Tóth Sarolta: Haikuk

városi utca,
szokásos hétköznapok,
modern stílusok.

rohanó tömeg,
változatos hangzavar
szétszórt szemetek.

üveg-portálok
luxus áruhalmazok
akciós árak

reklám-ötletek
pénzt pazarló emberek
tolvajló kezek

forgalmi dugó
késlekedő vonatok
dühös utasok.

Tomor Gábor: Ködkép

Gyűlölség,                 
zavaros lét.
Tudatőrlés,             
őrült beszéd.
Leépülés.
Kiüresedés.
     

A kép címe: Magyar halál; feLugossy László munkája 

Tomor Gábor: Szavak

Szédítenek, csábítanak,
bűvkörükbe vonzanak.
Furakodva bujtogatnak,
gyűlöletre is nevelnek.
Szavak, hízelgő szavaink –
mi mindenre képesek!


A kép címe: Szavak; Pawel Kuczynski munkája.

Tóth Sarolta: Őszi elmélkedés a kötői képekről Juhász Gyula és Babits Mihály képei

Évszakok

Az  élő természet jellegzetességei alapján évszakokat különböztetünk meg.Nem könnyű ezeket karakterisztikus jelzőkkel jellemezni, pedig ezek a jellemző vonások az emberi életre is vonatkoztathatók. A művészetek árnyaltan, sokoldalúan ábrázolják, kifejezik a tavasz, nyár, ősz és tél színeit, hangjait, érzékelhetőségeit, hangulatát.

A lírai költészetben különösen nagy szerepet kapnak az évszakokhoz fűződő tájleírások és a tájban rejtőző, ihlető érzelmek,az emberi életre jellemző vonások, képek is. A tavasz a kezdet, a megújulás, a vidámság,a szerelem évszaka, a gyermekkort, az ifjúságot idézi életünkben.

A nyár az érettség, termékenység, gazdagság, a felnőtt kor, a kiteljesedés, erő időszaka.

Az ősz az elmúlás, a halványodó színek, csendesedő zene, a hervadás, emlékezés, bölcsesség és szomorúság.

A tél hideg, rideg, fagyos, fehér / a minden más színt magában hordozó/ hó, jég, a pihenés, elmúlás, az erőgyűjtés ideje, de az emberi életben a végső életmozzanat, a halál. A természet nem hal meg, nem beteg, a télnek vannak örömei, szépségei, de az ember örökre megpihen, nem újul meg a következő tavaszon, ezért egyértelműen veszteség, szomorúság.

Most ősz van, és verseket írunk varázsáról, de nagy költőink ismert őszi témájú költeményei is eszünkbe idéződnek. Petőfi Szeptember végén című versét ki ne ismerné, Adytól említhetnénk a Párizsban járt az ősz...című verset és hosszan lehetne idézni a szebbnél szebb versek sorát akár a világirodalomból is.

Most két Nyugatos költőnk - Babits Mihály és Juhász Gyula - két különböző, de hasonló versét szeretném összehasonlítani.

Juhász Gyula Milyen volt szőkesége c. verse emlékezés a szemérmes költő halhatatlanná tett, de méltatlan szerelmesére, Sárvári Annára, akinek szépségét a költő számára az évszakok idézték fel. A nyár, hajának színét az érett kalászok sárga színében "érzi" még, a szeptemberi ég kékjét nézve a kedves szeme színére "visszaréved" a bágyadt búcsúzónál.

Különös módon a tél hiányzik az emlékezésből, kimondatlanul jelezve, hogy a szerelem még él a költő szívében.

A tavaszból Anna hangjának selymét idézi a szél sóhaja, de ez már messze van, "mint az ég".

Babits Mihály gégerákban haldoklik, amikor megírja egyik legcsodásabb szerelmes versét Ősz és tavasz között címmel. A késő őszi táj leírásával  kezdődik az élettől való búcsúzás:

"Elhangzott az őszi boros ének,

 megfülledt már hűse a pincének...

 szél s víz csap a csupasz szőlőtőre,

 lúdbőrzik az agyagos domb bőre,

 elomlik és puha sárrá roskad, 

mint mezítelen teste egy halottnak,.."

