kétélű fájdalom facsar sikolyban állok magam fogolyként arctalan élet törmelé...

Ma kint a szabadban jártam, a szél-borzolt fák közt Nyugalom-méhek döngicséltek csendes, szép zenét, És ágak közt megbújtak, zöld lombokban ...

szellő volt karod orkánerő dagasztott vihar lett szárnyad

Látod-e vajon te is, Kedvesem? A néma éj kifakadt véraláfutása csöppen el vörösen, s alkonyi ingben feszengő, szőke nyárfasor tovapattant go...

Angyalka már jó ideje csetlett-botlott a nagyvárosban. Hol egy dudáló autó elől ugrott el, hol egy rohanó fiatal lökte fel, hol pedig egy ör...

hallgat az ég hallgat a sötétség hallgatok én nyúló némaság helyettem csalfán búsan beszél

  Egymásba feledkezve a kezed és kezem. Hajnali kertek deres sörényén elidőző, eleven csillagszilánkok pulzálnak szemeid kékjében. Táncoló l...

Hétszínkék  csodaszőrű  kuvaszt simogattam. Az övé volt. Előttem járt. Megmutatta a soha nem látott  csillagtüzeket. Határtalan kötélen ring...

lehunyom szemem szorosra zárt pilláim mögött sziporkázó féktelen fények villóznak rajzolt köreik között kérdezem létező igazság miért fáj ne...

1945. júniusa volt. Véget ért a 2. világháború. Véget ért az embertelen, értelmetlen öldöklés! A hír olyan gyorsan terjedt, mint futótűz a s...

Ragyogó napsütésben békés a kikötő, nedves köteleit szárító, szunyókáló, és egymáshoz közel álló, tűnődő két kecses hajó. De üt az óra. Teng...

Őt vártad.  A súlytalan fényből kilöttyent éjszaka homlokot maró hidegében, elmosódott körvonalait a mozdulatlan ürességre feszítve. Szemébő...

szomorú remete élete reménytelen elvét mindent amit csak lehet fa odvában tölti zord szavú telet meleg ellen kap óvatos enyhet eledele cseké...

Vannak napok, amikor…… már nem számít, hogy féltünk. Vannak napok,  amikor…. Te jössz.

Ott a Balaton parton állt szelíden, közvetlenül a víz mellett. Biztosan a szél tévedésből hozta ide, távol a pipacs mezőktől. Több virág nem...

Későre jár, de még megrezzennek a messzeség lezárt szemein átnedvesedett pillák.  Talán csak madárraj, vagy a távolság türkiz hullámaira szá...

Tekintetem kisiklik válladon. Már nem hallgathatom el a torlaszok félbetört ragyogását. Pillantások kereszttűzében az elragadtatás sebhelyei...

  Redvás alagsorban hánynád                                  le                                  magad.             Alattad véres lepedőd.  ...

Anyám csipkét horgolt fehér pólya szélére ölében gyermeket ringatott – dúdolt egy dalt, zörgő avarra  lépve árnyalatokról álmodott… Apám sze...

mámoros szél kavar ajkamon zavar hajam csupa csatak fehér fagyban reszketek magam jégszelet szakad vágja virágszárakat ujja kaparja torkomat...

Mindig, amíg a sorsod útján jársz le nem vetett hegekkel teszed. Eléd görgetett rögöket átmászod s amit lehetetlennek hittél, elérheted. Min...

  Sok mindenbe  beleér  a kezem…  Mondhatni  benne  van.  Ühüm –  A biliben  is.

sejtelmesen sziporkázó téli tulipán boldog napot hoztál kényes piros-sárgán fejed bólint alázattal karcsún hajló száron fanyar illatod leng ...

  Az éjszaka végső tánclépései ezek, lúdbőrös csillagain már könnyű pára, fel-felpislogó tócsáin steril neszek. Ma már egyikünk sem találhat...

anyátlan sárga évszak mint a fű már késő ősszel temetők domborultak durva hantok minden őssel mit gyomrukba a halál emészteni már elrejtett ...

gombostű alkonyatot tűz felvöröslő kék őszi égre egyszerű rajzán ezer álombeli szépre ölelkező fények origamit hajtogatnak vigaszul feslett ...

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kicsi falu. Abban a faluban, mindenkinek nagyon szép háza volt.  Az emberek nagyon adtak arra, hogy...

Még nyílnak a völgyben a slammer virágok, egy zöldellő drogos épp tovaszaladt - Esőtől áztatott kaputokban állok, szívom a cigim az eresz al...

Kezem kezedben, játssz ma így, fessük arcomra álmaid! Színezzük egész a csodáig, hajamtól egész a bokáig.  Mint kalász, ha rád nyitja szemét...

Még nem tudom, hogyan mondjam el neked, olykor a csillagok eleven sebek. Vaksötét tükörbe hasadt holdpenge szeli az eget arcomra, kezemre. A...

Semmi mást...Semmi mást nem szeretnék, csak zsebembe rejteni hangod bársonyát. Amikor a hajnal ébreszti a világ zaját, amikor az alkony öléb...

Havat hord a szél a tetők felett, kitört a dermesztő tél. Az öreg házban csak az egerek neszeznek és - a csend... A hó, a szél szálló akarat...

Az őrület után csodás a csend. A tékozlás múltán a mérték mi egyensúlyt teremt.   

Ma fényes a szél ködkergető dalt penget a réten - diófára vetül egy árnyék, mintha ott állnék éppen... A tél ízületes lábán fekélyesedik a j...

 táncos tavasz kacér mozdulata ritmusra ringat  lágyan ég kékjén pompázó vidám nap meglegyint ölelő karjai közt kopár kertben jég olvad zord...

erőszakos szél kócolja bogokba csomózva csavarja gondolatom sima fonalát bonthatatlan szálak között keresem kezdetek törött idejét; képzelem...

Szeretem én a gyönyörű fákat,  a törzsből magasra nyújtózó ágat s ahogyan rajtuk szelíden ezernyi zöld levél megpihen… Szeretem a karcsú fen...

Az A.E. kötetből egy cetli kandikál: ’86, karácsony, Ó, de mily messze már! Habozok: tartsam még? Tegyem vissza újra? Nem tudom írásod  már ...