Tomor Gábor: Tények és ferdítések



Mottó: "Először ismerd meg a tényeket. Elferdíteni őket ráérsz később is."     
               (Mark Twain)


Helyet kér

"... a mű sorsa műcsarnok, vagy a lomtár?"
Elgondolkoztat az idézet, s azt mondom: adjunk rangot az alkotásnak!
Ha már kevésre taksált is az opus, kapjon helyet legalább a műcsarnoki lomtárban!


Igazoljuk az írót

Móra Ferenc szerint: a nő addig szép, míg szeretik.
Na, nézzünk csak magunk köré! 
És csakugyan, milyen érdekes...! Nálunk mindenkit nagyon szeretnek...

Leltár

Újsághír volt: 20x30 cm-es műtéti kendőt találtak egy páciensben.A daganatgyanút keltő textília korábban, császármetszéses szülés idején maradhatott a testben.
Hogyan kerülhető el ilyen műhiba? Egy nyilatkozó szerint: nálunk, hagyományosan, precízen számba veszik műtét előtt és után a felhasznált műszereket és segédeszközöket.
No de, meg kell értsük: ha rendkívüli dolog adódik, például erős vérzés, akkor sietve fejezi be a műtétet a "stáb". Vagy ha mondjuk, zsúfoltság szüli a kapkodást...? Akkor is, nesze neked, precizitás! Legfeljebb némiképp hibádzik a leltár...


Ha újra kezdhetné

"Aki másnak vermet ás, az sírásó."
Kovács eltöpreng e bölcsességen, s ím, nagy gondolat jön rá.
Ha újra születne, biztosan ezt a szakmát választaná!


Hölgyek öröme

Láttam a büszke embert. Délceg termetét sem a tőke, sem az idő nem törte meg. Halad útján úri szekszepillel, rendületlen. Egyik lányban kedvét gyorsan leli, a másikat hosszan ízlelgeti. Mindőjük öröme. 
Amikor megpillantottam, éppen egy rózaszín budoárból lépett ki. Arca sugárzott a dicstől. Körülnézett, fejét felvetette. Aztán szerényen csak ennyit kérdezett: 
– Ki akar még tőlem gyereket?


Megállapítás

– Tudok egy jó viccet, de azt hiszem, már elmeséltem.
– Szellemes?
– Igen.
– Akkor még nem mesélte.


Megértőn

A vízcsap elromlott. Hívták a szerelőt. Az egy hét múlva kiszállt a helyszínre, s megreparálta a hibás elemet. Ekkor még nem érzett semmi különösebbet.
A vízcsap hamarosen ismét hörögni, majd sóhajtozni kezdett. Újra hívták a szerelőt. Az most már érdeklődve vette szemügyre a vízcsapot.
Sóhajtás, hörgés, szerelő... Egyre sűrűbben ismétlődött. Vizet mind kevesebbet ittak, ám annál gyakrabban látták a szakembert a helyiség dolgozói. Jelenlétét megszokták.
Tudomásul kellett venni: mély, bensőséges kapcsolat alakult ki a vízcsap és szerelője között. 


A kép aláírása: Mindig történik valami váratlan; Várady Róbert munkája.


Tóth Sarolta: Őszi táj



Ablakom alá
színes avar szőnyeget
terített a szél.
Éles karmokkal fekete varjak
kotorásznak rajta
elhullott magvakért.
A fák csupasz ágai
recsegve ropognak,
Tűrik a szenvedést, mint haját vesztett
rákos beteg a kezelést.
Gyógyulást remélve  - pozitív gondolat
új növényt hajtanak a csírázó magok.
Tavasszal a varjak - e halálmadarak -
a kikelet elől északra távoznak.
Gólyák, fecskék jönnek,
költöző madarak,
szárnyuk alatt hoznak gyógyító sugarat.
Földbe süppedt avar,
friss zöldek sarjadnak,
mert az élőlények mind élni akarnak.