Majd a tél játékosan melankolikus leírása következik, a tavasz kizárásával. 

"Akit egyszer én eleresztettem,

 az a madár vissza sose röppen, 

 lombom, ami lehullt, sose hajt ki,

 Ó jaj, meg kell halni, meg kell halni."

Búcsúzik az élettől, és az asszonytól, aki vigasza és támasza

volt a halállal való rémült szembenézés idején.

"csak te borulsz rám asszonyi jóság,

 mint a letört karóra a rózsák,

 rémült szemem csókkal eltakarni,

ó jaj, meg kell halni, meg kell halni."

Mindkét vers az elmúlásról, az őszről regél, mégis a négy évszak bennük együtt teljesedik ki. Juhász Gyula nem említi a telet, mert az emlék tovább él lelkében, Babitsnál az elmúlás valóságos és a nyár hiányzik verséből. Különös, de mégis érthető, természetes.

Tóth Sarolta: Gyertyafények

A gyertyák nekünk, értünk égnek.
Viasztestükben láng a lélek.
Lángjuk lobog lenge légben,
Viasztest olvad forró fényben.
Míg élünk, kísérnek minket,
Beragyogják ünnepeinket.
Halálunk óráján megsiratnak,
Viaszkönnyeket hullatnak.
Amikor csonkig égett a gyertyánk,
Többé már nem látjuk egymást.
Lobban a láng, kialszik,
Kanóca még füstöl egy kicsit,
Illattal búcsúzik, emlékezik.

Tomor Gábor: Vágyódás sorai

Mottó: “Fiatalon az élvezet hiánya fájdalom; öregen a fájdalom hiánya élvezet.” (Ismeretlen szerző)

A pálya elején                   

– Hogy én mi mindent szeretnék! 

– Hallgass ide, fiam. Megszülettél, felneveltek. Iskolába jártál. Most itt vagy. Tovább fogsz tanulni. Megnősülsz, gyereked lesz. Aztán unokád. Élvezed a nyugdíjas éveket. Mit akarsz ennél többet?

– Értem, de…

– Na látod! Az élet ilyen egyszerű.

Társasjáték

– Esténként milliárdozni szoktunk – mondja Kis.

– Azt hogyan kell játszani? – kérdi Kovács.                 

– Jobbnál jobb ötleteket vetünk fel a nejemmel, mihez kezdenénk ennyi pénzzel…

Viagra, Viagra…

A potencianövelő gyógyszerről már igen sokat beszéltek, olvashattunk is eleget. Számos szójátékot, viccet gyártottak nevéből, így azt, ha egy szemet elfogyaszt belőle a szentjánosbogár, állólámpa lesz belőle. 

De adjuk át a szót egy igazán érdekeltnek! Kikapós Manci nyilatkozta:

– Végtelenül örvendek e lehetőségnek: beszereztem már egy csomaggal a férjemnek. De jól járnak velem még a barátaink, és biztos, ami biztos, ajánlottam több szomszédnak is…

Meggondoltuk magunkat

Hír volt: Burundi fővárosában automata fegyverekből tüzet nyitottak egy leszállni készülő repülőgépre. Ketten megsérültek.

Átírtuk a naptárunkat. Mindmáig nem utaztunk Burundiba.

Pénzügyi szövegek

Egy külföldi: A banktörvényeket a bankcsődök írják.

Hazai szakértő: A kormányok azt hiszik, a bankkonszolidációval szőnyeg alá söpörhetők a problémák.

Hirdetés: Kalandvágyó nyugati bankférfi szépen felöltöztetett bankmenyasszonyt keres. Nem baj, ha kicsit béna, gyakran tüsszög, esetleg fejlődésben visszamaradt. Jelige: Lehet bármilyen, csak engem nagyon szeressen.

