Riba Ildikó: Békém



finoman hulló porhó
mint szárnyra kelt gondolat
végtelen dallama

zeng zongora húrján
aprókat sikoltva
gyönyörbe hajolva

ébren álmodott álomból
bódult ébredés szárnyaló
csendje megérint


4 megjegyzés:

  1. Csupa finomság, gyönyörűség – nyilván szép volt az ébredés a való álmából... Illik hozzá a megérintő csend is. – Tetszett e líraiság, Ildi! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Gábor tetszésedet ! :) Valóban elég ritkán írok ilyen lírai verset. :)

      Törlés
  2. Szép, lírai hangvételű költemény.
    Tetszett.
    gyuri

    VálaszTörlés