Tóth Sarolta: Szilveszter

Szilveszter
különleges ünnep,
az emberek öregebbek lesznek,
ennek örülhetnek!
Örömteli események,
gondok, bajok, betegségek,
feledésre méltó tények.
Szórakozunk, mulatunk,
az új évre gondolunk.
Mikor éjfélt üt az óra,
felhangzik a Himnusz bíztató.
megcsókoljuk egymást,
fogadalmat teszünk,
minden kit szeretünk, segítünk,
sokat iszunk, pezsgőzünk,
részegek leszünk,

másnapra mindent feledünk.

Tomor Gábor: Csalódás

„Milyen érzés az,
mikor várod a nőt?”
(Kérdem; teljék az idő.)
„Valami örök 
ide-repült kezdete?”
- Elszállt. Kezdet se volt.


Képünk a netről véve.

Tomor Gábor: Megítélés

Baj, hogy nincs időd,
vagyis csak kevés?
Hogy végtelenül egyszerűsíts,
találó legyen, bármiről szólj?                                   
A tehetség még, 
úgy tűnhet, kevés.

A kép címe: Vágy; Tóth Szilvi munkája

Tóth Sarolta: A légy kalandja

Kerek tó a falu végén,
horgászott a bátyám éppen.
Csali volt egy kövér kukac,
melyen egy légy lakmározott.
Nagy hal bekapta a csalit ott,
ahol a légy tartózkodott.
Így került a hal gyomrába,
elpihent a meleg ágyban.
Gyomorból a bélbe jutott,
csatornákon végig úszott.
A halból hallevest főztek,
a légy ebben is vendég lett.
Lenyelte a kedves vendég,
nem döglött bele a légy.
Táncolt, ficánkolt, kihányták,
íme újra szabaddá vált.
Kalandjairól mesélt nekem,

leírtam, de  el  nem hiszem.

Tóth Sarolta: Télapó hazája

Valahol , messze északon
szikrázó fénnyel vakító
jégbirodalom,
Hideg herceg alszik itt,
szép tavaszról álmodik.
Viharos szél havat szállít,
hóhegy állít gátakat,
a gát néha átszakad,
lezuhan a lavina,
gurul a sok hólabda.
Összerak szép szobrokat,
napmelegtől olvadnak.
Ott lakik a Télapó,
útján viszi rénszánkó.
Várja őt a sok gyerek,
ő a téli szeretet
első ősi hírnöke,
Mikulás az ő neve,
ünneplik világszerte.
Jöjj el kedves Télapó,
nem számít, ha hull a hó.
Zúzmarás szakálladat nálunk
megszárítható.
Rázd le a kis pelyheket
add nekünk

víg kedvedet.

Tomor Gábor: Kedélyzavar

Ülök a gépem előtt, 
nyugtalan fejjel, kézzel,
az egészet alig értem...
Ülök a gépem előtt,
és tétován kérdem:
hová lett a jókedélyem?

A kép címe: Emlékek tava

Tomor Gábor: Félsz

Forog az idegen.
és rossz érzés fogja el.
"Itt aztán minden megeshet.
Bármikor kirabolhatnak.
Ami a legrosszabb:
elvehetik életed."

A kép El Kazovszkij festménye.

Tóth Sarolta: Az idő visszafordítása

Visszatérek a jövőbe,
távolodom egyre tőle,.
Földi létre nem emlékszem,
más tér volt ott, más időben.
Régóta a Marson élek,
ha ez  - egyáltalán - élet!?
Nincs szükségem oxigénre,
táplálékra, pihenésre,
nem anyagból van a testem,
lelkem egyáltalán nincsen,
csak egy sokat tudó szellem.
Különféle sugarakkal
érintkezünk más bolygókkal.
Más alakban - eltorzultan,
még a fénynél is gyorsabban.
Nincs itt sem tér, nincs itt idő,
de ha van is, nem mérhető!
Megfoghatatlan mindenség,
pusztító a végtelenség.
Szellemeknek a fejlődés
lehetetlen, képtelenség.
Menekülünk újra, újra,...
Előre megyünk a múltba,
Egy Föld nevű bolygóra,
ha még nem esett fekete lyukba.
Hús-vér szörnyeteggé leszünk,
talán EMBER lesz a nevünk.
Én váltottam  menetjegyet,

atomrakétával megyek.

Tóth Sarolta: Szállnak a gondolatok

Angyalszárnyakon
szállnak a gondolatok,
akár a madarak, szabadok.
A szó elszáll, az írás megmarad,
felelősség minden szavad.
Hatalmával a beszédnek élhetsz,
hódíthatsz, uszíthatsz, félhetsz.
A gondolat agyunk ékessége,
terveket szülő készsége.
Terveink tettekben testet öltve
változást hoznak a földre.
Rajtunk is múlik, mit hoz a jövő,
virágzó kert vagy temető.
Mindig van választás, lehetőség,
kockáztatunk, vakmerőség.
Döntsön a nemes lelkiismeret,

késő megbánni vétkedet.

Tomor Gábor: Virág, zölddel

Hideg volt. Az ég piszkos szürke, a fák kopaszon, társtalanul, csüggedten meredeztek felfelé.
Az állomáshoz közeli virágüzlet már bezárt, "utcán át" már nem árusítottak.
Az ajtó nyitva volt, belépett. Vad kutya ugrott elő, ellenséges csaholásba kezdve. Láncon volt, félelmetes így is.
Várni kellett.
Végre kilépett a tulajdonos. Megsimogatta a kutyát, koncot vetett eléje, majd hátra küldte.
Fonnyadt krizantémok, fakó őszirózsák, idegenséget árasztó, pasztellszín szegfűk kókadoztak a vödrökben. Kevés élő zöld, annál több művirágkoszorú tornyosult a kicsi boltban.
– Hogy egy szál? – kérdezte a fiú, a krizantémokra mutatva. És tudakozódott sorban a többi virágról.
A boltos kurtán válaszolt, a számokat odavetve. Unta nagyon a fickót.
Az hosszas fontolgatás után, pár őszirózsát kért. Hozzá fenyőágat. "Ennyi kell a kegyelethez – gondolta, s mert kis restelkedés fogta el, gondolatát továbbfűzte: – Drága minden, mit tehetek..."
Később, az apjával.
– Megjöttem.
– Látom.
Hallgattak, Majd némi krákogás után, az öreg:
– A temetőben voltál?
– Voltam. 
– Mit vittél?
A fiú mondta. Az újabb kérdésre az árakat is. Nem hűen, sejtve, hogy elég a kevesebb is.
– Nem kellett volna. Ilyenkor már... – szólt az apa. – Csak befagy a pénz a földbe.
"Korhol. Semmit sem változott. Vitatkozni? Ugyan minek? Az igaz, jöhettem volna előbb is. Bár... lekéshetünk-e valamiről ebben a szürke életben?"
A csönd mindent belepett, a jelenből, a múltból nem volt mit szóbahozni.
A két ember összetartozására – különös – csak az egyformán néma piszmogás, az apró fontoskodás utalt, a mód, ahogyan tettek-vettek egymás közelében. 
– Na, megyek – mondta aztán a fiú.
– Mész – bólintott rá az apja.
A szürkéből fekete lett, a fagyás erősödött, zúgott a szél.
És elment a vonat.
Az egyik fűtetlen fülkében borzongó fiúnak félálomban anyja jutott eszébe. "Mióta nincs, üresebb minden. Létezni is milyen érthetetlen."
Az áthatolhatatlan sötétségben csak ritkán villlant fel egy-egy fénypont.Vágtatott a vonat, hidegebb tájak felé.

Bige Szabolcs: Gyermekmesék

 1.
- Milyen pénzet adtál nekem? – jött vissza a boltból a kicsilány.
Kenyérért küldtem el. Életében először egyedül. S most itt áll előttem felháborodva, hogy rossz pénzt adtam neki a kezébe, amivel nem lehet vásárolni.
Mutatja is a kettészakított papírpénzt. 
- Miért van eltépve? Kitépte el? – tört ki belőlem a szülő.
- Hát, én. Feléből fagylaltot akartam venni és feléből kenyeret, de a néni azt mondta, nem jó a pénz. Milyen pénzet adtál nekem?...


2.
  A kisleányom úgy másfél éves volt, kint játszott az udvaron a szomszéd anyukák féltő szeme előtt. A környék kedvenceként, hol az egyik anyuka vitte magával, hol a másik. Kicsit „babáztak” vele, majd visszatették a járókájába, ami ott állt a nagy udvar közepén. Egyszer csak fogta magát és kimászott ügyesen a járókából. A szomszéd lakás ablaka alá kitettek egy tálat a közös kutyánk részére, és mindenki, akinek valamilyen fölös falatja volt oda tette ki. Most délről maradt húsleves és három kövér galuska díszelgett a tálacskában. 
   Ez keltette fel a kicsi érdeklődését. Odatotyogott a tálhoz, és két kézzel kezdte gyúrni befelé a szájába a kitett maradékot. 
   Az ablakon kitekintő szomszédasszony rászólt.
   - Ne edd, drága! Az kutya étel.
   - Azs nem tutya étel, azs galuska! – jött a határozott válsz.


