Riba Ildikó: Talány

Tetőtlen házban
mocsok és vér,
szappan és kéj,
szabad az ölelés.

Zene szól,
pattan a gitárhúr.
Feldúlt lélek 
mélybe húz,
ajtó helyén
nap benéz.

Lusta falevél
rozsdállva
korhad,
mállik szanaszét.

Pad szélére
telepedett felhő
viharba öltözött.