A vágy tárgya

– Drágám, úgy szeretnék leizzadni, együtt veled!

– Én is pont úgy érzem, szívem…

S egy óra múlva már a szaunában ültek szépen, öregesen.       

Beszédes jelszó                             

                                            

Éljen a független, szabad, magyar C-vitamin! 

A kép címe: Viagrás derelye, nől a férfi ereje; Aatoth Franyo munkája.   

Tomor Gábor: Hiányzik

Elment a Mester.
Elvitte kedvünk.                 
El az önbizalmat,
erős bizonyságunk.
Miként az önámítást –     
azonosságaink.                   


A festmény címe: Ecsetes önarckép; Fábri Zoltán munkája.

Tóth Sarolta: Az égbolt fényei

A telihold palacsinta,
a fogyó Hold kifli forma.
Ételhez hasonlítanak,
falánk felhők falatoznak.
Eltűnik a Hold az égről,
vándor fél a sötétségtől.
A csillagok csak fénymorzsák,
a Hold fényét nem pótolják.
A Hold fénye nem melegít,
a teli Hold fagynak segít.
Hűvös hajnal napot köszönt,
árasztja ránk a fényözönt.
Meleget is kapunk tőle,
felleg menekül előle.
A fény lehet hideg, meleg,
ne edd meg, mert nem ételed!
Vannak fényevő emberek,
ételt magukhoz nem vesznek,
az éhségbe belehalnak.
Növények is táplálkoznak,
de fény nélkül elhervadnak.
Fény az élet feltétele,
de nem érhetjük be vele.
Az égitestek ékszerek,
gyönyörűek, értékesek.
Ihletik a művészetet,
ajándékok az életnek.

Tóth Sarolta: Időskori ábrázat

Szemem tavai kiapadtak,
elszivárogtak a sós vizű patakok...
Barlang-számból sorra-rendre
eltűntek a fehér  cseppkövek.
Egykor pergő, élénkpiros nyelvem
ma már csak száraz húsdarab,
nyálhiányban barlang mélyén letapadt.
Besüppedtek a rózsás dombok,
arcom halvány, csupa ránc,
elhordták kedves mosolyát
a mindennapi gondok.
Pázsit-hajam gyérül, deres,
minden egyenes - görbe lett...
Orrom viszket, fülem süket,
Ez a fej - már csak fejezet,
utolsó az életemből,.
Illusztráció a könyvből,
amit nem írt meg senki soha,
mert a történet olyan mostoha...
Mégis mindenki olvasta, ismeri,
aki a "szép kort" is  megéri,
sajnos, mégsem  élvezi.

Tomor Gábor: Javaslat

Kétszínű vitézek,       
óvnak vagyont, terepet.                   
S lám, milyen ügyesek!     
Bámulsz, naiv testvérem?                 
Nézd abszurdnak –                       
és már el sem képeszt!                   
                         
               
A kép Szurcsik József munkája 

Markovity Radmila: Nem csalom meg

Valentin nap és szerelem

fiatalságomban egyik

nem szerepelt.

A másikat emlékeimben

keresem

van belőle nem egy napra

való se kettőre

örökké él, de mindég

másban bukkan fel

amíg tartott

rózsabokor volt a domboldalon,

„csak egy kislány volt/van a világon”

Valentin  nevú fiú, szerelem helyett?

Mi kézenfogva nyári este sétáltunk

kedvesem huncutul átkarolt

énekeltünk jókat kacagtunk.

Együtt lezdtük jó hangosan, hagy hallják

a szomszédok

Volt szeretőm tizenhárom

„Nanan” és csók cuppant az

arcomra.

Tíz elhagyott, maradt három

„Igaz?”

Kettő megcsalt, maradt még

egy

„Gyere babám átölellek”

Ezt az egyet nem csalom meg

nem csalom meg.

