keresem a szádat,
kereslek mindenhogyan.
Talán jobb, ha így marad,
és tovább tűnődhetem:
kim is vagy most nekem?
A kép a netről.
Tomor Gábor: Ki vagy
keresem a szádat,
kereslek mindenhogyan.
Talán jobb, ha így marad,
és tovább tűnődhetem:
kim is vagy most nekem?
Tóth Sarolta: Eszement vers
de elvesztettem a fejem,
mert fejvesztve menekültem,
balesetet elkerültem.
Eszem anyaga agyvelő,
félelemtől remegő.
Eszem tokja a koponya,
csont a koponya anyaga.
kerek,mint egy labda,
lyukak vannak rajta.
A lyukakból érzékszervek
külvilágot érzékelnek.
Minden lyuk az arckoponyán,
Látás, hallás, szaglás, táplálkozás
apró csontok, nyálkás.
Ha ezek jól működnek,menekülhetek.
Végtagokra is szükség van,
tenni, venni, menni lassan, gyorsan,
ahogy a helyzet kívánja,
az ember kálváriája.
Használjuk a csontjainkat,
eltörhetnek vagy elkopnak,
beteg vagy bénák leszünk,
így megy tönkre, fogy életünk.
Veszély elől meneküljünk!
Riba Ildikó: Néha
néha nem.
Néha álmodom veled,
néha nem.
Van, amikor szép
az álmom, és
van amikor nem.
Előbukkan álmaim mélyéből:
régi kastélyablak boltívébe
húzódva csókoltál.
Nem törődtünk mással,
sem őszülő hajunkkal:
megcsillant rajta napsugár.
Hőségben borzongtunk,
bőrünkön libabőr,
szemünkben szerelem ragyogott.
Néha gondolok rád,
néha nem.
Néha álmodom veled,
sokszor nem.
Tóth Sarolta: A halál képzete
képzeletünk teremtette.
Minden ember találkozik vele.
Akár kövér, akár sovány,
akár férfi, akár leány,
akár szép, vagy akár csúnya,
akár okos, akár buta,
a Halál mindig egyforma.
A találka időpontja,
megvalósulása módja
mindenkinek ismeretlen,
mégis elkerülhetetlen.
Érezhetjük közeledni,
biztosra nem lehet venni.
Képeken - ha ábrázolják - üres csontváz.
csontkezében tart egy kaszát.
Bár ő maga halhatatlan,
áldozata - halott - sok van.
A holtak csontvázzá lesznek,
elporladnak, földbe tesznek,
vagy kemencében égetnek.
Nevük, emlékük még lehet,
de az is feledésbe megy.
Tóth Sarolta: Bogaras
én Bogárkámnak becézem
tréfából
Méltó is erre a névre,
mindent tud, amit nem kéne,
bogárnak
Megcsiklandoz, csíp és mar is,
Mérges fullánkos nyelve is
él vele.
Mézet is ad, szépen kérem,
én is adok, megígérem,
tartom is.
Én vagyok a ronda hernyó,
Ő az éjjeli pillangó,
összejött.
Mondd, akarsz-e bogár lenni?
morzsát enni, földön futni..
gondold meg!
Eltaposnak, mint a férget,
hiába vár feleséged
gyereked,
Egy szép bogárgyűjteményben
gombostű hegyére tűzve
őriznek
Biológia órákon
bámulnak a gyerekek...
dicsérnek.
Tomor Gábor: Bűnbaklövész
Jól hangzó tanulság.
Bámulsz: itt a soros,
a legfrissebb hibatárs.
Bakot lőtt e bűnös -
bűnbakos e kortárs.
Tóth Sarolta: Okoskodó ostobaság
megjátssza az ostobát,
saját hasznára.
Ha hatalmat kap,
ki valóban ostoba,
mindenkinek árt.
Melyik jobb neked?
okos, de hülyéskedik,
szórakoztató,
vagy az tetszik,
ha hülye okoskodik
nagy kárt okozó...
Hova tartozol?
Okos egoista, vagy
gonosz ostoba?
Gondolkodj rajta!
Sorold be magad
egyik csoportba.
Riba Ildikó: Évszak
nyár hamar, őszi
szél avart kavar,
hajamba kap.
Karja lágyan öleli
derekamat.
Tóth Sarolta: Ha igen, ha nem
ha fáj, akkor elmélkedem.
Ha nem, akkor egyedül cselekszem.
Ha várlak, siess, nem haragszom,
ha nem várlak, maradj távol!
A magány gyógyítja lelkem,
elmúlt a szerelmem.
Nem ismétlem, ami elmúlt,
múló idő kútjába fúlt.
Elmélkedj te is magadban,
vigasztalódj új kalanban!
Ha az utak elágaznak,
többé ne találkozzanak.
Tomor Gábor: Csúf idő
esni fog, úgy hiszem.
Elrakjuk, mi kinn maradt,
ne ázzék semmi meg.
Döröghet, eshet aztán:
nincs vész, ha villám lecsap.
A kép a netről.