3. 
   Negyedik elemista koromban történt, hogy egyik osztálytársunkat lopáson érték. Cukorkát csórt a sarki fűszerestől.
   Megbüntették, kipellengérezték az egész iskola előtt. Szégyellte is magát, nem volt romlott lélek...
    Nem volt még kialakult erkölcsi érzékünk, így inkább sajnáltuk a gyereket, mint megvetettük az elkövetett tette miatt. Délután néhányan meglátogattuk, hogy vigasztaljuk.
   Édesanyja magából kikelve fogadott bennünket.   

 - Eleget vertem, mégis mi lett belőle!?

Tomor Gábor: Variációk

Józanul élők.
Ide-oda élők.
Henyélők.
Kertelők.
Erejükkel 
visszaélők.

A kép Aatoth Franyo alkotása

Riba Ildikó: Elfújja a szél

Hűvös estében
sötéten aláhulló 
falevél, lassan 
zizegve fújja a szél:
sóhaja még elkísér.
 
Hó helyett satnya
dér, fényes hátú bogár
már aludni tér. 
Vacka mélyére fagy nem
ér, óv sok kicsi petét.

Kép: Pintér András fotója

Tóth Sarolta: Görbe tükörben

Van, aki ugrál, van, aki mászik,
a legtöbb ember szerepet játszik.
Semmi sem az, - aminek látszik.

Lelkünkben is békésen összefér
a jóság, gonoszság, bűn és erény.
˝fecseg a felszín, hallgat a mély˝

Ölelő karok és mosolygó arc,
fintorba torzuló halálos harc.

Színház az élet: siker - kudarc.

Tóth Sarolta: Hogyan keletkezett a világ?

Miért zöldell a fű?
Miért hull le a lomb?
Miért fut a szemét,
ha kergeti a szél?
Miért hal meg korán,
aki még alig élt?

A virágok színét,
a gyümölcsök ízét,
orkánok erejét,
tengerek mélységét,
barlangok üregét,
ki teremtette meg?

Isten teremtménye?
Természet törvénye?
Változó világunk
tűnékeny mértéke?
ezerarcú anyag
egyedi szépsége?

Ember-arcú Isten,
Istent hívő ember,
teremtett világa
kreativitása
a lehetőségek
pompás valósága.

Halálos sugarak,
mérges párolgások,
pusztulásra ítélt
csodás alkotások,
agresszív hajlamok,
barbár támadások.

Bárki is alkotta,
maradjon titokba´,
mentsük meg magunktól,
maradjon egy szikra, 

a bölcs utódokra.

Tomor Gábor: De ha...

Változhat minden ember,                              
hirdeted bátran, fennen.                                                               
De ha versed csalóhoz jut?                     
Ha félreértelmezik,                                   
ha meghamisítják azt?                             
Bánhatod, hogy jól akartad!                                                

Kép az internetről

Riba Ildikó: Szeretni

"szeretni jöttem"
erre a szép világra
ne bántsd szívemet

        ./.
 
"szeretni jöttem"
fényt gyújtani a sötét
ölelésében  

        ./.

"szeretni jöttem"
kedvesem szoríts nagyon

a hideg éjben

Tomor Gábor: Életünk

Álmodás.
Zene.
Tánc.
Óévek.
A jelen, jövőnk.
... és a folytatás.

A kép címe: Láthatatlan erő; Kabay Tilda munkája

Tóth Sarolta: Téli madáretetés

Itt a tél, fúj a szél,zörgeti az ágat.
Fütyörész, dudorász szomorú nótákat.
leveletlen ágon éhező madárkák
ismerős aranyos gazdájukat várják.
Nyítja már az ajtót kedves kis Katinka,
hegyezi a fülét három kis nyuszika.
Ho nekik ebédet, éhesek szegények,
lábujjhegyen jön, mert ijedős legények.
Madarak az ágról a vállára szállnak,

van is most kelete a kenyérmorzsáknak.

Tóth Sarolta: Groteszkek

Zenét hallgat süket füllel
hasztalan,
festményekben gyönyörködik
de vakon.
Láthat, hallhat - érzéketlen,
ő csak sznob...
szépérzéket nem árulnak
még sehol.
Kedves Hölgyem!  nincsen nekem
tölcsérem,
üres fejét, hogy ésszel én
megtöltsem.

            ./.

Feje kopasz, parókát hord,
foga nincs.
Szemüvege aranyból van
drága kincs.
Öltözéke különleges
anyagból,
Az egész egy modern szobor

agyagból.

Tomor Gábor: Lét, ilyen

Szavak,
tettek.
Szép hamisságok.
Fent átmosnak,
megvezetnek.
Magam mardosom.

