Életpárlat

sosem volt pendelyem
gondolatban levetem
szeplő és horzsolás
fájó gyenge testemen
keskeny palló vezet
szurkos ingoványos
életpárlat felett
távoli kémény
ostoba fekete füstje
lelkem festi meg

fény zökken
fogd kezem
segíts nekem...

6 megjegyzés:

  1. Unknown2013. november 23. 7:23

    szép vers, gratulálok, Ildikó

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Riba Ildikó2013. november 23. 8:52

      Köszönöm kedves Gábor, örülök, hogy tetszett. :)

      Törlés
  2. M. Fehérvári Judit2013. november 23. 16:03

    Tudtam, hogy te írtad, pedig meg sem néztem, Kié is a költemény! Szeretem a sűrítéseid!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Riba Ildikó2013. november 24. 8:34

      Ditta, minden kritikánál és dicséretnél nagyobb elismerés számomra, ez:
      "Tudtam, hogy te írtad, pedig meg sem néztem, Kié is a költemény "
      Köszönöm szépen ! :)
      ildi

      Törlés
  3. Unknown2013. november 24. 15:31

    Szívembe markolt rövid pár sorosod.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Riba Ildikó2013. november 24. 18:21

      Köszönöm kedves Éva ! Örülök, hogy megérintett a versem. :)

      Törlés