Más ne tegye.
Nekünk sikerült?
Ő ne kövessen.
A mi módunk -
másé nem lehet.
A kép a netről: (André Wagner: Wave)
Tomor Gábor: Önzés
Más ne tegye.
Nekünk sikerült?
Ő ne kövessen.
A mi módunk -
másé nem lehet.
A kép a netről: (André Wagner: Wave)
Tóth Sarolta: Ábránd és kudarc
de még magasabbra vágyok.
Kapaszkodom fel a fára,
a fa legfelső ágára.
A kertemből széttekintek,
ha felnézel, neked intek.
A kert az én birodalmam,
érzem, nagy az én hatalmam.
A szélnek is parancsolok,
igazi fakirály vagyok.
Az emberek nem szeretnek,
nem is engedelmeskednek.
Hiába van varázspálcám,
hangom harsogó kiáltvány,
szavaimra nem hallgatnak,
egyre többen fellázadnak.
Egyre gyengül a hatalmam,
kivágják a fát alattam.
Tóth Sarolta: Gyermekversek
gyermekverseink gazdagsága.
Nagy költőink remekei
gyermeki énjük vallomásai.
Emlékeik, anyai szeretetük
költeményeikben jelenik meg.
Kötetnyi verset említhetnék
Petőfitől, Kosztolányitól,
Szabó Lőrinc Kisfiáról,
Lóciról írt kedves verseit,
de József Attila jeleskedik.
Ó volt az igazi „szegény kisgyermek”,
aki mosónő anyját korán elvesztett
árvaként megjelenít:
„Szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vízében.”
A Kései siratóban káromkodni kél kedve,
majd kijózanodva belátja esdve,
belátja, hogy késő az oka,
a felnőtt gyermek „milyen ostoba”.
Altató című verse
Kis Balázst, álomba ringató felsorolás:
duruzsolás: aludj , hiszen alszik az egész világ.
Gyermeki énjét ünnepeljük,
ha gyermekverseit emlegetjük,
keserűségét értelmezzük,
szeretjük, „mint anyját a gyermek”
Tomor Gábor: A végről
növekszik körmünk.
Addig is eléggé.
Ám lássunk be mást is:
velünk vagy nélkülünk –
múlik az idő.
A kép a netről
Tomor Gábor: Piac és PIAC
Ismert szerünket kereste egy vevő, de nem az illetékes osztályon. Ennek telefonszámát a kolléga készséggel megadta, kérve az urat, ha végzett, feltétlenül hívja őt is vissza.
Potenciális vevőnk aztán tovább telefonálgatott. Küldték őt egyik számtól a másikig, földszintről az emeletre, és vissza. Végül azt a választ kapta, hogy a keresett áruból nem tudnak adni, nincsen, mert igény sincs rá.
Nem maradt más hátra, a nem létező igénylő - amúgy az éterben - visszakullogott a legelső telefonszámhoz. Jól tette, mert kollégánk, becsületünket mentendő, a kívánt kis mennyiségű szert becsomagoltatta, vevőnknek rendelkezésére bocsátotta.
A magyarázat akkor úgy hangzott: nem rendelt a nagyker, akkor minek gyártani? Egyedi kérésekből pár tonna, ha összejött volna... A boltokat megkérdezni? Egyesek szerint ez abban az időben elképzelhetetlen lett volna.
Abban az időben, ami iránt nagy igény mutatkozott, a kívánt mennyiségben gyártani nem mindig tudtunk. Akkor, amiből a piac kevesebbet kért, azt miért is akartuk volna?
Ma már persze, más a világ, új szelek fújnak. A piac, a vevő diktál, s ma már ugye, hogy nincsen, aki ellene dolgoznék Igény úrnak?!
Képünk a netről
Tóth Sarolta: Nem szó szerint
a vörös haj: aranyrojtok.
A vörös is lehet csinos,
ha nem csinos, neki kínos.
