Riba Ildikó: Szederinda



temető hűvösében
szeder szalad szerteszét
hirdeti holtak között
a jövő ígéretét

szavaira válasz nincs
gyökere mélyre hatol
sírhalom hanttá porlad
széllel hiába dacol

kék-fekete bogyója
a lét édes-savanyú
visszatérő szelleme
ijesztőn harsány hangú


10 megjegyzés:

  1. A szederindával a magad gondolatát sugalltad természetszerűen, a jövő ígéretére utalva. (Milyen érdekes, a jövő a mostani saját rövidemnél is megjelent.) Válasz nincs, tudatod, valójában meglátásodat a hasonlóan vélekedők egymás írásaival szépen megerősítik. Hogy aztán az újabb és újabb hangok harsánynak tűnnek? Azt hiszem, ez érthető, kelthetnek az újak borzongató hatást. Tetszett, amit most előhoztál, Ildi! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, kedves Gábor ! Ahogy írod, biztos többen gondolják így, ahogy én. A szeder pedig élet, és halál egyben... S hogy e helyen harsány a hang, igen... Valahogy nem illik a lét. :)

      Törlés
  2. Kedves Ildi.

    Jó értelemben, de meghökkentő témát elevenítettél meg.
    Minden értelemben, sikerült munkának érzem.
    Tetszett írásod.
    gyuri

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Gyuri az olvasást, és véleményed.
      Örülök, hogy tetszett. :)

      Törlés
  3. Nagyon tetszett, tényleg érdekes és ritka dolog, hogy a temetőben szederinda szalad.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, kedves Ibolya ! Nekem olyan természetes ez a temetői szeder. Abban a temetőben -ahol a szüleim is nyugszanak-, a főút melletti sírt teljesen benőtte-átszőtte a földi szeder. Ennek a látványa ihlette a versemet. :)

      Törlés
  4. Gyönyörű verset írtál.
    Fejet hajtok előtted:Mila

    VálaszTörlés
  5. Kedves Ildi,

    Tapsot szerettem volna küldeni neked.

    VálaszTörlés