Riba Ildikó: Ködben



A pillanatot adtad,
jövőt soha.
Most a múltat hagyd
nekem, lepje út pora.

Árny lebeg mellettem,
volt élet tanúja:
simítására megrezzenek,
érintése bársony, puha.

Köd előttem,
köd mögöttem,
ködből jöttem,
ködbe mentem.


Kép: Pintér András fotója


2 megjegyzés:

  1. Francis2018. október 28. 21:53

    Valami történt... nem is kevés? Vagy ami volt, jobb is, ha lepi feledés? Életünk rezdülését írtad meg e néhány sorban, Ildi, e fel- majd eltűnő jelenést... (o)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Riba Ildikó2018. október 29. 8:30

      Mindig történnek dolgot, hol kisebb, hol nagyobb nyomot hagyva lelkünkben. Meg kell tanulnunk az elengedést is, vagy így, vagy úgy. :)

      Törlés