Tóth Sarolta: Csacskaságok

Kacor Macska,
minden macskák legnagyobb királya
parancsait elnyávogta
cirmos országába.
macska- testőrök kísérték,
minden más állattól védték.
Jutalmakat kaptak bőven,
nem kellett lakniuk csőben.
Szolga Macska nem nyivákol,
nem kap tápot a gazdától,
fogjon egeret, ha éhes,
ha nincs egér, keresgélt.
Cirmos ország vendégei nagy kutyák,
Kacor királyt ők meg nem ugatják.
Szegény cicák távol vannak,
nem szívesen dorombolnak,
szőr adót vetnek ki rájuk,
ki is hullik a bundájuk.

Kép: Riba Ildikó Süti cicám

Tomor Gábor: Csacskák

A valóság
a világ irányítója.
Az irigység, féltékenység 
vezérli a világot.
És kik a hős szereplők?
Benne mind: mi, csacska nézők.

A kép a netről.

Riba Ildikó: Réten

Hajnali harmatban 
kacérkodó napsugár:
hét ágra szakadó varázs.
 
Cirógatja bogárka odúját,
csalogatja soklábú lakóját:
még bágyadtan bújik elő.
 
Csalitban sok kicsi dalnok
várja terített asztalát 

a tarka virágos rétnek. 

Tomor Gábor: Dilemma

„Vedd magad komolyan!”
Mondhatnám százszor.
Hiszen, ha játszol,
tekintélyt eljátszol.
Hát védd is javad -
vedd magad komolyan!

A kép a netről (Caterina Silenzi: Te)

Tóth Sarolta: Egyéniségünk vára

Gondolkodó ember,
titkoknak tudója,
titkok alkotója!

Alkotó agysejtek,

ügyes műszer-kezek,
bonyolult szerkezet.

Rejtélyes csoda vagy,
nem nyitod meg magad,
elrejted titkodat.

Egyéniség vára,
öntudat királya,
hitkirályné álma.

Bűnök zárt világa,
palackba zárt szellem,
távoli üzenet,

Tárd fel rejtelmedet!
Avass bizalmadba,
bízd orvosra, papra.

Amit többen tudnak,
többé már nem titok,

bizalmasod: magad.

Tóth Sarolta: Hibridnek lenni

Senkinek sok voltam,
valakinek – kevés.
Margón jártam egész életemben,
önérzetes-büszkén tetteimben.
Nem maradtam észrevétlen:
Egyesek utáltak,
mások rajongtak értem,
nem értem,
de tapasztaltam,
Magamat nem magasztaltam,
de le sem becsültem,
így kerültem
felemás helyzetbe,
gyűlöletbe és szeretetbe.
Apám tehetséges, művelt úr volt,
anyám műveletlen, szép, szegény,
e furcsa, felemás frigyből születtem én.
Nehéz volt margón járni,
génjeimmel bánni.
Kórra hajlamosítottak,
belőle betegségek sarjadtak.
Sokat szenvedtem,
már gyerekként betegeskedtem.
Nem kellett volna megszületnem.
Megöregedtem,
valakiből igazi senki lettem,
mint minden átlagember.
Vár a megváltó halál,
a margón járásnak vége már!
Egyenes út vezet a másvilágra,
megfizetem a révészt, 

úti poggyászom kész.

Tomor Gábor: Mit mutatna tenyerünk?

Korábbi olimpiák kísérő eseményei jutnak eszembe. Amikor a szálláshelyre érkezőket kártyájuk révén ellenőrizték, és tenyérlenyomatot is vettek tőlük. Eltérés esetén az ellenőrző készülék azonnal jelzett.

Eszembe villant, gyári használatban milyen realitása lenne egy ilyen készüléknek. Nem bonyolult eljárásra gondolok, csak arra, hogy ilyen rendszerrel elejét vehetjük felelőtlenségnek, nagyobb kárt okozó gondatlanságnak.

Milyen szép lenne, ha a leolvasó készülék jelezné a műszak kezdetén, például: Y. kolléga egyszer már nagyot hibázott, nem állította le idejében a technológiát (azaz, nem ellenőrizte kellően a berendezést), emiatt az anyag polimerizálódott, s ez a termelési program csúszásához vezetve gazdasági veszteséget okozott.

Vagy, okos gépünk fényjelekkel, sípolva tudatná: az éppen rátenyerelt Y. úr egyszer ott hagyott egy töltést, némi anyag mellé is folyt, kellemetlenséget okozva az üzem vezetőinek. Hasonlóképpen járnának a fölös készletek gazdái is, legyen szó klórfeleslegről, vagy szerződési pontatlanságról. Tehát bármiről, ami zsebbe vágó következménnyel járhatott. Ezen esetek felelősei a szóban forgó munkát egyelőre nem, vagy csak fokozott felügyelet mellett végezhetnék.

Apropó, felügyelet. Eszközünk az ellenőrzés milyenségét is minősítené. Számon tartaná s jelentené, az érintett munkahelyi vezetők mit tettek az említett esetekben. Elnézőek voltak-e, megrekedtek-e az ejnyénél, netán elbocsátásra is sor került-e idejében?

De ha meggondolom: gyári folyamatokban nem is kell tenyérleolvasó. Kiválóan megteszi a következetes, nem felejtő számonkérés, a szankciókkal betartott fegyelem.

Kép: Aba-Novák Vilmos Fürdés után

Tomor Gábor: Vers lehet

Gyűlölők.
Gyűlöletet gyűjtögetők.
Ölők.
Zavarosban halászók.
A tetőt is tetézők.
Vers lehet, ha egybenő.

A kép a netről.

Tóth Sarolta: Nézz vissza sötétben!

