Pihegve
tűnik fel,
szépen
szállva szerepel.
Töményen
töri őt törvénytelen történelem,
kéz
kéri kezét, s ki-kinéz a szerelem.
Félve,
félig fiatalon figyeli,
bőszen,
öregen, őszen még eleven
és
életében élő,
szívében
szabad
a
meg-megálló idő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése