Riba Ildikó: Elmúlás



Szövegfoszlányok járnak
fejemben:
persze, kedvesem,
amíg élek, téged, soha.

Kopott szerelem,
ha múlsz, legyen
sírodon kék virág.
Fájhat az elmúlás.


1 megjegyzés:

  1. Olvasatomban mintegy kétfelé írtad a két strófát. Az egyik egy megnyugtató részlete az egykor megígértnek, a másik az elmúlt szerelem temetésére utal. Ez rövid összegzése az életnek, melyet versed egyúttal igencsak sűrítve jellemez. Nagyon jól összeraktad, kedves Ildi! :)

    VálaszTörlés