Tomor Gábor: Szándék




„Micsoda mű, milyen költő!
Gratuláljunk hozzá!”
S hívják, szétszedik a szerzőt.
Miért is írt ily remeket?!
De most majd megbánja:
ilyet többé nem alkothat!

A kép Aatoth Franyo munkája


Tóth Sarolta: Barátom voltál




Barátom voltál,
de nincs tovább.
Elárultál, mint Júdás Jézusát.
Ezüstöt sem kaptál,
szeretetet loptál.
Szent áldozat a barátság,
bizalom és odaadás,
kölcsönös hűség,
segítség...
Bánatomban kinevettél,
kértelek, nem segítettél..
Megbűnhődtél érte,
közönyöd mércéje
bús magányod,
nincs más barátod.
Nem fáj már az "Isten veled",
egykor nagyon szerettelek,
vidámságot kaptam tőled.
Hírt alig hallok már felőled...
Elvesztetted a szerelmet,
beteg lett tőle a lelked.
Elfeleded, mint ő téged,
mély érzésre
nem vagy képes.
Üres lelked újra töltöd,
kacér mosolyod felöltöd.
Mindig találsz új barátot,
kinek magadat ajánlod,
szerethet, engeded, 
a bajban feleded.



Tóth Sarolta: Aki nem normális




Ha színvak vagy,
fehérnek látod a kéket,
nem látod a különbséget.

Ha süket vagy,
csak saját hangodat hallod,
önmagaddal társaloghatsz.

Ha buta vagy,
kimondod amit gondoltál,
de csak magadnak ártottál.

Sorsunk adott,
fogyatékos bárki lehet, 
segítenek, kinevetnek.


Tomor Gábor: Úri hang




A végzet vagyok,
gyarló lény,
hozzád beköszöntök.
Mit hozol elém, 
mindent fogadok.
Mit vesztettél, az is enyém.

A kép a netről



Bige Szabolcs: Lassú tánc




 
- Na, né, hogy táncolsz! – szólott az asszony.
Az első látogatást az unokatestvérénél ejtették meg. Együtt addig még sehol sem mutatkoztak. Nem mertek, hiszen mindketten külön-külön házasok voltak már több éve. 
Különös hangulatban került sor erre a látogatásra. Mostanáig bujkálni kellett, titkolni együvé tartozásukat, s íme most kiléptek a nyilvánosságra. Meglepő, de tény, hogy unokatestvére házában elfogatták őket. Hellyel, s kávéval kínálták a vendégeket, aztán lemezt tettek fel. A férfi felkérte az asszonyt, s a szoba közepén táncoltak egy lassú számra. A háziak mosolyogva nézték, s ők tudták csak, mi járt a fejükben – lehet, első találkozásuk egy házibuliban.
Na, azért mégsem olyan rózsás az élet! Felzúdult másnap a falu, s megindult a gonosz emberszólás… 
Súgtak-búgtak a hátuk mögött, és néha még szemtől szembe is tettek hamiskás és néha csípős megjegyzéseket. A férfit megszólította a polgármester is, mondván, hogy családi ügyekbe nem avatkozik, de nem helyesli a dolgot. Szóba hozta a kollégája, a sarki főszeres, a harangozó, a postás, a szomszédék kamasz leánya. „Hallom, Tibi bácsi, hogy félrejár!” – vihogott a szeme közzé.  

A csoda azonban, mint minden csoda, három napig tartott. Jöttek újabb alkalmak a csodálkozásra, pletykálkodásra. Újabb szenzáció foglalta el az „Ámor-ügy” helyét: Gagarin megjárta a világűrt …



Tomor Gábor: Szülősirató




Halódik a világ.
Anyám nem jön,
apám sem siet már.
Elfogynak az éltetők -
alig van, ki gondol rám.
Elmentetek, édes szülők...

A kép Zdzislaw Bekinski munkája



Tóth Sarolta: Ajánlat




Megszülettem, ember lettem,
megfogantam szerelemben.
Nem szeretem
ezt az élő alakomat,
vettek volna egy rajzlapot
lefirkálni
egy figurát, ki nem kéri
sem önmagát, sem ráadást
pingálni.
Tekints úgy rám, mint papírra,
írj rám verset, vagy gyűrj össze
keményre.
Hadd landoljak a szemétbe,
füstként szálljak a kéményből
az égre.
Dobáljanak óra alatt
tanítónő háta mögött
gyerekek.
Teljesítem feladatom,
szerveimet felajánlom
cserébe.


Tóth Sarolta: Sarolta meséje




Egyszer volt, máskor nem,
talán csak képzeltem.
Szárnyam volt, repültem,
felhők között, fán ültem.
Szédültem, leestem,
amikor felkeltem,
kecske lett belőlem.
Mekegtem, legeltem,
gazdának tejeltem.
Kevesellte tejemet,
vásárra vitt, eladott,
kapott értem malacot.
Kutyája harapott,
moslékot nem adott.
Éhesen röfögtem,
leszúrtak, hörögtem,
sok hús lett belőlem.
Meglátott egy varázsló boszorkány,
megragadott farkamnál,
„Te legyél a madárkám!”
van részedre kalitkám.
Kitártam a szárnyamat,
repültem a fák alatt.
Véget ért a kalandom, csak mondom.