Riba Ildikó: Széllét




Szél zúg,
végtelen
útján meg nem áll.
Nincs előtte
határ, sem akadály.
Életekben találja
sorscsaták nyomát,
avítt ajtók mögött
lefúj porleplek
alatt szunnyadó
varázsos vágyakat.
Gúnnyal grimaszol.

Nagyot fúj,
mérgében dúl,
sarkon kifordul.


Kép: Zulema Guerra alkotása


Riba Ildikó: Metszéspont



Pasztell színű
emlékek oldódnak
egymást keresztező
vonalak viharos
metszéspontjában.

Érzések kősúlya
észrevétlen léggömbként
száll magasba.

Sztratoszféra szeszélye
robbantja ezer darabra.
Mocskos rongyként
aláhullva temeti
makrancos maradékát
eltévedt léteknek.


Kép: Zulema Guerra alkotása




Tóth Sarolta: Varjak ablakom alatt



Hófödte fehér tájakon
fekete varjak rajzokon.
Lombvesztett faágakon,
fehérségben mint gyászözön,
temetésre károg hangja, közöny,
egyre csak ismétli daltalan
a nyár már messze van,
Nem fél tőled, te sem tőle,
nem hívják meg esküvőre,
csak az elmúlást károgja,
a kezdetre nincs dallama.
Varjú szállt az ablakomra,
vár halálos alkalomra,
dió leszek, csőrébe vesz,
megeszi gerezdjeimet.



Tomor Gábor: Álarcban



Ilyen élet: mindenki más.
Van, ki komikus vénával
játszik drámai figurát,
míg tragikus hősünk
épphogy elfojtja mosolyát.
Ó, mi múlik el velünk!


A kép aláírása: Az özvegy; Jean-Maria Poumeyrol munkája.



Tomor Gábor: Utánérzet



Mint elveimet,
bajaim is értékelem.
Mily kór pusztíthat idebent?
Magam felboncolom, ha kell,
de hogy más tegye,
azt nem bírom el!                                         


A kép aláírása: Fighting couples.


Tóth Sarolta: Csak a varjak



Lehullottak az illatos nyár
szirmai,
elköltöztek ifjúságunk
énekesmadarai.
Csak a varjak, gyász-madarak
kárognak,
Ha meglátod a varjakat,
tél kopog.
Didereg szívemben bánat,
szerelmünk már rég halott .
Varjú károg, mégis várlak,
tudhatod.
Visszajössz majd, tudom, érzem,
közös múltunk. emlékérem.
Befogadlak, simogatlak,
pihenj kedves,
most fáradt vagy.
Hozzád bújok, azt kérem,
ne menj el, már maradj velem.
Őszbe vegyült sötét hajad,
szemed bágyadtan ragyog,
ráncokat rajzolt az idő,
arcod mégis oly igéző, elragad.
Osztozzunk meg magányunkon,
rövid jövőnk szép lehet,
együtt éljük le a végső éveket!
Ha meglátod a varjakat, kár!
Siess hozzám, hideg van már.
Számolom a perceket,
szeretlek, ne késlekedj,
évek óta várok rád,
ezt ne feledd!


Tóth Sarolta: A diktátorok életérzése



A hatalom bűvölete
az önimádat eleme.
Vezérnek születtem érzés,
állandósult önfényezés.
Világbirodalmi álmok,
vagyonért zsebekben túrkálok.
Hízelgők hada vesz körül,
parancsomra nem könyörül
rászoruló szegényeken.
Az ellentmondást nem tűröm,
a vitákat elkerülöm.
Vannak irigy ellenségek,
nem értékelt tehetségek,
csak a hozzám hű értékes.
Legyen egy akol, egy pásztor,
tanultam a Bibliából.



Tomor Gábor: Kíváncsiság



A kérdés ezúttal az:
kinek a halála?
Kinek a végzete?
Kiről szól a búcsú szava,
netán, aki elköszön,
leginkább magát sajnálja?                         


Kép a netről.