Ha nem csinos, nem csintalan,
csak, ha még gyermekkorban van.
A gyermekkor elmúlik,
a szeplős el nem bújik.
Tóth Sarolta: Rémálom
rémálmok szállnak ,
félelmek fájnak.
Bűnök börtönében
őrök fenyítenek,
üres kenyéren,
kevés vízen
tengetnek.
Vasrácsos ablakom kém,
figyel engem a fény,
leselkedik, félek,
nem látok itt
semmit...
Szeretnék elfutni messze,
lábam remeg, elesne..
rám tör a rémület,
gyökeret verek...
verejtékezek
hideg vizet,
szemem
remeg.
Ájultan álmodok ágyamon,
fáradtan fordulok félre,
viszketve vonulnak
képzelt bogarak,
vakarom végre,
nem kéne!
véresre.
Foltot hagy a lepedőn,
sebes lett a bőr
idegesít ez is
mert jelez,:
élek még: ..
minek?
Tomor Gábor: Megfontolás
Oda már oly sok minden!
Ki tudhatja előre,kitől mit kaphat?
Ki az a dőre?
Óvatosan lépkedett –
nem kell tűz a fejére.
A kép a netről
Bige Szabolcs: Tonsillitis follicularis
Torokfájásra panaszkodott. Miután megvizsgáltam és felírtam a gyógyszereit, a lelkére kötöttem a pihenés, az ágynyugalom fontosságát. Ezután a gyermek felém fordult:
- Doktor bácsi tessék nekem megmondani latinul a betegségem nevét! – jött elő egy szokatlan kéréssel. – A doktor bácsi mindig megmondja a betegség latin nevét…
- Ki mondta ezt neked?
- Anyukám.
- Én mondtam! – erősítette meg a fia kijelentését az asszony, aki az ajtó előtt állva várta a vizsgálat eredményét.
- Honnan tudja ezt rólam?
- Ismerem én jól a doktor bácsit! Egy utcában laktunk Váradon a Szigligeti utcában. Csak én még kicsi gyermek voltam, amikor egyszerre eltűnt a szemem elől. Amikor aztán a pedagógia elvégzése után, tíz évvel ezelőtt, ide helyeztek, láttam, hogy a doktor bácsi itt a körorvos. Na, Micike – mondtam magamnak, ha ügyes vagy doktorné lehet belőled! Később megtudtam, hogy felesége, s gyermeke van a doktor bácsinak. Egy percig sem keseregtem, hanem férjhez mentem és nekem is született gyermekem. Ez a fiúka!
- Tonsillitis follicularis – mondtam ki a diagnózis latin nevét megszakítva az emlékezés áradatát.
- Köszönöm, doktor bácsi! Holnap tessék eljönni hozzánk és megnézni szedem-e a gyógyszert és ülök-e rendesen az ágyban és akkor apának is megmondja, hogy mi a betegségem orvosi nyelven.
- Jó! Délután átmegyek hozzád.
Kifele menet huncut mosollyal az arcán visszafordult
- Ugye, ez nem is igaz, csak a doktor bácsi találja ki ezeket a szavakat?
- Gabikám, gyere már! – kiáltott kintről az anyukája. – És ne beszélj butaságokat.
Másnap ígéretemhez híven elmentem Gabikát meglátogatni. mindent rendben találtam, lement a láza, türelmesen feküdt a paplan alatt, bevette a gyógyszereit és vidáman kacagott, mikor az apukája jelenlétében is elismételtem a betegsége nevét.
Gondoltam revansot veszek a Micike tegnapi történetéért és elmondtam az enyémet.
- Ismertem gyermekkoromban az édesanyját – kezdtem a mondókámat a háziasszonyhoz fordulva -, neki is Mici volt a neve, Mici-néni. Az én édesanyám baráti jóviszonyban volt vele, s ha az utcán összetalálkoztak sokáig elbeszélgettek a járda közepén állva.
- Jól emlékszem Hedvig-nénire!
