Tóth Sarolta: Pogány prófécia

Az ókori bölcsek bolondok voltak,
elszántan kutatták az igazságot,
meg akarták váltani a világot.
Áldoztak oltárán a tudománynak,
megmosolyogták az ostobákat.

A bölcsesség templomában
bolondok mondanak imát,
hisznek ők a megváltásban,
nem boldogok, de ostobák.

A világ hagyja megváltani magát?
Hiába küldte el Isten a fiát.
A romlás belülről gerjeszti magát,
elhozza a tisztító pusztulást.
A Golgotán felépül egy tisztább világ.

Jönnek majd új bölcsek, új bolondok,
születnek új próféciák, de elmarad
a megváltás. Bölcs bolondság,
bolond bölcsesség izzik tovább.

Álságos hitek remény-tengelyén
pörög, forog egyre messzebb, és
várja, hirdeti, tagadja, más:

egyszer mégis eljön a Messiás.

Tomor Gábor: Az úton

Utad: merre is?
Ha előre – mi felé?
Ha topogsz: mire vársz?
Utad, a tiéd.
Utánad? Más élet már.
Részese lennél?


A kép a netről

Tomor Gábor: Ami számít

Becsvágy, hírnév?
Elenyész.
Szolgáló színlelés?
Ez is érthető.
Túlsúlyos jótevés?
Gyűlölet érte a bér.

A kép a netről (Laukó Pál felvétele)

Tóth Sarolta: A rossz és a jó

csillagtalan éjszakákon
a fekete vak világban
útjára indul a bűn

sötét maszkban megtámadják,
hátba szúrják, kirabolják,
aki útjukba kerül.

Haszonszerzés, bosszúállás,
gátlástalan szabadosság
motiválja káröröm.

Rossz a jóval szembe kerül,
ősi ellenségek ők,

az erőszak mindig győz

Tomor Gábor: Múltunk

Mi is a múlt?
Az, amire 
úgy emlékszünk, ahogy tudunk.
Nemzedékek, elődeink
éltek értünk,
és haltak – a kények szerint.

Kép a netről

Tóth Sarolta: haikuk

friss harapások
nyomai kéjcsatának
boldogan fájnak

hajad a párnán
kuszáltan szétterül
álomba merült

én ébren nézlek,
fogva tart az igézet,

enyém szépséged.

Tóth Sarolta: Az anyák mosolya

Boldog felnőtt lesz a gyermek,
ha kap elég szeretetet.
Sokat mosolyog rá anyja,
Ezzel a szeretet biztonságát adja.
A gyermek hozzá menekül,
ha megsebesül, ha bajba kerül.
Ha rá nem mosolyog anyja,
felnőttként szeretetéhség kínozza.
Félénk lesz és bizalmatlan,
vagy közönyös, irgalmatlan.
A mosolyból öröm árad,
boldogságunkhoz ad szárnyat.
Mosolyogj a gyermekedre,

boldog felnőtt lesz belőle.

Tomor Gábor: Májusi érdes sorok

 

Mottó: A múlt mindig a mának szól, ezért írják újra folyamatosan. (Ungváry Krisztián, történész.)

 
Lemaradtunk

 Nem elég ennyi adóhivatalnok – vág szemünkbe a hír. Elkeserítő. Mennyit is kell még dolgoznunk ahhoz, hogy mi legyünk a tízezer adóhivatalnok országa!

"Gyerekszáj"

– Tudod, mi a különbség a roller és a fütyi között?
– Nem...

– Akkor csak rollerozzál tovább!

 Hasonló

 Egyik öregfiú játékosunk vágta a másik szemébe, a parázs küzdelem szünetében:

– Te annyira vagy a focitól, mint Makó Jeruzsálemtől!

Ördögi gőg. Mintha valamely magabízó politikus mondta volna…

Elsietett bűneset

Vad úr rajtakapta feleségét, hogy legszebb álmából őt felébresztette. Hirtelen felindulásában, két héttel később tíz késszúrással végzett vele. 

Azóta megbánta; egyedül sem könnyű aludnia.

A legjobb létező

Őt szeretem én, az élet sóját, nélküle rosszak, unalmasak napjaink, lassúak és ostobák; nincs jobb annál, hogy létezik ő, remek hallani, sőt terjeszteni, másokkal megosztani szeretem a pletykát magát, tovább adni a titkot, bármit, amit tudok; bárha máshogy van is, ha nem igaz is -- mondani valahol, valakiről, valakinek valamit...

Álszemérmesen

Mindenre képesek vagyunk! Mentünk már alfába, le kutyába, prűddé is válhatunk olykor! Megannyi egyezményes jelzés segít ebben...

Mit mond például a túlélésre buzdító hősnő a rászoruló embernek?

Fel a fejjel, semmi gond, csak pénz legyen és a p - pardon: három pont, négybetűs főnév, az éterben füttyszó - ... szorítson!