Tomor Gábor: A gyár volt az igazi






Bár vállalatunknak soha nem volt alkalmazottja, jó néhányszor járt a gyárban. Mint automatizálási rendszertechnikus, cégünk első (fél)automatizált gyártósorát tervezte meg, indította el egykoron, a kaprolaktám üzemben. És később is, különösképpen energetikai kérdésekben, gyakran kikérték tanácsait.

A szaklapok díjátadási ünnepségén találkoztam először V. úrral. Mint érdeklődő műszaki ember, de mint energia témakörű folyóirat szerkesztője is, érthető kíváncsisággal vett részt az eseményen.
Később már magáról is beszélt. Így ismerhettem meg, milyen feltételek között, minden esetben az önellátásra törekedve folytatta tanulmányait, s végezte el színjelesen a vegyipari egyetemet Veszprémben. Felidézte pályáját, a sorsát alakító momentumokat. Például vegyszermérgezéstől allergiás lett, háromszori vércsere után maradt csak életben. Aztán volt pár infarktus is… Nem gondolta volna, hiszen aktívan sportolt ifjú korában.
Hogy sokévi szolgálat után nyugdíjba ment, mostanság önálló cégével fáradozik. „Könnyű neki”,    
mondhatják azok, akik tudják róla, milyen hozzáértéssel, pontosan tudja meghatározni az anyag- és energiaigényt, minden folyamathoz a tényleges szükségletet, s gyorsan feltárni a hasznosítható tartalékokat. Persze, ehhez rengeteg tapasztalat, tanulás is kellett, s az is plusz, hogy célravezető módszereit bevált számítógépes programjai is segítik. És mégsem könnyű neki, hiszen a mai pénzínséges világban ritkák a jó megbízatások.
Ajánlatai pedig nagyon praktikusak. Egyben a gyors végrehajtásban is érdekeltté teszi a résztvevőket, így a megrendelőt is, aki egyértelműen jól járhat. V. úr elve: nem kér semmit előre, csak a kimutatható megtakarításból részesedjék.
Beszélgetésünk végén azt kérdeztem tőle: hol dolgozott szívesebben, a vállalati munkát vagy a minisztériumi-hivatalos tevékenységet szerette-e jobban?
Pillanatig sem habozott:
–  Az élet volt a gyár, minden feladatával, problémáival...


Tomor Gábor: Lódítás




Milyen az élet?
„Szép! - harsogtam –,
érted, veled.”
Ilyennek mondtam,
de hát lódítás ez.
Szépnek hadováltam.                                              


A kép a netről   



Tóth Sarolta: Elválás 10 év után




Ha hallod léptemet
hátad mögött,
ne fordulj hátra,
nem én jövök.

Ha látod arcomat
csukott szemmel,
ébredj fel álmodból,
én mentem el.

Ha hiányom érzed,
telefonálj,
talán meghallgatlak,
ne várj soká!

Ha megbántottalak,
megbocsáthatsz,
aki sértegetett, 
te voltál az.



Tóth Sarolta: Puszik és csókok




A gyermekek puszit kapnak,
ifjú szerelmesek csókokat váltanak,
az öregek puszit adnak
unokájuknak,
ha erre még engedélyt kapnak.
Az ajkak érintkezése
érzelmek kifejezése
itt a szerelmes csókoknak helye,
vágyak szítása, kielégítése.
a puszi mehet sok más helyre,
kézre, arcra, szemre,
hálából, szeretetből, tiszteletre.
Üzenetben is szerepelhetnek,
csókollak - írja - a barát,
rokon, szülőanyád.
A csóknak van varázsa,
változtatása: mesében olvasod:
békából herceg lett királylány csókjára.


Tomor Gábor: Nem lehet




Örök kínlódás,
egymás finom kínzása.
Tartós perpatvar,
rémek, pusztuló vágyak.
Jobb már nem is lesz,
mint ez a mosolyszünet.


Kép a netről




Tomor Gábor: Tél végi egyveleg




Mottó: "Emlékezz arra, hogy a boldogság nem attól függ, hogy ki vagy, vagy mi van neked; egyedül attól függ, hogy mit gondolsz."  (Dale Carnegie)



Kovács meditál

Miért dolgozom? Hogy pénzt keressek. Miért kell keresnem? Mert enni szeretnék. No de, miért kell ennem? Hát persze: hogy dolgozni tudjak!


Definíció

Mi a szükségállapot? A megélt szűkség állapota.  


Példabeszéd 

Új az év – árrobbanások reszkettetik az eget. A ritka szünetekben jó szövegeket lehet hallani.
– A mi bérszínvonalunk...! Az is, mint az öreg parasztasszony szoknyája.
– Hogy-hogy, az milyen?
– Ritkán emelik.


Gyógytanács

Japán tudósok megfigyelték, hányszor pislognak a  képernyő előtt dolgozó, ezzel szemüket napi több órán át erősen terhelő adminisztrátorok. Megállapították, hogy például feszült állapotban szemhéjuk percenként huszonkettőt, a képernyőt nézve viszont csak hetet pislant. Márpedig a pislogás tartja nedvesen a szemet, s ez csökkenti a megterhelést. Ráadásul a számítógépen dolgozók tágabbra nyitják szemüket, mint máskor, ezért a nedvesség hamarabb elpárolog. A tudós tanács tehát: időről időre hunyjuk le szemünket a képernyő előtt. Ezáltal a könnyréteg egyenletesen eloszlik a szemgolyó felületén.
Pislogjunk gyakrabban, kedves embertársak!


Courtois szabálya

Ha az emberek néha meghallgatnák saját magukat, kevesebbet fecsegnének – ez Courtois véleménye.
Magam teszem hozzá: … és társaságunk nyomban intim hangulatba kerülne.


Önérzet

Rosszul öltözött ember  álldogál az utcasarkon. Az arrajárók adományait határozottan utasítja vissza.
– Önként csökkentem fogyasztásomat – tájékoztatja az úr a félve érdeklődőket. És sercint egyet: „Ej, ezek az értetlenek…”


Szegénység

– Tapétázunk, magunk csináljuk!
– Aha, mint az egyszeri ember gyereke – reagál az ismerős.
– ?
– A tanítónő kérdezte a nebulókat, ki mit tud a születéséről. Az egyik lurkó azt mondta, rózsabokorban jött a világra, másikuk szerint, őt a gólya hozta. Aztán szólt a harmadik srác: "Mi szegények vagyunk, nálunk mindent az apukám csinál!"


A kép saját munka



Tóth Sarolta: Évszakok szépsége




a Tavasz tarkasága
ezernyi színes virága,
fűszeres illatok,
trillázó madarak dala
szerelmes szívek szava.

a Nyár színe nap-sárga,
érett kalászok, gabonatábla,
piruló gyümölcsök zamata
fürdőzők vidám ricsaja,
boldogság évszaka.

az Ősz a zöld hervadása,
hulló falevél barnulása,
burkát kibontó dió gurulása,
madárcsapat vonulása,
a Nap fogyatkozása.

a Tél fehér, a táj halála,
fagy ragaszt deret a fákra,
csipkés hópelyhek tánca,
ünnepek gazdagsága,
családi szeretet románca.



Tóth Sarolta: Bolond világ




A bolondok nem buták,
a sok szabályt utálják,
kaotikus gondolatok,
érzelmeik zavarosak,
szerepeik ösztönből fakadnak.
lehet király vagy hadvezér,
hegymászó vagy tengeri lény,
mindenki elhiszi neki,
felmentik az idegei
a hazugság vádja alól,
mániája vérig hatol,
ha rátörnek a rohamok,
nem nevetnek a rokonok.
Régen királyok szokása
udvari bolond tartása,
ki megmondhatta a tutit,
még ha kellemetlen volt is.
jobb a bolondnak, ha csendes,
okosoknak engedelmes,
nem kerül az intézetbe,
ahol bizony nincs kegyelme
az igaz bolondozásnak,
villannyal megzaboláznak.
ha buta vagy, bolond ne légy,
antidepresszáns gyógyszert végy.
attól majd lenyugszol szépen,
az ápolód nem lesz éber,
kiszökhetsz az intézetből, 
nem bújhatsz ki a bőrödből.


Tomor Gábor: Belátó




„Normális az életed.”
Mi az, hogy normális? -
kérdezi a kisember.
„Élünk, ahogy lehet:
normális, mert nem érted,
jól nem is értheted.”

A kép címe: Outsider; Takács Máté munkája.



Riba Ildikó: Gondolatjáték




Ha véletlen találkoznék veled
nem tudom,mit mondhatnék neked.
Csak állnék, és nézném a két szemed,
és nem tudom mit mondhatnék neked.
 
Ha véletlen találkoznál velem,
mit mondanál nekem.
Állnál és néznéd a szemem,
s mit mondanál nekem.
 
Elveszett ködös évek
elképzelt élet emléke
nem fáj neked. 
Tovább mennél csendesen.
 
Csak állnék, és nem néznék semmit sem,
továbbmennél, hátad eltűnne a sötétben.
 
 

Kép: Zulema Guerra A lényeg című alkotása



Tomor Gábor: Szenvedély


 

Inspirálsz versre, másra,
karjaimba szorítlak.
Elhagyhatsz is, vágyom rád,
szeretlek, mint senki mást.
Szakadatlan bennem égsz,
fojtogat a szenvedély.                   

A kép a netről; címe: Készülődés az ünnepre.



Tóth Sarolta: Akinek meg kell halnia




Akinek meg kell halnia,
jobb, ha nem menekül,
megszűnnek kínjai,
ha föld alá kerül.
Amikor utolsót üt az órád,
békével hunyd be a szemed,
mielőtt átkokat szórnál,
imára kulcsold kezed.
Az Alvilág ura
magához szólít végre,
légy alázatos szolgája,
boldog cselédje
Vár megérdemelt jutalmad, 
érdemeid bére.