Pillanatnyi múltak:
mossa fejed, boldog anyád;
együtt mentek; várnak rád.
Bánkódó jelened:
mi voltunk ez a család,
ma néhány részlet; – ennyi hát?
A kép címe: Önarckép; Tenk László munkája.
Tomor Gábor: Töredékek
Pillanatnyi múltak:
mossa fejed, boldog anyád;
együtt mentek; várnak rád.
Bánkódó jelened:
mi voltunk ez a család,
ma néhány részlet; – ennyi hát?
A kép címe: Önarckép; Tenk László munkája.
Tóth Sarolta: Az idegek ajándéka
Az idegek különlegesek:
a fájdalommal megismertetnek.
idegháló átszövi testünket,
a világgal, önmagunkkal
megismertet bennünket.
Látunk, hallunk, tapinthatunk,
ízlelünk és szagolhatunk,
ingereket idegeinktől kapunk.
Idegeink ajándéka:
a fájdalom magánszféra.
Közvetíti saját fájdalmunkat,
másokéról minket nem sújtanak.
Ha tudomást szerzünk róla,
vigasztaló szóra
szánalomra, ápolásra
hajlik a segítő, jó ember,
de a fájdalmat nem veszi át idegekkel.
Életünkben mindenki találkozik ezekkel.
Különleges, kellemetlen inger.
Riba Ildikó: Mementó
Nem vagy már több,
mint bárki más.
Léted csak egy
szemvillanás.
Emlékeim közt
a szél ki-be jár,
magával sodorja,
mit senki sem óv már.
Néhány szó marad
mementóul a múltra;
hó hull lassanként,
s paplant terít az útra.
Kép: Zuly Guerra
Tóth Sarolta: Modern népvándorlás
Van sok ember, felesleges,
munkája nincs, noha keres.
Lesz belőle otthontalan,
otthontalanból hontalan.
Új hazát sem könnyen talál,
nem vár rá gyors, könnyű halál.
Életének országútja
éles kővel van kirakva.
Bolyong a földgolyón körbe,
bűnözni kell, jut börtönbe.
Nem várja más, csak a múltja,
a vándorlást kezdi újra.
Így hosszú a rövid élet,
a hosszú is röviddé lesz.
Mégis nehéz elfogadni,
nyomtalanul meg kell halni.
Ezt gyógyítani nem lehet,
vigasztalni felesleges.
Segíteni sokat lehet.
nem kell más, csak szív-szeretet.
Tomor Gábor: A létezés útvesztői (Egyéniségek egy sorozatban)
Megérné hosszabban elemezni, hogy miért ülnek le naponta leányok, asszonyok tömegesen a televíziók kifogyhatatlan szappanoperái elé. Leülnek, és mozdíthatatlanok, míg csak a záró szignál el nem hangzik. Elveszik ezzel magukat – napi, heti, évi sok órában – hozzátartozóiktól, átadva magukat a más világokban zajló eseményeknek.
Egyik lap olvasói levelének – természetesen férfi – szerzője alaposan le is húzta a – szavaival – „borzalmas” sorozatokat. Az ember (nem véletlenül, ha férfiú) megérti a háborgást, a bírálatban kifejeződő indulatokat, azzal a megjegyzéssel: a szereplőket végül is nem lehet elmarasztalni, a tőlük kívánt feladatnak általában kiválóan megfelelnek.
Mindezek után most mégis egy sorozatról lesz szó. A régebben látott „Ally McBeal”, sokrészes filmmese szerintem ugyanis kirítt a tv-kínálatból. (Nemcsak a közszolgálati csatornát tekintve.) Stílusa van ugyanis, az érdeklődést lekötőek az egyes epizódok, kivétel nélkül egyéniség minden szereplő, s mindannyian a maguk némi furcsaságaival együtt igencsak emberiek. Egy ügyvédi közösség, illetve a hivatalból hozzá kapcsolódó szélesebb kör világát jelenítik meg érdekfeszítően – hangulatosan. Ehhez bizonyára a külön forgalomba került zene nagyban hozzájárult.
