Riba Ildikó: Lüktetés



lágyan ringató
vízpáholyra hullott
pehely szirmú
virág kecsesen libeg  

távoli zaj idill
csendjét töri meg
kaptár népe ébred
dermedt álomból

boldog zsivajuk
simogatja sárga fehér
rózsaszín virágok 
selymes szerelmét


Kép: Pintér András fotója


12 megjegyzés:

  1. Kedves Ildi.

    Ez a vers, maga az élet igenlés, a lüktető végtelenített élés szózata. Üde, friss, és kedves.
    Tetszett.
    gyuri

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, kedves Gyuri ! Valóban, kimaradt ebből a versből a szomorkás hangulat. :)

      Törlés
  2. Csak csatlakozni tudok Gyuri szavaihoz: a látványtól a hangokon át, a boldog zsivajjal ébredő élénkülésig az élet örömét írtad meg, Ildi! Erre mondhatjuk: már csakugyan benne vagyunk a jóban! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Gábor ! Valóban ránk fér a vidám, szép tavasz. De ez a gyönyörű fotó maga az élet, s megvallom ez ihlette a verset. :)

      Törlés
  3. A dermedtségből való új életre kelést,örömöt érzek versedből, Ildikó. Nagyon szép. Üdv. Hajnalka

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen Hajalka, örülök, hogy tetszett. :)

      Törlés
  4. Kedves Ildi,

    De gyönyörű ez a vers :) csatlakoznék az előttem szólókhoz.
    Szeretettel gratulálok.

    VálaszTörlés
  5. Szeretettel olvastam versed: Mila

    VálaszTörlés