Üres alagsorban hánynád le
magad.
Alattad véres lepedőd.
Undorodsz a kábaságtól,
a kíntól,
a testedtől,
szertelen, megért
pillanataidtól,
langyos és romboló
egyéniségedtől,
emlékeid tudatától.
Tejködös nappalokban reszketsz
saját látomásaidtól,
méhed összes szerető melegével
ringatnád örök-szerelmesen...
És megköszönöd, hogy elvették.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése