repedezett világban
málladozó vakolat
porladó táblái közt
pókhálóba bugyolált
ódon emlékek
roskatag polcon
álmodnak kusza sorban
dobozukat nyitni kár
fűszeres illatukat
évek pora vitte tova
sárgán zörgő csontok
volt életek nyomata
ékes búcsú-ígérete
aki él sorsát nem
kerülheti soha
málladozó vakolat
porladó táblái közt
pókhálóba bugyolált
ódon emlékek
roskatag polcon
álmodnak kusza sorban
dobozukat nyitni kár
fűszeres illatukat
évek pora vitte tova
sárgán zörgő csontok
volt életek nyomata
ékes búcsú-ígérete
aki él sorsát nem
kerülheti soha
Kedves Ildi.
VálaszTörlésEz, a szépítetlen valóság, az örök körforgás megváltoztathatatlan törvénye.
Mindenkire vonatkozik, aki valaha is született, és fog születni, a jókra, és rosszakra egyaránt.
Hogy igazságos é a sorstól, vagy nem,nem tudom, de az élő véleményére nem kíváncsi senki.
Nem vagyok boldog...
Tetszett.
gyuri
Gyuri, pedig néha érdekes volna a visszatérésről a tapasztalás,de olyan még nem volt, tartok tőle nem is lesz.[-( Így maradnak a pókhálós emlékek, és a búcsúzás. Mit ne mondjak,én sem örülök ennek, jól érzem magam a bőrömben, szeretnék, még sokáig így maradni. :)
TörlésMilyen igaz, valóban: túl azon, hogy az elmúlás sorsára jutunk, senki nem kerülheti el, hogy valamiképpen egyedi sorsot is meg ne éljen. Ezzel hagyja hátra a szétmálló, illatukat veszített, némely írásokban talán meg is örökített emlékeket. Tárgyszerűen konstatáljuk: volt "éden", lett ódon. Mint írtad, Ildi, értékelve-emlékeztetve.
VálaszTörlésEz baj, nem Gábor? Édenből ódon, s megöregszenek a tárgyak is, velünk együtt. S hogy olvasom a hozzászólásodat, elgondolkodtam, milyen kegyetlen dolog is, az élet múltával, az emberek kedves tárgyait is viszi magával az enyészet. Pontosabban szólva, bármennyire is fáj, ki kell dobni a valamikor kedves dolgokat, ruhákat. Csak emlékezetünkben őrizzük, aki fontos volt. Azt hiszem kellően érted, amit magyaráznék... :)
TörlésAz édent nem véletlenül tettem idézőjelbe, Ildi: a nem mindig édeni történetekről is szóló életünk végén ugye azt is mondhatjuk, hogy nemcsak a kedves tárgyaink múlnak el velünk, de a minket ért kegyetlenségek is elenyésznek. Egyébként igazad van, "az élet szép, tenéked magyarázzam"? :)
TörlésEgyszer a néma leventének is megoldódhat a nyelve. Kicsi voltam, amikor Ruttkai Évával, és Gábor Miklóssal a főszerepben láttam a darabot a tv-ben, egy életre szóló élményt adott, s őrzöm, bizony. :)
TörlésKedves Ildi,
VálaszTörlésSzép versedben finom köntösben ott van akkor is az, ami elkerülhetetlen.
:) nincs mese.
Kedves Noémi, sajnos nincs menekvés, pedig jó volna néha. :) Köszönöm,hogy nálam jártál. :)
Törlés