Az emlékek fájnak benned,
idők múltán szépek lesznek,
Hangulatos képek,
sok  élményt  idéznek.
A múlt köveiből
emléktorony épül,
gyorsan múló évek
sok töredékéből.
Élményeink szerint a torony
idővel eldől,
jobbra is, balra is kileng,
inog, szédül.
Jobbra dől, ha fájó emlékünk
megszépül,
ha a mély lelki seb
beheged.magától..
Balra leng, ha a rossz ízű
nosztalgiától
megfájdul a fejed,
összeszorul szíved.
Ha elvész az emlék,
kiürül a múltad,
Lyukas emlékezet
végül oda vezet,
elfeleded, ki vagy,
hova vezet utad.
Nem tudod, mit tettél,
nincs lelkiismeret,
Nem adsz bocsánatot,..
nem emlékszel,
kinek kell megbocsátani...
Elillan az öröm finom  aromája,
ami egykor boldog
óráid szolgálta.
Érzékeidet az emlékezetvesztés
sorra eltompítja .
Hatalmas kár éri,
aki -  nem emlékszik vissza,
mi bűnt követett el,
mit kell titkolnia.
Koldusnál szegényebb.
Nem kap alamizsnát,
emlékezet morzsát.
 Bambán nézi magát,
sötét foltokat lát,
hiszen agya holt már.

az ő számára kiürült a világ.

Tóth Sarolta: szomorú szerelem

Valaki járt az ablakom alatt,
valaki bekopogtatott,
valaki átkarolva tartott,
valaki csókkal altatott.

Valaki elment messze tájra,
valaki búcsú nélkül távozott,
valaki elrabolta álmom,
valaki könnyeket hagyott.

Valakit mindig visszavártam,
valaki magáról hírt sem hallatott,
valaki mindent elfelejtett,
nekem csak álmát hagyta ott.

Valaki jár az ablakomnál,
valaki bekopogtatott,
a Halál szólít most magához,

tovább rád már nem várhatok.

Tomor Gábor: Széteső világ

Szégyenes élet.
Meghúzódik alakom,
nem tetszelgem senkinek.
Elfárad a lantom,
fakul az élet.
Szétesik világom.


A kép a netről.

Tomor Gábor: Ami hiányzik

Hiányaink keservesek:             
az oldott beszélgetések,              
az őszinte szók,                           
a másokra nyíló szívek,             
a kitárt érzelmek -                      
hiányaink keservesek.                

A kép a netről.

Tóth Sarolta: Macskanári

Macskanári hibrid állat,
trillázni tud vagy csak nyávog?
Van-e hosszú szőrös farka,
vagy csak tarka szárnya - tolla?
Kölykeit tojásból költi,
majd megtanítja repülni..
Fiókáknak kukacot hoz,
szomjoltónak tejet szopnak.
Macskanári képzeletben
dorombolhat egy fészekben...
Elől emlős, hátul tojó,
macska tojás sütve nem jó!
Kalitkába nem zárhatjuk,
nincs ajtaján elég nagy lyuk...
Nem kell senkinek e szőr-tyúk,
ebédre az ebnek adjuk.
Ha megette, hascsikarás
mardossa majd szegény kutyát...
Kínjában keservvel  miákol,
tollat dalol ki torkából.
Macskanári furcsa állat,
kitaláltam, hogy csodálhasd...
Vannak mitológiai szörnyek
fejemből előre törnek...
Képtelenségek képekben
sci-fi a való életben...
Modern mese, eredeti,

akárki elképzelheti.

Riba Ildikó: Rögtönzött versike

Küldtem neked

néhány szót,
nem értetted 
titoktalan okát.
 
Miért küldtem, 
nem tudom már.
Csak küldtem, 
hogy lásd. 
 
Miért küldtem, 
rejtély csupán, 
s hogy a szívem
néha miért fáj,
ki tudja: magam se tán.
 

Kép: Zuly Guerra Erdőben című alkotása

Tóth Sarolta: Századunk drámája

Századunk drámája
az erőszak tombolása.
Minden földrészen harcolnak,
értékeket pusztítanak,
ártatlanokat gyilkolnak.
Gátlástalan törtetőknek
hatalma egekig nőhet.
Fenyegetve harácsolnak,
félelem és nyomor forgat
világméretű kereket,
megállítani nem lehet.
Pokol az élet színpada,
sorsunk napi tragédia.
Elit közönség jól mulat,
szánalmuk nem talál utat.

A Sátán most kacag.

Tomor Gábor: Szellemes telefon

A küzdelmes sorsú V. úrnak biztosan sok erőt adott, hogy jó kedélyű barátai, kollégái voltak. Olyanok, akik a halálnak is fityiszt mutatnak, ha egy módjuk van rá. Történt egyszer, hogy V. úr valamely szabadalmába szeretett volna bevonni egy szaktekintélyt, nevezetesen Buzágh professzort. Remélve, hogy ami amúgy is jó, az így előbb érvényesülhet. 
Addig-addig beszéltek erről, mígnem a tettek mezejére léptek.A professzor urat azonban hiába kérték a telefonhoz. Kedves kollegina közölte: 
- Sajnos, a professzor úr három éve meghalt.
Na, a kollégák!
- Mi az, te halottakkal is szövetkezel? - ugratták máris V. urat.
A történetnek ezzel még nincs vége. Nem sokkal később V. úr ismét távbeszélgetéseket folytatott. Egyik tárcsázása után, mintha darázs csípte volna, lecsapta a telefont. 
- Mi az, mi van? -  érdeklődtek a munkatársak
- A ... hullaház jelentkezett - hangzott a válasz akadozva.

- Na látod - mondta az összefüggéseket átlátó kolléga -, B. úr most hívott téged vissza...