Bige Szabolcs: Gördeszka (moment critique )



Át akartam menni az úton, s járdaszélen, a sarkon megálltam. Körülnéztem, és hirtelen úgy éreztem, mintha egy animációs film közepébe cseppentem volna. Rohanó lábak dobogtak körülöttem, autók suhantak minden irányba. Felettem reklámok villogtak. Gondoltam még jó, hogy a járda szilárdan áll a lábam alatt.
Ebben a pillanatban egy gördeszkás gyerek kirúgta lábam alól a talajt, és én úgy vágódtam hanyatt, mint a rajzfilm ügyeletes balekja.
Valahogy fölültem, és sajgó fejemet fogva kuporogtam a kövön. Senki meg nem állt. A rohanás, tülekedés, száguldás folyt tovább. 
Egyszerre egy taxi fékezett előttem, a sofőr belülről kinyitva az első ajtót kiszólt:
- Be tudsz mászni?
Bemásztam.
- Hova?
Megadtam a címem.
- Mi történt? – kérdezte, miután meglátta vérző fejemet. – Nem fizettél a csaposnak és kidobtak?
- Fellökött egy gördeszka.
- Meséld a nagyapádnak! – hitetlenkedett – De mi közöm hozzá! – jegyezte még meg.
- Különben már itt is vagyunk.


Tomor Gábor: Nincs új



Háborús ez a játék:
ami fontos, eltemetik.
Nem jött ki jól a lépés? –
számíthatnak a holtak is.
Messze a megcsúfolt lét;
de lásd: újra már nem telik.             


A képen Jimmy Durham munkája látható.


Tóth Sarolta: Az időjárás hatása az élőlényekre



Ha hideg van, vacogunk,
forróságban izzadunk.
Ruhánkkal védekezünk,
öltözünk vagy vetkőzünk.
Könnyebb az állatoknak,
ha bőrük sok, vedlenek,
hidegben szőrt növesztenek.
Ha szárnyuk van, elrepülnek,
meleg helyre települnek,
vízben élők, lemerülnek,
hőmérséklet szerint úsznak.
Fizetniük nem kell érte,
testük automata értéke.
A divatot nem ismerik,
mindig ugyanazt viselik.
Felismerhetőség jele,
környezetbe olvad bele.
Szükségük van erre,
védekeznek vele.
Van még számos fegyverük,
élet védőeszközük.
Karmuk, csőrük, szarvuk sebez,
nyáluk, váladékuk mérgez.
Szabadok, de védtelenek,
de hatással védekeznek.
A vadak vadonban félnek,
a szelídek velünk élnek.

Kérdésem ezért csupán csak ennyi:
szeretnél-e állat lenni?


Riba Ildikó: A talizmán



Nyakamban csillogott,
simogattam, ragyogott.
Amulettem elvesztettem:
szerencsétlen lettem.

Kerestem, és nem találtam,
gyöngyöt fűztem, csodáltam.
Imádtam ragyogását,
úgy vártam áldását.

Sorsot kértem, nógattam,
haladjon lassabban.
Időm legyen megállni,
öröm szekerére felszállni.


Kép: Pintér András fotója


Tóth Sarolta: Heti program-javaslat



A péntek szombaton
csütörtököt mondott.
vasárnap javasolta,
ne legyen többé hétfő,
három munkanap elegendő.
Kedd, szerda, csütörtök
legyen munkával töltött.
Pénteken pihenjünk,
szombaton szórakozzunk,
vasárnap csináljunk valamit,
valami családit.
Állatkertet, fesztivált,
feledd el a vásárlást!
Hétfőn ezt a sok akármit
heverjük ki, készülve a közmunkára,
együnk tököt vacsorára!