A kép graffiti Brazíliából.

Tomor Gábor: Egy nap

Egy-kettő, felkelsz.
Várnak dolgaid.
Teszed, amit kell.
Közben eszegetsz.
Haladtál, véled.
És leszáll az est.

A kép címe: Nyakig a vízben; Fiók László alkotása.

Tóth Sarolta: Haláltánc-ének /Villon nyomán/

Sikerrel kutat a tudós,
az eredmények biztatók,
önbizalma egyre nőtt.
Jött a Halál, elragadta,
és vitte - vitte őt.

Az ünnepelt díva arca
mosolyog a reklámokon,
népszerűsége egyre nőtt.
A Halál jött, elragadta,
és vitte - vitte őt.

A népvezér épp szónokolt,
a tömeg tapsolt neki,
hatalomvágya egyre nőtt.
Jött a Halál, elragadta,
és vitte - vitte őt.

A vadász ült ˝méla lesben˝,
de rárontott egy fenevad,
zsákmányára büszke volna,
de jött a Halál, elragadta,
és vitte - vitte őt.

A pap éppen Istent hívta,
hogy imáját meghallgassa,
vele áldoztak a hívők,
de a Halál jött, elragadta,
és vitte - vitte őt.

Lehet koldus, lehet király,
Pénz, hatalom, érdem, tudás,
nem tartja vissza a halált,
megragadja, nem ad időt,

és viszi - vissza nem hozza  - őt.

Tóth Sarolta: SOS

Árad a bánat tengere,
üres a koldus tenyere.
Koldulni szégyen, lopni kell,
vigyázz, hogy ne fogjanak el!
Koldus vagy tolvaj éhezik,
valami mindig történik.
Alamizsnát vagy börtönt kap,
telik az idő minden nap.
Dolgozni kéne, munka nincs,
Kincs nem jut, de lesz bilincs.
Éjjeli szállás, vacsora,
menedékházak, vagy csoda.
Adakozz, segíts, van neked,

melegítsen a szeretet

Tomor Gábor: Őszi, pihentető egyveleg

 

Mottó: Élni azt jelenti, mint örülni bármi áron. (Rejtő Jenő)

Játékos meghatározás

Egy meghatározás, egy okos tanács.

Mi a legnagyobb selejt? Hát a Hortobágy: erre se lejt, arra se lejt.  (Racionálisabbak szerint inkább olyasmi, ami miatt piacot veszít egy vállalat.)

És a bölcsesség, az ajánlás, a szívból jövő: "Ha nem bírod a hőséget, mássz ki a sütőből!"

Találkozás

– Jó napot! De ismerős valahonnan... Az biztos, hogy régen láttam...

– Jó napot! Én vagyok a fogorvosa...

– Akkor nem bánom, hogy rég nem láttam.

Kárpótlás, ilyen

Elütött egy kakast autós barátunk. Szánva-bánva a történteket, megkereste a szerencsétlen állat gazdáját. – Szeretném magát valamivel kárpótolni – mondta neki. –Jól van – válaszolt a kárvallott –, jöjjön ide reggel fél négykor kukorékolni. 

(Ön)gátlásos feladat

Murphy is mondhatta volna:

– Van valami akadálya annak, hogy csináljuk? Csak az, hogy csinálni kell!

Kovács, a késői

Kiss rámutat az utcán egy férfira:

– Nézd, Kovács, az az ember minden ismerősének elcsábítja a felelségét.

Kovács szeme felcsillan, s mohón kéri:

– Mutass be neki!...

Szomorú öregség

– És a lányok?

– Az én koromban? Ajándék már minden nap... – mondta reszketeg hangján, a harmincadik évét taposó aggastyán.

Jónak mondja

– Ismeri a mondást? A férfi a szobában annyira férfi, amennyire nő az, aki belép az ajtón.

Fájdalmas arcú, őszinte úr felel:

– Istenem, muszáj nekem ilyen gyakran, ennyire férfinak lennem?!

Logikus válasz

– Hányas vagy? – Az elmúlt ötven évben többször is újjászülettem. – Akkor mi az életben soha meg nem értjük egymást! (Válaszolta egy legújabbkori pesszimista.)

A kép címe: Éjfél VI.; Szirtes János munkája.

Tomor Gábor: Hiába

Hiába a tervek.
Hiába a szépség, 
a jóság.                                                                        
Hiába, amire vágysz,                                
hiába reményed.                                                       
Csakugyan hiába?  

A kép címe: Sapka; Szabó Attila munkája.