Jogos a „gyanúnk”, ha azt gondoljuk, a címszereplő Calista Flockhart a fő titka a vonzerőnek. (Nem véletlenül díjazták az egyik fesztiválon.) Hősnőnk egy nagyszerű ügyvéd érzelem- és fantáziadús figuráját alakítva magával tudja ragadni a többieket, s a nézőket. A fanyalgóknak mondom: igaz, hogy nem hollywoodi szépség, ám életes játéka széppé teszi őt. Társaival rendkívül természetesen adják magukat. Mondhatjuk, az ellenszenvesnek ítélt tulajdonságokat is gyors megbocsátásra késztetően mutatják be. A mégoly közhelyszerű féltékenységi jeleneteket, s a gyakori tapintatlanságok elkövetőit szintén részvéttel figyeljük.
A párkapcsolatok esélyét ábrázolja százféleképpen a filmsorozat, rokonszenves szereplőkkel, akik elfogadják egymást olyannak, amilyenek. (Ezért is írtam fentebb filmmeséről.) Nem is igazán értjük, hogy jó páran miért magányosak, miért csak keresgélik hosszan az igazit.
Igaz, megvan ennek is az oka. Egyrészt, keresni izgalmas dolog. Másrészt, tudhatjuk, az eredetiségre, az átlagtól eltérőre személyes életükben nemigen vevők az emberek. És ha az egyedül maradás bánattal tölt el – vegyük tudomásul, ez is hozzátartozik a létezéshez. Jobb, mintha semmi sem történt volna. Amint az egyik epizódban elhangzott: ha az elmúlt időszakban nem volt olyan örömünk vagy bánatunk, ami miatt sírni kellett volna, azt az évet bizony elvesztegettük…
Emlékszem, véletlenül fedeztem fel, a távkapcsolóval játszva, e kis tévés csodát, melynek szövegírója David E. Kelly volt. Előfordul ilyen szerencsés átkapcsolás.
Képünkön a szereplők
Tomor Gábor: Leleplező
Őszinte vagy,
forogva magad körül.
Ez egyben le is leplez:
hiúságod kiderül.
Megszenveded –
ha őszintén fordulsz.
A kép aláírása: Az ostobaság; Szurcsik József munkája.
Tóth Sarolta: A Jó és a Rossz
Csillagtalan éjszakákon
a fekete vak világban
útjára indul a bűn
Sötét maszkban megtámadják,
hátba szúrják, kirabolják,
aki útjukba kerül.
Haszonszerzés, bosszúállás,
gátlástalan szabadosság
motiválja káröröm.
Rossz a jóval szembe kerül,
ősi ellenségek ők,
az erőszak mindig győz
a fekete vak világban
útjára indul a bűn
Sötét maszkban megtámadják,
hátba szúrják, kirabolják,
aki útjukba kerül.
Haszonszerzés, bosszúállás,
gátlástalan szabadosság
motiválja káröröm.
Rossz a jóval szembe kerül,
ősi ellenségek ők,
az erőszak mindig győz
Tóth Sarolta: Fájdalom
A fájdalom testi, lelki,
figyelmeztet, örülj neki.
A bajt – benned – megszüntetni
próbálkozz!
A fájdalom térben lehet
lokális vagy terjedelmes,
egész testen totális.
Lehet szúró, égő, sajgó,
lehet tompa, hosszan tartó.
Fakír önmagát kínozza,
más áldozatot a szadista.
Gyermekszülés boldog fájás,
gyorsan múlik, díja áldás.
Fájó fogat kihúzzák,
a műtöttet kábítják.
Fájdalomcsillapító szerek,
enyhítenek.
Ne keseregj!
A fájdalom hatalmas és gazdag,
mindenkit ural és vagyonából ad.
Tomor Gábor: Önérzet
„Megint hívnak, keresnek!
Kellek ám a többieknek!