- Mondom tovább. Abban az időben egy fehér, svájci fajta kecskét tartottunk. Délutánonként a Kőrös partján legeltettem, az utcánkhoz közel. A folyó, ugye, ott folyt az utcánk végénél. Sokszor a barátommal együtt legeltettük, s közben horgásztunk, fürödtünk. Egyik délelőtt javában pancsoltunk a vízben, gátat raktunk, lubickoltunk, a kecske pedig ott rágcsálta a fűzfahajtásokat a parton, mikor oda sodródott mellénk egy barna bőrű spielhóznis kislány. Nagy játékba, kezdünk vele. Lespricceltük, víz alá buktattuk, bohóckodtunk, s ő mindenben partner volt. Egyszerre aztán mintha elvágták volna, kiugrott a partra, s elfutott.
Csak néztünk utána bambán, nem értettük, mi történt?
- Te! – kiáltotta barátom – Hol a kecske? Hol van Mici? Hova lett?
Eltűnt.
Ameddig mi önfeledten belemerültünk a játékba, valaki – talán a kislány anyja – elhajtotta, ellopta…
Késő estig kerestük, s bánatosan ballagtunk haza.
- Hol tekeregtetek ilyen későig? – fogadtak otthon – már éppen a rendőrségre akartunk menni, keressenek meg, mi történt veletek?
- Kerestük Micit, a kecskét.
- Minek? Hiszen az már délután hazajött.
Egyik délután utánam jött édesanyám, hívjon haza, leckét írni. A parti sétányon összetalálkozott a barátnőjével és szokásukhoz híven hosszas csevegésbe kezdtek. Én meg a félszemmel a Mici kecskét figyeltem, közben köveket dobáltam a vízbe. Igen, ez okozta a későbbi gubancot – Mici volt a kecskénk neve.
- Jaj!
- Jaj, bizony! Mint minden beszélgetés, ez a most emlegetett is véget ért és a beszélgető barátnők elváltak. Édesanyám szétnézett, merre vagyok, s szólott, induljunk hazafelé. Kimásztam a martoldalon.
- Itt vagyok, ragyogok! – jelentkeztem.
Anyuka intett, hogy induljunk, majd látva, hogy a kecske még mindig a parton parézik, hívta hangos kiáltással.
- Miciii! Miciii!
Barátnője a hangot hallva hirtelen megfordult. Harag villant a szemében, amint megértette a helyzetet.
- Máskor nevezd Hedvignek a kecskédet!
Nagy csönd lett, még a villanydróton csivitelő fecskék is elhallgattak, mintha megállt volna a világ. Én legalább is így éreztem, s azóta sem feledem …
1 parézik - legel (tájszóval)
Tomor Gábor: Kis hamis
Másik, mint egy széltoló:
„Ha elfordulok, az elég?”
Egyik úr mérgesen szól:
Legyél talán megértőbb!
„Miért is?” – kérdi Széltoló.
A kép a netről
Tóth Sarolta: A gyermek élete
múltja rövid, emlék kevés.
A jövője ismeretlen,
cél és tervek csak percekben.
Kedve szerint sír vagy nevet,
figyeli a felnőtteket.
Utánozva sokat tanul,
tudása ezen alapul.
Gondja, felelőssége nincs,
a gyermekkor igazi kincs.
Gyermekkorunk szép emléke,
öreg korunknak értéke.
Tóth Sarolta: Furcsa ünnepek
nagypénteken ünnepelünk,
hétfőn, feltámadására
locsolással emlékezünk.
Jézuska születésnapja
ajándékosztó karácsony,
munkás hétköznap van,
miden évben ugyanakkor,
követi ezt két ünnepnap,
kisded látogatásakor.
A húsvét ünnepe változó,
holdjáráshoz igazodó.
Nem tudjuk, hogy mikor halt meg?
Miért változó nap az ünnep?
Szépen kérlek, magyarázd meg!
