Tóth Sarolta: Mindennapjaink

Ha egy ország erősödik,
népessége gyengélkedik.
Mindenki annyit ér, amennyi vagyona,
akinek nincs elég, nem csal, mert ostoba.
Aki hajléktalan, az ne menjen haza,
aki mindig éhes, nem jut neki kaja.
Most karácsony előtt, adományt osztanak,
egy tál meleg étel, néhány ruhadarab.
Aki pulykát eszik, hozzá pezsgőt iszik,
annak az angyalok karácsonyfát viszik.
A közterületen közös karácsonyfa,
koldusok tömege melegszik alatta.
Hajléktalan szállón verekednek, lopnak,
ennél jobb dolga van börtönben a rabnak,
börtönőr vigyáz rá, kap jó meleg ételt,
tavaszig maradhat, ez büntetés tétel.
Ha itt megbetegszik, kórházba kerülhet,
soron kívül is a rabok felépülnek.
Visszatérhet majd a munka világába,
emelt munkabért kap erős országában.
Ha az ország erősödik,
kormányzata jól működik.

Tomor Gábor: Szorító

Régi, boldog életem,
emlékeim...
Szüleim itthagytak régen.
Elfog egy érzés, szorít:
emlék leszek, ha leszek,
magam is.


A kép címe Hegyek; Szépfalvi Ágnes munkája.

Riba Ildikó: Viharos este

Vihar készül, s rovom
lépteimet faltól falig,
hangtalan számolom.

Dörgések között eltelt
időben gyertyát gyújtok,
gyufám sercen,

lángja imbolyog, fénye
árnymintát rajzol a falra:
cicám bűvölten nézte.

Leszakadt az ég végre,
szupercellából ömlött
a könnye jéggel.


Kép: Pintér András fotója

Riba Ildikó: Álltunk

Álltunk, s fogtad a kezem,
csak néztem a szemedet.
A percek múltak, s csak fogtad
a kezem, s néztem a szemedet.

Kezem fogtad, szorítottad,
két szemedbe mosolyogtam,
S közben nem tudtam, hogy
nem is kezem, szívem fogtad.

Tomor Gábor: Tanulságos sorok

Mottó: Van rosszabb a rossznál - tudniillik a rossz igazolása. Természetesen nemesnél nemesebb eszmék segítségével. (Ancsel Éva)   

Koravének

Túlsúlyos, idősnek látszó polgártársak sokaságát látjuk körülnéztünkben. Mintha sok lenne nálunk az élvezetnek élő, koravén ember. 

Igaz lehet a mondás: Az evés az öregkor erotikája.  

Nemi rovat

Élvezetek halmozása: mint értesültünk, zenélő óvszerek is kaphatóak már a piacon.

Felmerülhet: mi történik, ha selejtre teszünk szert?

A gyártó humora: ha szakad a termék, Beethoventől a Sorsszimfóniát játssza.

Nagyzolás                              

A tényektől, a tapasztalatoktól, a létező erőktől való könnyed eltekintés rendszerint egyfajta nagyvonalúság ajánlólevele. (Nem ma készült, de ma is sokan újra és újra postára adják…)  

Tanmese

– Szabad? 

Megfordulok, leány érdeklődik kedvesen.

– Igen – válaszolok, frappánsan hozzátéve: – Amt nem tiltanak, azt szabad... Én sem tiltakozom. Hová menjünk? Ráérek...

Elkerekülő szemek, elhessentő kézmozdulat. Rájövök: a kérdés nem rám vonatkozott.

Félreállok. Bánatom nagy, bár tanulsággal terhes. Lám, bármennyire ráérhetek, ha akire szemet vetek, nem belém – csak leszállni szeret.

Egészségvédő hirdetés

– Szóval, fogyni akar?! Hát legyen. Legyen többet kettesben! Reggel Marcsa, este Marcsa...

Csak aztán idejében hagyja abba!

Pá, pá...

– Sereghajtó a bankok közt a Budapest Bank – mondták a bírálók.

– Az elmúlt években minden mutató szerint a Budapest Bank volt a legjobb – replikázott a volt bankvezér.

Az értelmezgetésbe csaknem belezavarodtam. Szakértőkhöz fordultam. Öt perc alatt bebizonyították, az életben nem lesz belőlem már közgazdász.

Búcsúzom tehát; pá, tőzsde, vállalkozások, isten veled, pá, bankvilág!

Megnyugtató

Új világ van. Perfektül nyögdécselőkkel kell együtt élni. Nap mint nap tájékoztatnak, mit nem kell, mit nem lehet.

Például: demokráciában nem kee-félni.

Képünk a netről 

Bige Szabolcs: Bóni

Tamara az édesanyjával, Hajnalkával lakott egy belvárosi lakásban. 

- Ki volt az, anyu? – riadt fel Tamara - Ilyen kora hajnali órában vajon, ki lehet? – dörmögte morcosan.

- Szilvia! – vetette oda sietve, az anyja és kisietett a fürdőszobába.

Szilvia nem más, mint az új asszony, ahogy a rokonok és ismerősök nevezték maguk között Bóni mostani feleségét. Új asszony, mondják már tova tizenkét éve. Sokan még a keresztnevét sem tudják (vagy nem akarják tudni).

- Valami baj van? – futott Tamara az anyja után.

- Az apád rosszul lett – szólt bentről az asszony. – Szilvia pedig meg van rettenve. Nem tudja mit tegyen. Kihívta a mentőket és Bónit kórházba vitték.

- Értem.

- Nem értesz semmit! Szilviának hétre munkába kell mennie és nem tud bemenni a kórházba.

- Jaj, anyu! 

- Ne jajgass, hanem öltözz. Megyünk apádhoz! Csak nem képzeled, hogy magára hagyom, mikor baj van?

- Rohanok! – és rekordidő alatt összeszedte magát.

Ez időtől fogva felváltva látogatták naponta a beteget. Egyik nap Hajnalka, másik nap Tamara nézett be hozzá és vitt, amire szüksége volt.

Amint az állapota engedte Bónit kiengedték a kórházból, Szilvia, az új asszony haza vitte.

De hát, hova is vitte volna?

Tóth Sarolta: Nyári zápor

Verőfényes kék ég, béke,
a természet szelídsége.
Háború dúl a távolban,
viharfelhők légvonalban
közelednek dörgő hanggal.
Villám vág véres vonalat,
repedő felhőkből jégeső szakad.
Haldokló virágok térdre esnek,
ázott madarak reménykednek.
Szél kergeti az ördögszekeret,
sártenger lepi a földeket.
Az emberek keseregnek,
kegyes napsugár -  jöjj -reménykednek.
büntet a természet, megérdemeljük,
irigyek lettünk, egymást gyűlöljük.


Kép: National Geographic

Tomor Gábor: Odafent

Forgat a vágyözön,
rólad szól örömöm,
sokféle érzelmem.                                                         
A föld és ég között,
a festetlen légben,
fecskékkel körözöm.


A kép aláírása: Madárdal; Kiss János alkotása.

Tomor Gábor: Töltekezés

Itt sem jártál,
ott sem jártál,
ahová még vágytál.
Elmenni kellene.
megnézni kellene -
eltöltsön új öröm kelleme.


Kép a netről

Tóth Sarolta: Emberré válásunk Darwin szerint

Állat ősünk két lábra állt,
ügyes volt , így emberré vált.
Szabaddá vált mindkét keze,
tapogatni kezdett vele.
Hasznos ismeretet szerzett,
ezekkel alkotni kezdett.
Vak ember tájékozódik,
aki keres valamit, tapogatózik.
Tapogatás a szerelem,
testi, és lelki is legyen.
Két tenyér ha összetapad, tapsolunk,
arcunkhoz, ha tenyér tapad,
pofont adunk, kapunk.
Tapogatunk gondolatban,
találgatjuk, mi hogyan van.
Létünk alapja tapadás,
művészet és tudományos alkotás
kísérlet és gyakorlás.
Ez a vers is tapogatás,
gondolatok és leírás.

Tóth Sarolta: Nyári tájkép

Illatos virágok színes réten,
fehér felhők lebegnek
azúrkék égen.
Gazdagon szórja sugarát a Nap,
vakító fényt, égető meleget ad.
Hervasztja a virágokat,
aszalja a gyümölcsöket.
Kiszáradt föld szomjas, megreped,
esőért sóhajt, eleped.
Vidám gyerekek lepkét kergetnek,
papírsárkányt eregetnek.
Zümmögő méhek mézet gyűjtenek,
madarak fészkükben pihennek.
Veríték szagú levegő,
vízparti homok égető.
Lagyos hullámok mossák a partokat,
hangos fürdőzők pancsolnak.
Szeszélyes, idővel jött a nyár,
sárguló fűvel őszi színt vált már.

Tomor Gábor: Mulasztás?

Mit adtunk tovább?
Miről beszéltünk
és miről hallgattunk?
Mi lehet nagyobb mulasztás?               
Érzelmi, gondolkodási?                     
Kérdeztet a túlvilág.


Kép színházi előadásról

Tomor Gábor: Rendben

 "Rend a lelke mindennek" -

így Pedáns úr, s szelektál.

Egyik kezével leseper,

a másikban a jövő vár.

Megszólal egy égi hang:

"Ez bizony az élet már."

A kép aláírása: Merítés; Szabó Klára Petra munkája.

Tóth Sarolta: Nincs jobb megoldás

 

Lakatlan szigeten

lakik a szerelem.

Robinson Pénteken

kannibált megölel.

Homokos szerelem,

ha nő nincs, megfelel.

Tóth Sarolta: A pletyka

Ismert emberekről

terjesztett rosszindulatú szóbeszéd,

bemocskolják magánéletét,

becsületét, jó hírét.

A pletyka terjed, mint a gaz,

titok, bár kéretlen,

fele sem hiteles, igaz.

A pletykás információt gyűjt,

hallgatókat talál,

együtt pletykálnak tovább.

A pletykafészek

sok rágalmat tud,

híre megy, így róla is tudnak.

A kíváncsiak hallgatni élvezik,

a becsületesek megvetik.

A pletyka alanyát

néha illetőnek nevezik,

bár jól ismerik.

A pletyka lehet élvezet,

illetékteleneknek.

Örömük mégis káröröm,

ha nyelvet másokon

köszörülöd.

Tomor Gábor: Valami van

Egyik a másikra pillant,

amannak a szeme villan.

Eszedbe jut, volt már ilyen, 

észrevetted, miként csillant.

Vígan tudod megjegyezni:               

lehet is köztük valami.

A kép címe: About love

Riba Ildikó: Pók

Apró pók hálón

lóg, bogara kiszáradt:

nedve pókhasban.

Tomor Gábor: Tenni kéne valamit

Megszokott kép az udvar elülső részén: teherautóra rakják a legutóbbi ürítés óta összegyűlt hulladékot. A rakodást ketten végzik. Két másik ember éppen ráér, s figyeli a dolgozókat.

– Micsoda pazarlás! Kidobni ekkora darab vörösrezet!

– Odanézz! Ott is az a drótköteg...

– Ne legyek, aki vagyok, ha nem tudná használni bármelyik gyáregység amott azt a gömbvasat! Mennyi anyag megy pocsékba! Mennyi forint, mennyi pénz...

Ezen kissé elszörnyülködnek. A szünet lélegzetvételnyi, s ezt követően kezdeti dühös bírálatuk mintha segítő aktivitásba csapna át:

– Külön kéne válogatni a még használhatót a hulladéktól.

– Gyűjtőteret kell kialakítani a hasznosítható anyagoknak...

– Naponta szemrevételeznék a művezetők, s elvihetnék, amire szükségük van...

–  Szó se róla, jól kigondoltuk – így az utoljára szóló, s megindul a teherautó felé.

Hát ez izgalmas. Itt valami lesz. Az nem lehet, hogy ne történjék semmi.

Emberünk odaérve, megáll a munkájával gyürkőző egyik rakodó előtt. Hangját a szél felkapta, kissé szétzilálta, de azért még hallani:

– Van gyufája, kérem szépen?

– Van, hogyne – hangzott a felelet.

Több szó aztán nem is esett. Csak a vasak zörögtek tovább, közömbösen.

Tóth Sarolta: haikuk

Rózsaszínű agy,

képvirágos gondolat

ontja illatod.

Színes ritmusok,

szabályozott rímcsodák,

szóbölcseletek.

Büszke öntudat,

rajongók imádata

költővé avat.

Babérkoszorút

érdemelnek fürtjeid,

méltó díjad ez.

Dicsérő szavak

bókkal elárasztanak,

tapsvihar fogad.

Költő-géniusz!

Hely vár a Parnasszuson

˝önimádandusz˝.