Humoros Valentin-napi versike, 2019.02.11 

Tomor Gábor: Utak a megértéshez

Nem sok idő marad ma az olvasásra, rohan mindenki az egyik munka után a másikban teljesíteni, kell a pénz a gyerek(ek) taníttatására, lakásfelújításra; mókuskerék ez az egész…

Pedig hát más is kell a gyerekeknek, a minél több szeretetteli együttlét, netán közös töprengéssel az élet főbb kérdéseiről. Év végi ünnepi hangulatokban sort lehet keríteni (már hányszor sort lehetett volna) például a létünk-mulandóságunk legalább időnként mindenkit foglalkoztató kérdéseinek megbeszélésére. 

Legyen ateista vagy bármely vallás híve-szimpatizánsa az ember, idejét kétségkívül hasznosan tölti, gondolatokat ébreszt benne, ha az egyetemes kultúra részét képező történetekről olvas, megismeri a bibliai eredeteket. Nem kell feltétlen vásárlásra gondolni, a könyvtárak általában beszerzik ezeket a figyelemre méltó kiadványokat. Két ilyen könyvet ajánlok a reménybeli olvasónak.

Norman Mailer A Fiú evangéliumá-ban azt képzelte el, hogyan élhette meg a Megváltó a vele, általa történteket. Sokféle érdekes tanulság levonására, képzettársításra késztet a krisztusi jó három évtized leírásával. Csak egy idézet az igen emberi önértékelés szemléltetéséhez: „Szükségem óráján is hű maradtam egy rossz szokásomhoz: boldog-boldogtalannak kéretlenül osztogattam ígéreteimet.” (Még ma velem leszel a paradicsomban – így szólt a tőle jobbra felfeszített rablóhoz.)

A másik mű beszélgetéskötet: egy asszirológus, egy rabbi és egy jezsuita teológus válaszolgat a minden lehetséges kérdést feltevő, alanyaikat megszorítani mégsem tudó riportereknek. Hogyan alakult ki az egyistenhit, mit jelentenek a vallások tételei? Mit tesznek azért, hogy az emberek értsék: másokért is vannak ezen a világon? Kötöttséget vagy szabadságot (is) jelentenek az erkölcsi parancsok? – Néhány témakör az Isten legszebb története című könyvből.

A történeti kutatások iránt fogékony emberek ilyen könyvek révén is közelebb jutnak a világban történők megértéséhez. És például olyan megegyezéshez is, mint amelyet mintegy két évtizede kötöttek Augsburgban a katolikusok és az evangélikusok. A többszáz évi kitartó szembenállás után ez a közeledés – több mint jó.

A kép címe: Vitorlás; Scheiber Hugó festménye.

Tóth Sarolta: Közöny

A világgá kiáltott bánat

nem vált ki szánalmat.

Kinevetik a sebzett könnyeit,

vagy a közöny falába ütközik.

Légy erős! Titkold fájdalmad!

Kajánul árthatnak.

Tombol a gonoszság,

irigység és ármány.

Ha belül vérzik is fájó szíved,

ne nevessen rajt' kíváncsi tömeg.

Ha elhagytak, nem halsz bele.

Keress nyugalmat lelkedbe,

Az életösztön gyökere erős,

nem tépi ki holmi vihar,

ha a fa is élni akar.

Utolsó utamon

keskeny ösvényen haladok,

kapaszkodnék, de a korlát szakad.

Az út végén kemény szikla,

fejem talán beleütöm,

rám is vár a közöny.

Kapolyi György: A szabadulóművész

Hát igazán nem tudom, hogy a várakozással teli győzelmi ének mikor válik asztmatikus lihegéssé. Mikor hal el a dalban a vágy és remény, hogyan lesz a hogyan továbbot illetően. Mikor sorvadnak el a tündérmesék, felváltva helyüket a realitás szürke- lélektelen arca, üveges tekintetével mélyen föléd hajolva, szemeidbe folyva eltünteti azok csillogását, elpusztítva a holnapba vetett reményeidet. 

Hiteidben és erődben fogyva, már inkább kívülállóként szemléled a körülötted lüktető világot, már nem hiszel magadban, és nem hisznek benned, leíródtál, és észre sem vetted mikor.                          Egyre inkább magához ölel a csend, a volt, és elmúlt csendje, látod a nevető- kipirult arcokat, de hangot már nem hallasz, csak a látványhoz képzeled. Másodlagosan érintenek meg az élet dolgai, már csak szemlélője vagy és nem résztvevője, már túl vagy mindenen, magányos sziget kiszáradt fáival, elhervadt virágaival. Már nem tartanak rád igényt, elfogytak kötelezettségeid, és ez a szerencséd, mert egy megmérettetés rád nézve katasztrófával végződne- sóhajtotta az elaggott szabadulóművész, miközben öltözőjében ült megszokott deszkapadján, míg öltöztetője kínkeservvel húzta rá piros gumiöltözékét.

Ez lesz az utolsó fellépésem- szólalt meg rekedt hangján, kicsit ideges is vagyok, mert ez az akváriumban bemutatandó szabadulásom meglehetősen bonyolult.

Ezek a nehéz láncok és lakatok igencsak próbára tesznek, de búcsúfellépésem lévén, úgy a közönségnek mint jómagamnak meg akarom mutatni, igazán csodálatraméltó vagyok. Egy igazi elismerés viharos légköre a hozzám méltó búcsú, hosszú cirkuszi éveim méltó befejezése. 

Már rajta volt vízhatlan testhezálló öltözéke, középmagas, erőteljes alakján fiatalosan feszült a mez, csak ősz haja engedett korára következtetni. Kellemetlenül érintette zaklatott idegállapota, persze minden fellépése előtt egy- két órával már feszültebb volt, de ez a mai, mindegyiken túltett.

Mi a fene van ma velem- kérdezte magától, és mély levegőket vett, karjait feje fölé lendítve.              Jó, hogy különösen nehéz gyakorlatot eszeltem ki ez alkalomra, de ha jól végigkoncentrálom a dolgot, és betartom a technikai sorrendet, nem történhet baj, időben levegőhöz fogok jutni. Bebizonyítom ezeknek a pöffeszkedő kezdőknek, hogy valaki vagyok a szakmában.                            Kicsit talán oldani tudta feszültségét, mosolyogni próbált. Megy ez neked öregem, a te rutinod és szakértelmed verhetetlen. Hogy ennyire erősen gondolsz egy esetleges kudarcra, ez csupán az idegek játéka, a búcsúfellépés tudata okozza. Oda sem szabad figyelned, ha a bal csuklód kiszabadítod, a többi gyerekjáték. Csinált egy pár tornagyakorlatot, megnyugtatta a felismerés, még mindig erőteljes és robbanékony. Segédje már előkészítette a nehéz láncokat és lakatokat, ott feküdtek az asztalon, csillogva a lámpa fényében. Idegeneknek, és ijesztően kegyetleneknek tűntek.

Ugyan kérem- gondolta, olyanok, mint máskor. A vaslánc az vaslánc. Hidegek és kemények. Nem lehetnek mézeskalácsból, elolvadnának a vízben- próbálta magát könnyed mosolyra kényszeríteni, de vicsorgás lett belőle. Körülnézett, a kis szoba semmit nem változott, csak a falak és bútorok sarkai, élei, valahogy durván és élesen hasítottak a légtérbe. Olyan idegen érzés volt, mint amikor véletlenül egy másik öltözőbe téved az ember. Egyre több zavaró tényező vette körül. Csupa olyasmi jutott eszébe, amire sosem gondolt, és főleg nem fellépései előtt. Ilyen zavart lelki állapotban nem lehet koncentrálni- motyogta, és riadtan nézte a csillogó lánckupacot, ami most rengetegnek tűnt.

Az élek és sarkok is mintha egyre közelebb nyúltak volna álló alakjához, igen pőrének, és védtelennek érezte magát. Úgy látszik kezdek megőrülni- szólalt meg hangosan, összevissza vizionálok, olyan szerteágazóan száguldoznak gondolataim, hogy nem is tudok a döbbenettől mit mondani. Még húsz percem van , hogy összeszedjem magam, aztán jöhet a siker, a vastaps. Ott fogok állni könnyed tartásban, csuromvizesen a medence mellett, lábaimnál hevernek levetett láncaim, és zúg a taps, a kollégákat meg öldösi az irigység. Aztán a függöny mögött jönnek gratulálni, hogy hiába öregem, te ma is utolérhetetlen vagy, és rázzák a kezemet, meg veregetik a vállamat.

Na persze engem nem lehet átverni, tudom, hogy a sárga irigység beszél belőlük, nem a szeretet.

Legszívesebben a medence fenekén látnának láncaimba gabalyodva megfulladni, de ez nem fordulhat elő. Már csak öt percem van  és engem konferálnak fel, most már tényleg gőzerővel összpontosítanom kell, mert elég magas nehézségi fokú gyakorlat, amit be fogok mutatni, és nem is tudom miért ezt választottam. A publikumnak nincs finom érzékelője, a szakmára meg teszek, úgyis visszavonulok, nem érdekel mit mondanak rólam.

Hogy miért érzem magam ilyen bizonytalannak fogalmam  sincs, legszívesebben lemondanám a mai fellépésemet, de már csak két percem maradt, és mindjárt égni kezdenek a figyelmeztető lámpák, és akkor mennem kell, nincs mese. Őszintén szólva, nem is értem magamat, mi ez a hiszti, ez velem nem szokott előfordulni, pláne ennyi év után. Talán mégis kiöregedtem, ez a súlyos figyelmeztetés, amit nem is hagyok figyelmen kívül. Ez lesz az utolsó fellépésem, aztán soha többet. Na, kigyulladtak a fények, máris indulok, csak ne lennének ennyire bizonytalanok a lábaim. Nem normális, hogy ilyen erős izzókat raktak a porond fölé, majd kisüti a szememet, jó, ha odatalálok a medencémhez. Hogy harsog ez az átkozott zene, és mi ez a levegőtlenség.

Ezek a láncok is jóval nehezebbek mint szoktak, mintha a torkomat szorítanák, pedig nincsenek is ott.

Most beleereszkedem a vízbe, nagy levegő, lényeg, hogy először a bal csuklómat kell kiszabadítanom. A többi majd jön magától.

Alámerült.

Még hallotta tompán a harsogó zenét, és a nagyérdemű ordítozását.

Karjára tekert láncai kíméletlenül fogták.

Kép: Kapolyi György alkotása

Tóth Sarolta: Betegség

Lappangó lázam
lihegve lobog,
lázadok,
leheletem
lefagy.

Hódara hullik
hófehér hideg,
hevülök,
hamarosan
hűlök

Betegség büntet,
bódulat bűvöl,
borzalmak
bénítanak,
bújnék.

Tomor Gábor: Ingerkedő

Mutál ma a kedvem.           
Búsítanak a múltak,                           
s helyem keresem.             
Lám, ez téged nem zavar.       
Kezdem nagyon hinni:       
veled szerencsém van.         
                         
                                                         
A kép címe: Tánc; Kiss Márta munkája.           

Nyakó Attila: Bidétlen vers

Kidobtak egy altest tisztán tartására
szakosodott eszközt Kispest határába.
Tavasz jött, s a világ éledt, ahogy szokott,
csóró fajansz volt csak keserű és kopott.

Rozsdás lé csordogált elnyűtt zománctestén,
míg körötte románc zajlott minden estén.
Lassan benőtték a törtetőbb növények,
végül elfogadta sorsát, hát övé lett

ez a mikrokozmosz, ahol az igények
csöppnyik, de beszólhat bidé a bibének:
- Flitteres nóziját hordhatja fönn váltig,
Ön is csak egy rovar ülepére vágyik…