Tóth Sarolta: A boldogság

A boldogság kék madár,
akinek vállára száll,
megismerheti a titkot,
mitől lesz az ember boldog.
Ám tanácsot mégsem adhat,
nincs egyetemes receptje annak,
kinek mi ad boldogságot,
Változatos -  mondják, látod.
Kinek vagyon és hatalom,
másnak hírnév és jutalom,
viszonzott szerelem, egészség,
és ki tudja - mi minden még...
A pénz nem boldogít - mondják,
hiánya sem - tapasztalják.
Ha túl sok a tudományod,
attól se várj boldogságot,
Ne olvassál szakkönyveket,
jobban félted az életet...
A gazdag is megbetegszik,
ha gyilkos kór rátelepszik,
Nem menti meg a vagyona,
nem korrupt az élet ura!!
Aki tehetséges, talán sikeres,
talán a zsenije örökre elveszhet.
Nincs semmire garancia,
sorsunk előre kódolva...
Módosíthatunk, ha van akaratunk
szerencsénk - elég szavunk,
a kék madár magunk vagyunk.
A boldogság személyes,

röviden hat, szeszélyes.

Tóth Sarolta: Az vagy nekem

Az vagy nekem,

mint Nap az égen,

ragyogó csillagok sötét éjen,

mint színes virágok

tavaszi réten.

Te vagy a Nyár,

gyümölcs a lombok rejtekén,

langyos eső a tó tükrén.

Kalandos álom,

havas hegyeket járva párom,

támaszom, sziklám, várrom.

Hajnali édes ébredés,

az álmot szél fújta szerteszét.

Te voltál a boldogságom,

az ifjúságom, álmom,

de eltűntél, mint a köd,

vitted az örömöt.

Te lettél a múltam,

az ég elborultan

hajol fölém.

Tomor Gábor: Mértéktelen egyveleg

Mottó: Előbb minden felnőtt gyerek volt. (Antoine de Saint-Exupéry)

(Ön)gátlásos feladat

Murphy is mondhatta volna:
– Van valami akadálya annak, hogy csináljuk? Csak az, hogy csinálni kell!


Kovács, a mohó

Kiss rámutat az utcán egy férfira:
– Nézd, Kovács, az az ember minden ismerősének elcsábítja a feleségét.
Kovács szeme felcsillan, s mohón kéri:
– Mutass be neki!...


Játékos meghatározás

Egy meghatározás, egy okos tanács.
Mi a legnagyobb selejt? Hát a Hortobágy: erre se lejt, arra se lejt.  (Racionálisabbak szerint inkább olyasmi, ami miatt piacot veszít egy vállalat.)
És a bölcsesség, az ajánlás, a szívból jövő: "Ha nem bírod a hőséget, mássz ki a sütőből!"


Találkozás

– Jó napot! De ismerős valahonnan... Az biztos, hogy régen láttam...
– Jó napot! Én vagyok a fogorvosa...
– Akkor nem bánom, hogy rég nem láttam.


Szomorú öregség

– És a lányok?
– Az én koromban? Ajándék már minden nap... – mondta reszketeg hangján, a harmincadik évét taposó aggastyán.


Tudja, mit ígér

Szép, őszinte szó. Intésnek is megjárja:
– Jössz te még a zsákutcámba!


Kárpótlás, ilyen

Elütött egy kakast autós barátunk. Szánva-bánva a történteket, megkereste a szerencsétlen állat gazdáját.
– Szeretném magát valamivel kárpótolni – mondta neki.
– Jól van – válaszolt a kárvallott –, jöjjön ide reggel négykor kukorékolni.


Jónak mondja

– Ismeri a mondást? A férfi a szobában annyira férfi, amennyire nő az, aki belép az ajtón.
Fájdalmas arcú, őszinte úr felel: 
– Istenem, muszáj nekem ilyen gyakran, ennyire férfinak lennem?!

A kép címe: Szorongás; Gerber Pál munkája.

Tomor Gábor: Mulandóság

Besároztak.
Te csak nevetsz.
Örvendeznek károdon.
Mindig nevetsz. 
Elmúlik e világ is.
Folyton nevetsz.

Kép a netről

           

Tóth Sarolta: Mentsük meg a Földet!

A Nap melegít,
a Hold világít,
a csillagok díszei az égnek,
ajándékok az élőknek.
A föld, a víz, a levegő
éltető, tápláló erő.
Növények, állatok és emberek
Élettere a Föld.
Nem becsüljük meg,
szennyezzük, mérgezzük,
rombolunk, pusztítunk, öljük
a KÉK BOLYGÓT,
ezt a ragyogót,
a teremtés ajándékát.
A pusztulás változásért kiált.
Bánjuk meg vétkeinket,

szorítsuk vissza aljas ösztöneinket!