Tomor Gábor: Kívánság
Szeretném, ha lenne még.
Vagy csalóka ez a kérés?
Tavaszodásból sosem elég.
Újabb év, újabb húsvét,
szeretném, ha lenne még.
A kép a netről
Tomor Gábor: Április, ó, április!
Mik is vogymuk?
Nyáron, nyári bajok. Aztán is: az évszaknak megfelelő károk. Meg szövődmények. Allergiáink örök-ideje. Szinte nincs, hogy ép test és lélek az ember. Ha olykor mégis – kész szerencsénk.
Vagyunk: betegségekből visszaeső továbbélők.
A kapu előtt
Ki hallotta, ki nem, tömörítve a viccet elmesélem.
Halandó úr kopogtat a mennyország kapuján, de mire Szent Péter ajtót nyit, eltűnik. Megismétlődik kétszer, mire az égi portás utána kiált mérgesen: – Maga szórakozik velem?
– Ne haragudjék, atyám – hallik a válasz –, de engem most újraélesztenek…
Elégedetten
Állunk a forgalmas útkereszteződés két oldalán vagy háromszázan, miközben rohan az irdatlan autófolyam. Egy ütemre hatalmasat lélegzünk, kicsit visszatartjuk a tüdőnkben levőt, majd egyszerre mindannyian kifújjuk.
Ezután magunk elé szagolunk, majd elégedetten nézünk össze, mind a háromszázan; ez igen, így jó, ezt kellően megszűrtük.
Máris tisztább a levegő!
Házunk bölcse
Folyik a cikkezés: mikor kell, mikor illő indítani a választási hadjáratot?
Mari néni pontosan tudja, mi a tényállás!
Mihelyst befejeződött a legutóbbi szavazás, azonnal kezdődött a négy éven át tartó választási kampány!
Megközelíthetetlen
Kovács bánatosan szól, miközben a pohár aljára nézeget; eszébe jutott az egykor fő hadügyérünk:
– Elhárításban kiváló a feleségem. Azt hiszem, Für Lajostól tanulta a körkörös védelmet.
Más már a módi
– Mikor ér a szőke lány haja a földig? – Tudod-e még? – Kis madár… látlak-e még valahol? – Emlékszel-e?
Röpke múltidézés résztvevői elérzékenyülten, pontosságra nem törekedve dobják fel az egykor Bródytól és másoktól származó szövegeket.
Ma egyszerűbb; árnyalatlan nyersen a világba bele: – Unom ezt a k...tt életet!
Nézzük a tévét
Magánkódex-hirdetés.
Bevált az újítása?… Hogy van a két fia?… A férjével jobb, vagy velem?
A kép címe: Sikoly; Edward Munch alkotása.
Tóth Sarolta: Verset írtam magamnak
olvasója jót nevetne,
ha a versem borús lenne,
olvasóm kedvetlenedne,
ha a versem fontos lenne,
sok-sok olvasóra lelne,
ha versem értékes lenne,
belőle sok ember venne,
ha ez a vers hasznos lenne,
embereknek kincse lenne,
ha ez a vers zene lenne,
örömünket lelnénk benne,
ha versem sikeres lenne,
költője büszke lehetne.
De ez a vers nem ér semmit,
nem is érdekel hát senkit.
Miért írtam? nem is tudom,
jól megbántam, szomorkodom.
Tóth Sarolta: Húsvéti nyulak sorsa
tapsifülesek, különlegesek.
bokrok alá csoki-tojást tojnak.
Ünnep múltával feleslegesek,
gyerek kezek már nem simogatnak,
szülők nyulakat kiselejteznek.
fazékban főnek vagy elfuthatnak.
Tomor Gábor: Kérdés
leplező, morzsa-hangok.
Furdal a kíváncsiságom.
Egyszer már szeretném tudni –
mondjátok, és végre őszintén:
Milyen is valakinek lenni?!
A kép címe: A barna Maja 2; Rozsda Endre munkája