Különös arcok.
Dobozfejek.
Mindenre pózaik.
Álarcok, mi egyéb.
Így élnek ők –
gőgjükre büszkén.
Kép a netről
Tomor Gábor: Álarc mögött
Különös arcok.
Dobozfejek.
Mindenre pózaik.
Álarcok, mi egyéb.
Így élnek ők –
gőgjükre büszkén.
Kép a netről
Tóth Sarolta: Kutyahűség
Vak "vau" vagyok,
nem látok, de szimatolok.
Csóválom a farkam,
hangodat, ha hallom.
Kedves gazdám szeretlek,
hálás vagyok, míg csak élek,
megmentetted életemet,
befogadtál betegen.
Állatkínzók meggyötörtek,
vergődtem, ők csak röhögtek.
Gyógyított a szereteted,
hűségem örökre tied.
Megvédelek, ha szükséges,
bárhova elkísérnélek.
vonítok, ha baj ér téged.
Soha el nem kóborolok,
idomíthatsz, szót fogadok.
Barátkozom a cicáddal,
együtt fekszünk lábaidnál.
Szemem vak, de lát a szívem,
jó ember vagy, én így érzem,
állatbarát – érdemérem
megilletne téged.
Tóth Sarolta: Meghasonlás
Engedelmes gyermek voltam,
csodáltam a felnőtteket,
Minden szavukat elhittem,
sóváran vártam, felnőttségemet.
Tilalomfák között éltem,
büntetésektől féltem.
Hittem, hogy a felnőttek szabadok,
megvásárolják, amire vágynak,
szórakozhatnak, utaznak,
engem bezárnak,
rab vagyok.
Gyorsan elmúlt a gyermekkor,
szabad lettem ekkor.
Dolgozni kellett, munkát kerestem,
bizony, nem könnyen leltem.
Amikor végre találtam,
a főnökömet szolgáltam.
Tűrtem sok igazságtalanságot,
hazugnak láttam a világot.
Csalódtam a szerelemben,
elhagyott, akit szerettem.
Gyermeket vártam örömmel,
amikor felsírt, rádöbbentem:
felelősséggel tartozom érte,
vállaltam, szeretem,
rab leszek érte.
Háború jött, éheztünk, fáztunk,
kevés örömünk, álmunk,
reményünk a jobb jövőben,
ami nem jött, sőt eltűnőben
gúnyosan visszaint:
látod gyermekem?
Csalódtál megint.
A felnőttek sem szabadok,
legtöbben nem is boldogok.
Az ember küzdelemre született,
egyetlen kincse a szeretet,
Mindenki erre vágyik,
aki született.
Aki megkapja, az szabad,
adhat, kaphat.
Akit nem szeretnek, megbetegszik
lelkileg meghasonlik,
összeomlik.
Tomor Gábor: Önbecsülés
Az, ami van. Vagy nincs.
Sőt, ami lehet túlzó.
Túl sok. Avagy mint
az önhit: elhaló.
Veszti reményeit –
sorsán mereng szegény Jób.
A kép címe: Jób; Eszik Alajos alkotása.
Maretics Erika: Húz a sötét
Égre írlak,
csésze alján őrizlek,
mint az utolsó kortyot.
Torkomban keserű ízed,
süket csend mustrál.
Tolvaj vagy,
rozsdálló fegyvert fogsz
rám,
bilincs szorít temetőd földje alá.
Húz a sötét.
Tomor Gábor: Idill-lét
Tetszik a környezet,
élvezettel úszol benne.
Harapsz innen is, onnan is.
Úgy élsz, örök ez az idill:
mindig jót haraphatsz.
Ámde egyszer – téged is lenyelnek.
Kép az internetről
Tóth Sarolta: Hangyák
A hangyák a szorgalom mintaképei,
mint ilyenek, a méhecskék testvérei.
Munkájuk monoton: gyűjtögetés
dicséret, fizetség nélkül
érdemük bíz' nem kevés.
Bolyokat építve
közösségben élnek,
valamennyien testvérek.
Tojásból kelnek,
apátlan árvák,
a dologtalan, fajfenntartó, szaporító
királynőt szolgálják.:
etetik, gondozzák - igazi rabszolgák,
aprók, gyorsak, rondák...
Ha rálépsz egy bolyra,
másznak a lábadra: csípnek, marnak, harapnak,
vakarhatod magadnak...
Nem kedveljük őket,
kellemetlenek - akár a legyek...
Ha emberre mondjuk, hogy hangyás,
nem éppen dicséretes,
zavaros eszére értjük,
Nem munkamániás,
Akkor miért hangyás?
hiszen teljesen más,
nincs köztük semmi hasonlóság.
Vagy mégis van?
Lehetsz szorgalmas,
lehetsz rabszolga,
lehetsz apró, ronda,
de ez emberről száll a hangyára,
hangyásnak lenni - ezt nem magyarázza!