Tóth Sarolta: Mesebeli változásaim

Egyszer volt, máskor nem,
talán csak képzeltem.
Szárnyam volt, repültem,
felhők között, fán ültem.
Szédültem, leestem,
amikor felkeltem,
kecske lett belőlem,
mekegtem, legeltem,
gazdának tejeltem.
Kevesellte tejemet,
vásárra vitt, eladott,
kapott értem malacot.
Kutyája harapott,
moslékot nem adott.
Éhesen röfögtem,
leszúrtak, hörögtem,
sok hús lett belőlem.
Meglátott egy varázsló boszorkány,
megragadott farkamnál,
„Te legyél a madárkám!”
van részedre kalitkám.
Kitártam a szárnyamat,
repültem a fák alatt.

Véget ért a kalandom, csak mondom.

Tomor Gábor: Jótanács

Kik jelszókat harsognak,         
kik tanokkal látnak el.              
Bámulok: hát mi ez?                  
"Ne csodálkozz, barátom!         
Azoknak köszönj csak,             
kik felnyitják szemedet!"   

 A kép aláírása: Hú, a baglyok; Takács Máté munkája.      

Tomor Gábor: Végletes

 

A gyerekek még repesnek, 
az öregek merengenek.
Illúzió-rabok a zsengék,
véneinké a túlélt idők.
Rossz végletek? Az nem lehet:
másként látják az életet.

A kép a netről

Tóth Sarolta: A téma

A téma véresen
hevert az úttesten.
Elgázolta egy autó,
benne részeg újságíró.
A témát felemelte egy költő,
elvitte őt témástul a mentő.
újsághír lett a baleset,
a költő híres lett.
Mindig hever téma az utcákon,
fontos, hogy egy író rátaláljon.
Jön a rendőrség és a nyomozó,
élvezi a hírt a sok olvasó.
Krimi is születhet,
kell hozzá képzelet.
Mások tragédiája érdekes,
fő, hogy nem velünk történt ez.
örömünk még nem káröröm,
talán inkább közöny.
Miért nem segítünk a témának?
Ilyen témák irritálnak.
Fontos a téma tartalma,
ami felcsigáz, hatna.
Ilyen a rablás, gyilkosság,

de nem hevernek az utcán.

Riba Ildikó: Mit is...

"mit is mondhatnék
ha már nincs miről beszélni?
ha már csak a csendbe-gubózva
lehet élni?"
 
mit is mondhatnék
ha csigaházamba bújva
bántások elől jó szót keresve
próbálok még élni
 
mit is mondhatnék 
ha megalázottan már 
nem vágyom másra
csak békességre
 
mit is mondhatnék
ha félig elfelejtve 
nem is akarom hogy 
megtaláld kidobott 
érzéseimet szánalomból

Komáromi János játékára

Tóth Sarolta: Hazai földben nyugodni

Elment a kedvesem új hazát keresni,
az itthoni tájék nem elégítette ki.
Kalandvágya űzte, bejárt sok országot,
sehol nem találta meg a boldogságot.
Nagy vagyonra tett szert, mégis haza vágyott,
gyötörte a honvágy, otthonra nem talált.
Régi barátait sorra felkereste,
szívében felébredt régi nagy szerelme.
Megöregedett már, beteg lett, elfáradt,
szép szülőföldjére utas jegyet váltott.
Megnyugodva végre készült földet érni,
ám a levegőben szívinfarktus éri.
Testét a honi föld virágokkal fedte,

aki csak ismerte, sírva eltemette.

Tomor Gábor: Önzetlen

     

"Fizet vagy nem fizet?...
Akkor legyen hajléktalan!"                              
Segítenek, törleszthet.
Ám a pénznek híja van.
"Helyette majd én fizetek."
"Őrület; el sem hiszem!"

A kép a netről

Bige Szabolcs: Fizesd ki az italodat

Mégsem kellett volna bemenni abba a bárba.
De annyira kiszáradtnak éreztem a lelkem az egész napos sziszifuszi tárgyalások után, hogy úgy éreztem, egy pohárka fehér kubai rum helyrehozna.
Kellemes félhomály fogadott, és ahogy a bárpulthoz közeledtem, megláttam
Ott ült a magas széken. A szemei úgy csillogtak, mint a gyémánt.
Lehuppantam a mellette levő üres székre, miközben a régi sláger járt az eszemben: „ne nézzen így rám, a gyönyörű szemével...”, de csak annyit szóltam:
  - Te itt?
  - Még, hogy én? De te mit keresel itt ilyenkor?
  - Menekülök.
  - Honnan? Hova?
  - Magam elől, és te előled.
Megütközve nézett rám.
   - Neked mi a bajod? Én jól érzem magam, ha mellettem vagy...
   - Látod, én nem. Felzaklat a látásod, a szemed, a hajad, az illatod.
   - És az baj?
Nem ért ez a lány semmit. Tudhatná, hogy le vagyok kötve. Van barátnőm, és nem akarok gubancot.
   - Most mit bámulod a poharadat! Azt kérdeztem, baj?
   - Mit tudom én? Már semmit sem tudok.

