ballagtam haza
hallgatag
gondolataim börtönébe
zártan
formáltam szavakat
őszi szomorúság
lelkembe tapadt
cibálta céltalan
maradék harmóniám
harang hangja
búgón zendült
messze zúgott
kongása bennem
mélyazúr
hiányod tőrként
szívembe szúrt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése