Tóth Sarolta: Fáj még



Fáj a tavasz,
fáj a nyár,
őszi idő
fáj a táj.

Fáj, ha elhagysz,
ha maradsz,
nem siratlak,
néha csak.

Fáj az élet,
a magány,
nem vigasztal
senki már.

Fáj a mindegy,
a közöny,
fáj az öröm,
köszönöm.

Fáj a dallam,
fáj a rím.
a hallgatás,
mint a sír.


2 megjegyzés:

  1. Francis2019. április 24. 16:01

    Fájó, keserű, még az örömös érzéseket is eltöltőn szomorú érzelmekkel is telik az élet, melyben elégedettségre törünk... Mindez, mint egy minapi beszélgetős tévéműsorban kifejtették, a boldogság-tanfolyamon való részvételünkhöz tartozik. Természetesen, ahogy öregszünk, egyre inkább a nehezével birkózunk - úgyhogy versed igazán reális megközelítésben adja elő az életiskolát, kedves Sarolta. @-)

    VálaszTörlés
  2. karolina2019. május 12. 21:38

    Így igaz, de a dallammal próbáltam a fájdalmat elviselhetőbbé tenni, mert a boldogságot nem lehet megtanulni, de elveszíteni - ha volt! - könnyű.

    VálaszTörlés