Riba Ildikó: Porszem



tündöklő napsugárban
redőny rése közt
porszem táncol
magány szendereg
csókodtól csitul
pergő könnyem

beszéd bicsaklik
alszik a szó
hangod szelíden suttog
bőröm borzong
hidegen forró selymét
cirógatja kezed


Kép: Dr.Krekó Imre alkotása


2 megjegyzés:

  1. Univerzumunk porszemeiként élünk mi is, sokszor magányosan, ha társtalanul. De azért vannak a jó barátok... és a közös életre vállalkozó társak, hogy a magányt feledtessék, meleget hozzanak... Igazán kifejező verssorok, kedves Ildi. :)

    VálaszTörlés
  2. Kedves Ildi,

    Gyönyörű ez a vers, nem is tudom mit írhatnék még :)

    VálaszTörlés