Maretics Erika: A Dallam
Szorongva
születik a szó
értetlen dobhártyákról
pattanva iszkol
az indifferens térbe
törött bordái kastélyában
bolyongva jár egymaga
a nihil labirintusából
nem vezet út
áttetsző a test
szájában szikla
a lexémákból emelt lépcső
újra és újra leomlik
a dallam elcsitul.
Tóth Sarolta: Felettünk
Felettünk szellemek lebegnek,
számunkra észrevétlenek.
Nem születtek,
meg sem halnak,
titokzatos, mégis vannak.
Életünkben szerepelnek,
ezt nevezzük véletlennek.
Tomor Gábor: Szeretünk élni
Mottó: A keserűség bebörtönzi, a szeretet felszabadítja az életet. (Harry Emerson Fosdick, amerikai prédikátor.)
Nagyon és jobban
– Mi mindketten nagyon szeretjük egymást.
– Bizony, és én egy kicsit jobban is szeretlek.
– Tudnod kell, én még jobban szeretlek téged.
– Minél szeretsz jobban engem?
– Minél jobban szeretlek, annál inkább szeretlek…
És így tovább, szeretve.
Sóhajok sora
Kesergően: – Jaj, a főnököm.
Lehet fokozni: – Haj, haj, a helyettese!
Megértően: – Hej, haj, hát én magam is…
Felelős vita
Mari néni és Pista bácsi helyet foglalt a konyhai kerekasztal mellett. Felelős adófizető polgárokhoz méltóan megvitatták: egy vagy két év múlva vásárolják-e meg a légvédelem számára a legmodernebb elfogó vadászgépeket. Pista bácsi szerint a svéd repülők a legjobbak.
Pihenőn
Lomtalanítás volt a kerületben. A koránkelők az egyik grundon erős műlábakat pillantottak meg, a kerítéshez támasztva. Mi történhetett?
– Nem tudják? – így az egyik jólértesült atya. – Véget ért a magyar bajnokság, s a szomszédgyerek pótlábait rögvest lecsatolta…
Részvét
Araszol előre, s hogy a lámpa pirosra vált, le is áll a végtelen kocsisor. Egy autós a zebrán áthaladók után néz. Szemében megértés, hangjában szánalom:
– Szegény, szegény gyalogosok…
Észrevesszük magunkat
Egy ízben, igazán csak véletlenül, udvariatlan voltam. Tekintet nélkül egy éppen folyó megbeszélésre, a magam dolgával hozakodtam elő. Kis idő múlva, ráébredve a helyzet tarthatatlanságára, elnézést kértem, távoztam. Sőt, elhatároztam, később, az újságban jól leszúrom magam. „Nem érdemes – mondta erre kollégám –, ez nem szenzáció, ezt naponta megteszik az emberek.”
Rábólintottam; hát, ha ő gyakran tapasztalja, úgy bizony semmi különös nincs egy-egy önmagunkra irányuló bírálatban. Így hát: hurrá, hurrá, örvendjünk, mert él és virul ma is az önkritika bátor, harcos intézménye. Embertársaink tömegesen, keményen odamondogatnak maguknak.
Annyi minden közt nem törődve presztízzsel, gondosan ápolt tekintéllyel…
Üzenetek
Szépen festett bögréken frappáns feliratok kelletik magukat. Olvasóink érjék be most két üzenettel. Egy színésznő szerint: „Az élet elég hosszú, csak nem elég széles.” A másik picivel jobban tetszik: „A tökéletes szerető hajnali négykor pizzává változik.”
A kép aláírása: Josyimage; Jacques Flechemuller munkája.
Tomor Gábor: Őszinteség
Téblábol mint haszontalan:
dolgai nem sikerülnek,
mit szeretne, messze van.
„Magam alá kerültem”,
sóhajtozik lehangoltan. –
Már magának sem hízeleg.
A kép címe: Önarckép; Žarko Bašeski munkája.
Tóth Sarolta:Gyógynövények /haikuk/
fejes káposzta
késnek kiszolgáltatva
fejét vesztette
fekete retek
gyomorbeteget gyógyít
naponta egyed!
zsenge zöldborsó
hüvelyében gyöngyszemek,
finom levesnek
paradicsomok
vitaminban gazdagok
lédús pirosak
Riba Ildikó: Elmúlás
Szövegfoszlányok járnak
fejemben:
persze, kedvesem,
amíg élek, téged, soha.
Kopott szerelem,
ha múlsz, legyen
sírodon kék virág.
Fájhat az elmúlás.
Tóth Sarolta:A titkok kertje
Csonthegy mögött,
virágos völgy ölében,
elrejtőzött erdő közepében
a titkok kertje.
Kőfallal körülkerítve,
kapuja nincs,
ösvény vezet rejtett bejáratához,
labirintus folyosóján
vissza nem találhatsz,
nincs kijárat.
