Batyum



megszoktam nem
vagy már
a szél emlékeim között
ki-be jár
láthatatlan ajtók előtt
meg nem áll
konok útján nincs határ
lassan koptatja széleit
magával viszi
málló képeit
cipelek batyut hátamon
súlyát érzem vállamon
adok belőle keveset   
lehúzza két kezedet
mégis enyém a neheze


4 megjegyzés:

  1. Általában így járunk, a miénk a neheze. Tetszett a versed: korrekt, szép!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, csak mi érezzük, aki kívülről szemléli el sem tudja képzelni súlyát.
      Köszönöm tetszésed, és véleményed. :)

      Törlés
  2. Szeretettel gratulálok sokatmondó versedhez: Mila

    VálaszTörlés