Riba Ildikó: Hajnalban egyedül



pókháló gyöngye
kelő nap ékszere
brossként tűzi
bokrok levelére

unott sietségben
aláhulló falevelek
surrogó zörejében
elmémben emlékképek

hűvös hajnali szélben
foszlott rongyú
ócska kopott kabátban
magányomba burkolóztam


Kép: Pintér András fotója


4 megjegyzés:

  1. Előttem az életkép: unott sietséged megszakítva megállsz egy pillanatra, és egy pókháló látványában gyönyörködsz. S máris felötlik benned: emlékezeted is így tűzi fel megannyi csillogó pillanatodat. Tetszett a versed, Ildi. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett, s valahogy így is volt, ilyesmi élmény hozta a hangulatot, és a verset. :)

      Törlés