kandallótűzben andalító
hangon fahasáb ropog
hamvadva izzó fénye
kitörés
halkuló zengés
magányom kettős
szólamú öleléséből
élek…
életemben
olykor elkerülhetetlen
kényelmetlen kemény
tüske marad
szégyellve takargatott
érzés után ami
magam előtt
feszengeni kényszerít
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése