Riba Ildikó: Álltunk



Álltunk, s fogtad a kezem,
csak néztem a szemedet.
A percek múltak, s csak fogtad
a kezem, s néztem a szemedet.

Kezem fogtad, szorítottad,
két szemedbe mosolyogtam,
S közben nem tudtam, hogy
nem is kezem, szívem fogtad.


4 megjegyzés:

  1. Francis2020. augusztus 27. 8:55

    Így jár az, aki nem tudja, hogy a szem a lélek tükre... :) A lényeg azonban, hogy időközben kiderült: itt egy szívszerelem esete "forgott fenn"... :d

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Riba Ildikó2020. augusztus 27. 20:44

      Ugye, megesik az ilyesmi néha. A szerelem pedig első látásra, vagy elfeledett sokadikra, és a visztonlátás meglepetése :) Remélem ezt most nem túl bonyolultan írtam :D

      Törlés
  2. karolina2020. augusztus 28. 12:15

    Szívszorítóan szép és eredeti megfogalmazása a szerelmes viszontlátás érzésének

    örülök, hogy olvastam

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Riba Ildikó2020. augusztus 29. 17:07

      Saci, nagyon szépen köszönöm, örülük, hogy tetszett a versem. :) Pedig egyszerű kevés szóból áll, nem szócirádákból. :)

      Törlés