Tanúvallomás

Egy szilveszteri perpatvar után az ügyész kihallgatja az egyetlen tanút.

– Tehát ön azt állítja, hogy az egymást vádló felek mindegyike már hosszú ideje alkoholista.

– Én, kérem, ezt így nem állítom! Én csak annyit mondhatok: ha kettejük között egy üveg pálinka lennék, hát bizony egy garast sem adnék a jövőmért!

A kép a netről

Riba Ildikó: Dongó

Hajnali napsugárban
harmatos virágon megcsillan 
dünnyögő dongó
átlátszó, törékeny szárnya.
 
Tovalibbent társa,
elcsalta halványlila mályva
büszkén ülő virágú,
lágyan ringó szára.
 
Dundi kis teste alatt
hajlik a kelyhe,
úgy öleli, mint erdei
manó kicsi keze.
 
Szívogatja nedvét,
várja szerelmét,
itathassa végre vele

édes nektár levét. 

Tomor Gábor: Ami lehet

„Mit értenek a mából
az apák, nagyapák?”
„Ne mondjál már ilyet!,
túlélték az élet javát.”
„Én csak szólok; az lehet,
nem értik a történelmet.”


A kép a netről

 

Tóth Sarolta: Nyugdíjasok pénztárcája

Duzzadt pénztárcámban
fémpénzek csörögnek,
néhány kétszáz forint
a legnagyobb címlet.
Két Maroknyi érme
koldusnak is kevés,
liternyi tej, kenyér.

Gyűrött papír bankók

rekeszben lapulnak,

havi gyógyszerekre
félretéve bújnak.
Fizetem a rezsit,
luxusra nem telik.
Ruhát nem vásárlok,
kopottasan járok.

Adósságom nincsen,
hitelt nem veszek fel.
Szerény a nyugdíjam,
pluszkereset sincsen.
Életem végéig
beérem ennyivel.

Ennyit érdemeltem!?

Tóth Sarolta: A szú a fában

A szú lassan haladt  fában,
folyamatosan munkában.
Apró alagutakat faragott,
minden forgácsot harapott,
jóízűen falatozott.
Percenként percegett,
jelt adva hencegett.
Összejött a szú sereg,
nagy lakomát rendezett.
Fölfalták a fa belsejét,
kiszippantották erejét.
Lehullott a fának lombja,
kérgét megtámadta gomba.
Kiszáradt és földre rogyott,
sok féreg diadalmaskodott.
Nem védte meg a gazdája,
hanyagságnak ez az ára.

A szú átköltözött másik fába.

Tomor Gábor: Szavaink

Mire jók szavaink?                              
Kimondható a vágy s szégyen;                     
az öntetszelgés, kínjaink;                      
ha érzékelem a helyem                           
és az önértelmezésem…                         
Mire jók szavaink?                                 


A kép a netről (Szentgyörgyi Erika – Nő a kereszten)

 

Tomor Gábor: Az emlékező

„Emlékkönyvbe teszel?”                      
„Valószínű, ez lehet.                                             
Amit tettél, megmaradhat –                 
bár csak kicsit hiszem.”                       
„Emlékeznék bárki rám?”                   
„Ha élne még; ő az anyám.”                 


A kép a netről

 

Tóth Sarolta: Keresem a boldogságom, nem találom

A boldogtalanságot
könnyen megtalálod.
Keresned nem kell soha,
belebotlasz naponta.
Nem valósul meg a terved,
kudarcot kell megismerned.
Csalók csapdájába kerülsz,
üldözőktől nem menekülsz.
Elesel, törik a csontod,
jaj de fáj! hiába mondod.
Tudod-e mi a boldogság?
Mindenkinek, minden időben más.
Nem tudom meghatározni,
megpróbálok emlékezni,
voltam-e valóban boldog,
emlékeimben csak dadog.
Keresem, de nem találom,
elmúlt végleg ifjúságom,
a sikerek, a szerelem,
a másvilágon - tán -meglelem.

Fotón: Karády Katalin

Tóth Sarolta: Ideális feleség - férfiak szerint

Ékszerekkel ékesített,
baba arcú feleségek
birtoklásával hencegnek
politikai hercegek.
Az ilyen feleség
sok gyermeket szülő kellék,
büszkélkedni lehet vele,
ilyen a jó magyar neje.
A közéletben nincs helye,
csak gyereket nevelnie gondosan,
ezt várja el az ő férje pontosan.
Nem fontos a szerelem,
csak engedelmes legyen.

Ha kívánom kéznél legyen.

Tomor Gábor: Így járhatsz

Megtéveszt.
Félrevezet.
Mondhatnánk:
jól átver.
Ha nem tanulsz -
balek lehetsz.


A kép a netről : (Wachter Dénes – Ritmus II.)