Riba Ildikó: Vándor



aládúcolt égbolt alatt
telihold pazarolja
ezüstös világát

zsúfolt terítőn
csilingelő csillagok
sokasága felragyog

éjszaka vándorának
csalfa csalitok között
menekülő utat mutat

lengén lágyan lobogó
köpenye zsenge rügy
részeként öleli testét


Kép: Pintér András fotója

9 megjegyzés:

  1. Kedves Ildi.
    A versből árad, az éjszaka békés, rossz indulattól ment segítő szándéka, nyugalma.
    érezni a holdfényben fürdő alvó tájat, a csillagok díszítette mozdulatlan békéjét.
    Szép vers, árad belőlem a csend.
    gyuri

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Gyuri ! Örülök, hogy érzed a békés éjszaka hangulatát.:)

      Törlés
  2. Kedves Ildi,

    Milyen szép lett ez a vers és nagyon érezteti megkapó hangulatát a nyári éjszakának :)

    VálaszTörlés
  3. Ó, az a nyugalmas, díszes égbolt; mily kontraszt van közte és a vándor között! Mily jó lenne, ha nemcsak meneküléshez mutatna utat, hanem természetes örömteli létezésének lehetne mindennapi társa, tanúja a békés kozmosz... Ilyesféle érzésekkel olvastam éji versedet, Ildi! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazad van Gábor, ez lenne az igazi, hogy végre a békés napokban is utat mutatna,nem csak a menekülőknek.

      Törlés
  4. Túl sok az alliteráció a versegészhez képest! Az első kettő remek, a másik kettőn dolgoznék még a helyedben!

    VálaszTörlés
  5. Túl sok az alliteráció a versegészhez képest! Az első kettő remek, a másik kettőn dolgoznék még a helyedben!

    VálaszTörlés