   - Akkor fizesd ki az italodat, és... – és megfogta a kezem.

Tomor Gábor: Társulás

Gondolatom, mint a pinty:
szárnyal ágról  ágra.                                  
Röppen, s mily szépen ring...           
Jótét lelkem hozzá társul,          
kíséri, ékszere rím.
Veled marad konokul.

A kép a netről

Tóth Sarolta: Miért szomorú?

Miért vagyunk szomorúak,
mikor búcsúzunk?
Talán érezzük, hogy többé
nem találkozunk.
Miért szomorú a halál?
Testünk, lelkünk fáj.
A gyászolók megsiratnak,
rájuk is ez vár.
Miért szomorú a versem?
Talán nem tudom.
Szeretnék még pár virágot

szedni az úton.

Riba Ildikó: Hajnal

Hajnali pára gyöngye
a világra ráül,
kedvemre csöndje:
hűs takaró terül.
 
Pirkadó napfényben
madárka hussan,
őszi levél csőrében 
rozsdásan roppan.
 
Telelő fészkét
építi éppen melegre,
párja testét
fagytól féti remegve.

Kép: Pintér András fotója

Tóth Sarolta: Az internet

Aki névvel nevezte meg magát,
kiszolgáltatottá vált.
Titkait szimatolják,
ha van neki, megzsarolják.
Meghurcolják, bemocskolják,
élete így pokollá vált.

Adj magadnak kódolt nevet,
az sem baj, ha kinevetnek.
Ellenségünk mindig akad,
néha irigységből fakad,
mások bosszúból ártanak,
kínos helyzetbe mártanak.

Vannak köztünk undok férgek,
mások kínjaiból élnek,
bántalmazzák, kirabolják,
ha nem is használnak puskát,
szavakkal is lehet ölni,
nehéz a sárt letörölni.
Veszélyes hely az internet,

ki a barát, ismerd meg.

Tomor Gábor: Ötlet

 

Ketten mentek előttem. Télikabátba burkolózva, ráérősen, munka után már. Nem lehetett beszédjükre nem odafigyelni.

– Menjünk a könyvtárba! - így az egyik.

– Várnak otthon – így a másik.

Hallgatás, egy sornyi.

– Kár, mert még mást is javasoltam volna. Jó filmet játszanak a Toldiban.

– Járvány van, észen légy!

– Az igaz. Egy szót se szóltam.

Azután mennek, mendegélnek tovább, a kijáratnál ellenőrzés, minden rendben, az utcán megszólal most a másik:

– Kutya hideg van!

– Mi tagadás, én is fázom.

– Jó lenne most egy kis ital, nem gondolod? Bemehetnénk valahová, mindjárt nem fáznál.

– Nem rossz ötlet. De téged várnak...

– Várnak, várnak, nem kell ezt olyan komolyan venni! Majd megvárnak. No, megyünk?

Mentek. Még néhány lépést, aztán eltűntek a kerület közkedvelt talponállójában. Ahol nincs hideg, s mert komoly vírus nem jár ilyen helyre, járványveszély sincs. No meg, a rum mellé könyvet itt sem adnak.

A kép címe: Dupla Buddha; Aatoth Franyo munkája.

Tomor Gábor: Önismereti tűnődések

Mottó: Az ember sok mindent hajlandó csinálni, hogy szeressék, de mindent hajlandó megtenni, hogy irigyeljék. (Mark Twain) 

Idővel

Hű barátom masszázs-tankönyvet lapozgat.

– Panaszkodik asszonykám, s én egyre csak gyötröm magam... Mit tegyek, hol tegyem? Hogyan gyúrjam, hogy nekem is jó legyen?

Dilemmában

Erre-arra jártamban mind több becses tapasztalatra teszek szert. Látom azokat, akik határidőre elvégzik a munkájukat. Észreveszek lelkiismeretes embereket, akik kijavítják mások hibáit. Felkapom a fejem, amikor önzetlen, tevékeny munkatársak közreadják éppen csak felötlött, használható javaslatukat. És közben-közben van jó szavuk a bánat-gyötörte, gondterhes kollégákhoz is. 

E megfigyelések óriási bajba hoznak. Mert mondják meg, mit tegyek, hogy a sajtóról alkotott véleménynek megfeleljek? Eszerint ugyanis az újságírók csupán a negatív szenzációkra éhesek...