Tomor Gábor: Pletyka



- Brr... de hideg van - rázkódott össze B. nevezetű férfiú. Nem is egyszer, míg végre rájött, hogy csak ő fázik, és csak körülötte hűlt le a levegő, és hogy mindig csak a munkahelyén érzi ezt. Faggatni kezdte tehát munkatársát, Svihákot, aki előbb ugyan kérette magát, de aztán látható örömmel, hogy elsőként hozza B. tudomására, mi mindent tudnak róla, szépen kitálalt. Elmondta értesüléseit, először is a kósza híreket, amelyek, érdekes, a mindennapi gondnál szívesebben maradtak meg a fejében. És kérdést is tett fel végül, oknyomozót:
- Voltál ugye, a Decibelben? Ne is mondd, hogy nem, mert láttak itt. Nővel ültél-e már itten? Ne is tagadd, mert nővel láttak itt. Gondolj csak vissza szaporán...
B. visszagondolt. Lehetett ilyen eset. Ismerősök, ha összejönnek, régen látták egymást, vagy sok mondanivalójuk van, beszélgetnek egy keveset. Állva, meg szomjúhozva azért kényelmetlenebb. S hogy látták, az is könnyen megeshetett.
- Talán az a baj, hogy nővel társalogtam? Férfinak talán nem lehet asztal melletti, baráti beszélgetése nővel, munkáról, életcélokról?
- Nagyeszű ember vagy te, tudtam én mindig - mondta Svihák, s elvonult diadalmasan, mert megerősítvén találta a hírt, hogy B. megúnta eddigi házasságát.
B. azon nyomban gondolkodóba esett. Most mit tegyen: fütyüljön mások véleményére? Hát lehet? Vagy kezdje hirdetni, hogy félreértésről van szó? Ez sem jó, hiszen csak még inkább megerősítené az alaptalan gyanút. Látta valaki beszélgetni valahol egy nővel, aki nem a felesége volt. Aki látta, a látottakat kiszínezte, átfestette, s e képpel dicsekedett el ismerőseinek. Akik aztán ennek alapján elválasztották B.-t családjától, lányaitól, akik után járó tartásdíj összegében is lényegében már megegyeztek.
Kicsit butuska B. végül is könnyelműen megfogadta, máskor jobban megválasztja magának alkalmi beszélgető partnereit. Még ha így a nők egyenjogúságáért folytatott küzdelem egy kiváló harcosát veszti is el benne. 
B. tehát ezt a megoldást találta. De milyen megoldásra lelnek sorstársai, a számosak, akik talán hamarább fogják fel, mit jelent a nekik címzett jótanács: "Aztán vigyázni az erkölcsökre"! Mit tesznek azok, akik esetleg már hamarább fáznak, ha körülöttük kissé lehűl a levegő?
Milyen érdekes! Klímaváltozás, mely így kezdődik gyakran, hogy egyszer valakinek valakiről azt mondja valaki... Az intimpista svihákok nagy örömére. Akik azt tartják, sokkal élvezhetőbben telnek el így a munkanapok. Hát még annak, akit a munka nem szeret!
Ok és mód pedig mindig kínálkozik, mondani valakiről valamikor, valakinek valamit...


Tomor Gábor: Sorspróba



Lecsúszás, avagy megbukás?
Számtalan út vezet hozzá.
Sikerig jutva boldogulnál?           
Jóval kevesebb az esély rá.
Hát csak próbáld ki magad,             
talán még sztár is lehetsz!                                                   


Kép a netről


Tóth Sarolta: Luxus-élet




Termékeny talajra
vetette magját az apa,
csecsemőt szült neki az asszonya.
Szerették, nevelték a gyermeket,
szerezhetett műveltséget.
Független felnőttként
helyezkedett,
dolgozni nem szeretett.
Jókor volt jó helyen,
sikeres lett,
sok befolyásos barátot szerezhetett.
Jól tudott alkalmazkodni,
lefelé taposni, felfelé nyalni.
Ismerte a karrier titkát,
gyermeke róla vett mintát.
Megszokta a luxus létet,
talált is szép feleséget.
Csodaszép kastélyban laktak,
saját repülőjükön utaztak.
Irigyek támadták ezért,
de ők csak nevették őket, megérte,
az úri életnek sosem lett vége.