Senkit meg nem tévesztek:
ismerik az értékemet!”
Így szólott, s lerítt róla
jelentős volta tudata.
Kép a netről
Tomor Gábor: Paletta
Újabb pártok születnek,
igéznek meg ígérgetnek
– középre és jobbra-balra.
S akiket képviselnek?
Ó, milyen öröm is látni
a népes, élő díszletet!
A kép Atlasz Gábor festménye
Tóth Sarolta: A bohóc megpihen
Bohóc voltam
sorsom cirkuszában.
Poros porondokon botorkáltam,
bukdácsolva
komédiás helyzetek színpadán.
Jól játszottam a szerepet,
vidám közönség nevetett,
szórakoztattam az embereket.
Tapsot kaptam,
sikert arattam ott,
ahol akrobata megbukott.
***
Elfáradtam, tréfám elfogyott,
öreg bohóc nem szórakoztat.
Bohócöltözékem levethetem,
arcomat nem kell már befestenem.
***
A nézőtér üres,
a cirkusz csődbe ment.
A zenekar játszik,
hallom életem szimfóniáit.
Felém oson az éj,
megfakulnak a fények,
hallgat a csend.
A bohóc megpihent.
Tóth Sarolta: Hangokat hallok
Álomban jajgatnak,
segítek, hol vannak?
Macskanyávogás,
kutyakaparás,
Menekül a tolvaj,
ez legalább nem, baj.
Dörren a puska,
a golyó lusta,
célba nem ér,
mire kinézek, üres a tér.
Horkol a párom,
az ajtóm zárom.
Hajnalodik.
Aki nem alszik, ásítozik.
Reggeli kávé illatozik,
rossz kedvünk tele
elmúlik vele.
Tomor Gábor: Utánad
Volt, ami volt.
Lesz, ami lesz.
Van, ami van;
mivé lesz, nem tudom.
De attól még:
volt, ami volt.
A kép aláírása: Nők kertben; Vaszary János festménye.
Tomor Gábor: Örökös belelátás
Mottó: Az egyik legnagyobb baj velünk, hogy folyamatosan értelmezünk, ahelyett, hogy megérezni próbálnánk a dolgok lényegét. (Csejdy András)
Őrizet
Fegyvertelen vagyonőr. Nyelvi lelemény, mondhatnánk úgy is: vagyon, őr nélkül.
Ha talán nem is arra irányult a szándék, érteni vélem humanitását.
A bűnözés körülményeit – mielőbb kell, hogy megjavítsák.
Bunkós
Rosszkedvű asszony, a piaci fedett térbe lép. Az első pultnál az árus nő nem köszön, ellenben megszólítja s kérdi:
– Esik?
– Nézze meg! – feleli a rosszkedvű asszony, s odébb áll.
– Ó, a bunkója… – néz utána elkerekedett szemmel az eladó.
Később visszatér a morgós nő.
– Mi tetszik? – így az árusító, feladatára koncentrálva.
– Esik – mondja az időközben úgy látszik megenyhült asszony.
Néznek egymásra pár pillanatig, aztán egyszerre kitör belőlük a nevetés.
Egyszerű minden
Kormányok-pártok jönnek, kormányok-pártok mennek – írtam egyszer. Tűnődtem: mi köti őket össze, vajon van-e azonosság? Kovács úr szerint erre nagyon egyszerű a válasz:
– Mindegyik az előd sáros ügyeit emlegeti, tárgyaltatná tovább.
És ha az előd változatlanul folytathatja addigi munkáját? – Kovács úr nem habozik:
– Mi más lenne: megszakad e folytonosság!
Önérzetes
Rosszul öltözött ember álldogál az utcasarkon. Az arra járók adományait határozottan utasítja vissza:
– Önként csökkentem a fogyasztásomat! – tájékoztatja az érdeklődőket, és sercint egyet: „Ej, ezek az értetlenek…”
Űr okozta hiány
Olvashatunk eleget arról, milyen hatással van az űrben tartózkodás, a súlytalanság az élőlények, az ember szervezetére. Információnk van például arról, hogy a súlytalanság állapota nem kedvez a szexuális vágyaknak: a kozmoszban járókat elhagyja a vágy.
Nincs is mit csodálkoznunk azon, ha mind kevesebben célozzák meg az űrhajós pályát!
Alapigazság
Örökké tanul az ember. Legújabban Pirike világosított fel a legdemokratikusabb női ruhadarabról. A melltartó az, nem kétséges: felemeli a csüggedőket, összetartja a széthúzókat.
Egy mondatban
Elmúlás: Méltósággal viselt, gyógyíthatatlan életének végén Kéri Potya János a feledés áthatolhatatlan, sűrű homályába merült.
Megszabadulás: Elhatárolódom mindenféle hülyeségtől, amit eddig elkövettem!
A kép címe: Heidegger a lét vizéből merít; Várady Róbert munkája.
Tóth Sarolta: Hasonlatok
Olyan vagy,
mint lombját hullató faág,
egymáshoz verődve nagy
erővel sikolt bennem a vágy.
Olyan vagy,
mint fészkét elhagyó madár,
céltalan utadon magadra hagy
a sirató felhőből ár.
Olyan vagy,
mint nem feledhető emlék,
örökké visszatérő agy,
melyben fáj a múlt, ég.
Olyan vagy,
mint véget nem érő álom,
pirkadó hajnalra fagy,
édes zamatát nem találom.
Tóth Sarolta: Dédunokám született
Ajándék az élet,
nem kértük, de kaptuk,
nem volt meglepetés, szülőként akartuk
a gyermekeinket.
Ez a kölcsönösség az élet értéke,
pénzben nem mérhető
szeretet mértéke.
Nincs becsomagolva dobozba,
sem díszes papírba,
színes selyem szalag is hiányzik róla.
Eleven ajándék, nem játék,
táplálni, nevelni bizony felelősség.
Értéke egyre nő, kamatozik,
hiszen életéért hálával tartozik.
Ha felnő a gyermek,
ápol, gondoz, szeret
apát, anyát, kiktől kapta az életet.
Kölcsönös örökség,
unokát ad nektek,
benne tovább éltek,
megújul húsotok, véretek.
Örökségünk a családi szeretet.
Tomor Gábor: Ennyi járt
„Vásároljon, velünk nyerhet!”
Vásárolt hát, s mily előnyöket!
Megtudta még: kedvezményeit
élethosszig élvezheti.
Ámde gyorsan kiviláglott:
élete csak eddig tartott.
Kép a netről
Bige Szabolcs: Keresztelő a szálláson
(részlet a Búvópatak, avagy hamu alatt izzik a zsarát című regényből – megrendelhető: undergroundbolt.hu)
Megérkezett a király a szállásra. Csak testőrei kísérték és a nádor. A testőrök csapata szép száll, válogatott daliákból állott, Bese nemzetségéből. Örömest táncoltatták remek paripáikat, és fitogtatták lovagló tudományukat. Viseletük vállukat fedő kacagány, rangjuk szerinti nemes prémből, és bőrveretes mellényből készült; varkocsba fonott hajuk hátul kilógott a bivalybőr sisak alól. Karjuk szabadon maradt, hogy fegyverfogásukat ne akadályozza. Fegyvereik csupán íjat, vashegyű pikát és görbe kardot tettek ki. Erejük, gyorsaságuk, vadságuk helyettesített minden más fegyvert, hadi eszközt. Királyukért tűzbe mentek volna!
A délceg, fiatal király kitűnt közülük.
- Keresztelőre jöttünk! – kiáltotta László, a kunok ura, aki negyedik ezen a néven, a magyar trónon. – Papot is hoztunk. Meg akarom a fiamat kereszteltetni Krisztus nevében! - kiáltotta nagy hangon.
A lováról le sem szállva intézkedett.
A kisdedet anyja karján elébe hozták. Ekkor szökött le csak a nyeregből, és széles mosollyal az arcán átvette gyermekét.
Hozták a papot is. Barna darócköpenye, csuhája alig különbözött a puszta barna homokjától. Ügyesen beleolvadt környezetébe, nem tűnt ki, nem tündökölt, nem kérkedett, csak ott volt, ahol lennie kellett. A páter az egyszerű nép fiai közül került ki, igénytelen egyszerűséget megtartotta, sohasem feledve el, honnan jött és hova tartozik. A nép nyelvén beszélve hirdette Isten igéit a félpogány kunok és más ide-oda vándorlók között.
A kun nyelvet elsajátítva könnyen beszélgethetett a gyermekekkel, szolgákkal, asszonyokkal és megtanította nekik anyanyelvükön a Miatyánkot - Bezen attamaz…
Először László gyermekét keresztelték meg, belemerítve a folyó vizébe, ezzel emlékezve a Jordánban történt keresztelőre, mely ezerháromszáz éve esett meg.
- László fia Tihamér, keresztellek én téged… - mondta fennhangon a pap a megszabott minta szerinti szavakat.
- Ámen! – mondta rá László.
Utána a nádor következett. Kicsit szabódott, de aztán mégis bement a vízbe. A csuhás háromszor nyomta a víz alá a fejét, mialatt az Írás szavait idézte: „és megkeresztelkedének az Úr Jézus nevében”. A nádor kijött a folyóból és fennhangon kiáltotta, hogy a körülállók jól hallhassák:
- Megkeresztelkedtem az Úr Jézus nevében!
Utána sorra mentek a kunok, harcosok, pásztorok, asszonyok, gyerekek közöttük Jos-bola is, és kijőve a vízből, hangosan ismételték a nádor szavait, hogy zengett a határ.
- Kiengeszteltük a kőházak híveit! – jegyezte meg László, mikor a szertartás után visszahúzódott feleségévek és kicsi fiával a sátrába. Csak ők hárman – akár az a szegény, űzött, üldözött család az istállóban. A kevély, büszke nagyúr most éppen olyan űzött, üldözött volt. Az ország hatalmasságai, a bárók, főpapok gyűlölték és félték, elveszejtésén munkáltak. Országa, népe sorsának súlyát hordozta hátán. Gyermeke jövője is aggasztotta, aki király fiaként hercegnek született, aki nagy lehetőségek és nagy bukások várományosa.
- Az Örök Kék Ég vigyázzon rá! – fohászkodott ősei módján Baján, megérezve László súlyos gondolatait.
2. A Kun-Miatyánk kezdő szavai
Tomor Gábor: Mi jön?
Lótnak-futnak, sietők,
készek is tenni mind
a napi célokért.
Milyen jövő jön, távlati?
Nem feszítik őket
az élet nagy kérdései.
Kép egy kiállításról
Tóth Sarolta: Az élővilág rangsora
Víz, táplálék, fény, oxigén,
ettől nő, terem a növény.
észrevétlen a mozgása,
csak külső erő cibálja.
Nem kiált, ha szenved,
engedelmes.
Állatvilág többre képes,
önállóan mozog, érez,
ösztönösen cselekszik,
ő eszik, vagy őt eszik.
Hangot hallat, jeleket kap,
védekezik, karmol, harap.
Párosodva szaporodik,
de nem gondolkodik.
Teremtés csúcsán az ember,
tökéletes, de nem isten.
Környezetét átformálja,
alaposan megrongálja.
Növény, állat őt szolgálja,
hatalomvágya diktálja
gonoszságát, alkotását,
irigységét, kapzsiságát,
embertársa gyilkolását.
Tetteinek féke
teste gyengesége,
halandó mivolta, holta,
félelme, balsorsa.
Élvezni képes a létet,
ezért fogyaszt sok-sok mérget.
Beszennyezi a világot,
így teljesedik az átok:
porból alkotta őt Isten,
mert ő az úr, ő a MINDEN.