Hogyan is írjam meg, soroljam: hányan vannak, kik ők, ezek a jótetteken ért, nagyon rendes emberek?!

Pokoli torony

Kovács magába zárkózott. Él, mint toronyban. Elkeseredett. De nincs mit tenni.

Már magát sem szereti.

Önismeret

Aluljáróban játszódó jelenet. Koldus a fal mellett, kezében tábla, melyen kérés és indoklás bővebben.

Kovács már a megszólításnál elakad... "Kedves Emberek!"

– Na, ez se rám számít – legyint, és tovább siet.

Könnyű nekünk

Építjük a rendszert. Könnyű nekünk. Mi, akik éltünk az elmúlt évtizedekben, már tudjuk, mi és hogyan nem kell nekünk. Mi ismerhetjük éppen a gazdag(abb) országok történetét napjainkig - mi mmár nem követhetjük el a kapitalizmus hibáit. Minket már nem nyomnak innen, nem befolyásolnak amarról sem. Mi teljesen szuverének vagyunk.

Mi már csak a magunk gyarlóságai miatt maradunk a lehetőségeink alatt.

Csak akarni kell!

B. úrral beszélgettünk.

– Fizetésemelés? Hát... – sóhajtotta, felfelé intve.

– Az Isten tudja? – kérdeztem, én is feltekintve.

Fejét rázta.

– Lejjebb? A  Holdban?

– Lejjebb, lejjebb... – Hogyhogy nem értem, látszott a szemén. – Hát a vezetőségről beszélek. Ha akar, emel, ha nem akar, hát nem.

Egy (fél)világ omlott össze bennem. Ki gondolta volna, hogy bérfejlesztéshez elég csak akarni, pénzre szükség sincsen?!

Szájpanasz

Szuper jókat ajánlanak szakértők az éjszakai fogcsikorgatás ellen.

De mi a teendő, ha fogaink nappal is összekoccannak?

A képen Tallós Kosanic alkotása (Ádám és Éva)

               

Tóth Sarolta: Évszakok - Ősz

 Percre perc jött, napra nap,
szállt az idő, mint a sas.
Torlódtak az évszakok.
Sárcipőt viselt a nyár,
villámlott az őszi sár.
Jeges szél fújt, ködös ősz,
szél haragja, harcos, bősz.
Tört virágból folyt a vér,
rozsdás lett a falevél.
Táncot járt a tarka láng,
felhőbe bújt boszorkány.
Szétlyuggatott fellegek,
prédává vált verebek.
Földre zuhant emelet
maga alá temetett

minden régi szemetet.

Tóth Sarolta: Szemek

 Növényeknek is van szeme,
akár ikrek is lehetne.
Kalászosok, hüvelyesek,
csövön kukoricaszemek.
Közösségekben léteznek,
ezen belül egyformák,
sem mást, sem egymást nem látják.
Darabot jelölnek szemnek,
tizenkét szem tucatra megy.
Növényszemeket megesszük,
ember szemét üvegezzük.
Szemünk lényege a látás,
elveszíteni nagy csapás.
Érzelmeket is kifejez,
dekorálva még szebb lehet.
Szemeddel olvasod versem,

soraim tól  kíméljük meg!

Tomor Gábor: Vallomás

 Arcunk merevedik.
Szívünk híg ezüst.
Talmiak tetteink;
ridegen élünk.
Vágyunk már semmi nincs.

Idegenülünk.

A kép Kiss János műve.

             

Tomor Gábor: Holnap

 

Mint az űrutasok,                                                     
őrült hajtás, rohanás:
túllenni a holnapon.
Miért ez a hosszútáv?
Miért az izgalom?
Legyünk csak túl a mán!

 

A kép aláírása: Lecke; Szépfalvi Ágnes munkája.

Tóth Sarolta: Szorongás mai időkben

 

Szorongó emberek
áradó erőszaktól rettegnek.
Védekezésre nincs elég erő,
a föld óriás temető.
Eltűnt a bizalom,
mert az ellenség arctalan.
Öngyilkos merényletek
gyilkolnak tömegeket,
pusztul a  kultúra,
szomjaznak bosszúra.
Kegyetlen közönnyel
tehetetlen bánat
menekülő tömeg, befogadó lázad.
Családi viták is öléssel végződnek,
utcákon, üzletben rabolnak és lőnek.

Nem segít itt ima, meghalt a szeretet,

kiürült a szívünk, a büntetésünk ez.
Változik a világ, legyen jobb az élet,
segítsünk egymásnak,

legyen végre béke,

tennünk is kell érte.