Urbán-Szabó Béla : Egyszer

Azt mondom egyszer…
Azt mondom   
ha mer az ember.
Érzéseink kalodája,
egy szeretet ódája;
szabadságból az ölelésbe,
menekülés a kötésbe;
átnyalábolnak karjaid,
vágyom a mindent,
a valamit…
Most jó, jó nagyon,
a rosszat, a bánatot,
a tegnapnak hagyom.