Mea culpa




szomorú ég arcán
jeges könnye csorog
reménytelen szürkeség

toprongyos tépett
létben lélek 
imbolyog
mea culpát motyog
meredek árok partján
méregzöld csalán
marja vörösre bőrödet
életbirodalom szirtjén
tüskés magyal
kúszik konokul
fantomként 
burkolt
kövek között

4 megjegyzés:

  1. Ilyen az "én vétkem", a Te vétked?! Nincs is olyan! Szépen visszaadtad!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Ditta, jól esnek szavaid :) Külön köszönöm, hogy olvastad. :)

      Törlés
  2. Megihletett a versed, Ildikó... szeretettel olvastam.

    VálaszTörlés