Középen áll a vár,
emlékkövekből épült,
tornyán a múlt zászlója leng,
régi dicsőségről mereng.
A vár alatt katakombák,
csontok, száraz virágok, ódonság,
balzsamos füstaroma,
penészes falak illata.
Sötét titkokat rejteget,
minden rekesz - félelmetes.
Életnek, zajnak nincs nyoma,
minden halott, szétomló, puha,
esetleges és tétova,
mint az emlék, homályos és kusza.
Ne keresd a kertet,
őrizze Cerberosz,
büntetés lesz számodra,
ha lépted odavisz.
A múlt varázsa elveszik,
ha a titkok kertjét felfedik
Tomor Gábor: Rajongó
Elhiszem,
mert te mondod.
Bókolok, mert
így mutatod.
Minden tetted
bámulom.
Kép – a netről
Tomor Gábor: Részeges eset
Ami bizony megesett. Hol és mikor, borítsa jótékony homály.
A lényeg: egy bizonyos munkahelyen valaha feltűnően fogytak a rézcsövek. Szakértői vélemények szerint ezeket, előnyös tulajdonságaik miatt, előszeretettel alkalmazzák a pálinkafőzés során. Mivel ennek technológiája a gyártási profilban már (még) akkor sem szerepelt, tenni kellett valamit. Különös tekintettel arra, hogy bizonyos (a szaglószervnek feltűnő) jelek bögrecsárda létére engedtek következtetni.
Annak ellenére, hogy jó páran vitatták ezt az eshetőséget, szívós felderítő munka kezdődött. Volt minden, ami ilyenkor szokásos: fokozott ellenőrzés, csapdaállítás, fáradhatatlan utánjárás. Nem részletezve, írjuk le az eredményt: fény derült a dolgokra, a tettesre – a zugkimérésnek is vége lett.
Hanem hát a felidéző emlékezet! A történetet mesélő szaktárs a végkifejletről némileg meglepően nyilatkozott.
– Az úgy volt – mondta határozottan –, hogy elterjedt a híre: az akkor érkező új vezető alkoholellenes. Az ivászat ettől egycsapásra abbamaradt.
Azért ez szép: ha a főnök nem iszik, akkor másnak sem érdemes. Ilyen belátóak voltak egykor az emberek.
A kép címe: Lény; Lak Róbert munkája.
Tóth Sarolta: A szavak
A szavaknak van jelentésük,
de nincsen értelmük,
ha leírod őket,
csak egymáshoz illeszkedő betűk.
Ha jól ismered és helyesen használod a nyelvet,
a szavak életre kelnek,
értelmet nyernek.
A szavaknak hatalma van,
ha megfelelő az alkalom,
a szavak hatalma veszélyes lehet,
attól függ, mikor, ki, mit mond, kinek.
A szavak értékesek,
kifejezheted érzéseidet,
Adhatsz parancsot, magyarázatot,
művelheted a tudományokat.
Az emberek használják a szavakat,
értelmezik velük kapcsolataikat.
A szavakkal hazudni lehet,
rászedhedsz naív embereket.
Szerintem a legőszintébb vallomás:
a sokat mondó hallgatás.
a mosoly, a bólintás.
Ha távol vagy: szavakba foglalt
igazság., vigasztaló biztatás.
A szavaknak lehet zenéje,
hangulatfestő képessége.
Ezek együttese: a versek ékessége,
az irodalom művészi szépsége.
A szó a gondolat öltözéke,
tövise vagy virágfüzére,
csipkéje, dísze, gombja,
de csak az ember birtokolja.
A néma e kincstől meg van fosztva,
mozdulatokkal pótolja...
Becsüljük meg a szavakat,
mondjunk egymásnak
szépet, igazat..
Hallgassunk türelemmel másokat,
hogy átadhassa a nyelv ajándékait,
közölje velünk gondolatait...
Tóth Sarolta: Hiányok és veszteségek
Mindig hiányzik valami
vagy valaki:
egy tárgy, egy társ,
egy kapcsolat, foglalkozás,
egy jó szó, ízes falat,
siker, szeretet, akarat...
Talán észre sem veszed,
mert még nem ismered.
A hiány fájni tud,
ám pótolni többnyire lehet,
a pótlás boldoggá tehet.
Mégsem lehetsz soha elégedett.
MERT:
Folyton elvesztesz valamit
vagy valakit:
fogy az időd, szépséged és erőd,
a kincseid, a sikerek,
egészséged, hasznosságod
és vele a tisztelet.
Végül eljutsz oda,
elfogy az utolsó,
ami nem pótolható,
az egyetlen egy:
az ÉLETED.
Tomor Gábor: (S)óhajos
Szép korba érkeztek,
gondjuk egy maradt:
baj nélkül átélhessenek,
megéljenek – míg csak lehet –,
boldogan éljenek át
mind naposabb napokat.
A kép címe: Marina, Marina, Marina; Herman Levente műve.