Riba Ildikó: Szomorkodó





foszlott felhőből égre
sápadt sálat kanyarítok
testemből szivárog fáradt
seszínű savanyú nyirok
fájdalomtól sírok

nehezedő pillámról
ámulva árva
könnyem cseppen
szívem szomorkásan rezzen
érjen álmomban halál
ne simogass kis virág


7 megjegyzés:

  1. Ildikó, a sok szép alliteráció kiválóan támasztja alá versed lényegét. Gratulálok, Hajnalka

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm drága Hajnalkám, örülök véleményednek, és a tetszésednek :)

      Törlés
  2. Vidám szavakból szőtt szomorúság!
    Üdv:Szabolcs

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen szép gondolatodat. !
      A szövet mintája dönti el, vidámság lesz-e, vagy szomorúság.
      Üdv: Ildi

      Törlés
  3. Szomorú hangulatú versed mélyen megérintett.
    Szeretettel gratulálok: Mila

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm kedves Mila!
      Örülök, hogy érzeted :)

      Törlés
  4. Ildi.

    Eklatáns példája versed annak, hogy szomorú is lehet szép.
    Ez, emelkedetten őszinte, és szép vers.

    gyuri

    VálaszTörlés