könyökölsz
időd ablakában
gyorsvonatod
gyorsan robog
életed
sok állomása ragyog
érzékeimben
állócsillag lettem
megszoktad
mindig kéznél vagyok
napjaidat
nem zavarom hallgatok
állítsd
meg néha vonatod
ajándékozz
számolatlan időt
nem
kérek sokat tudhatod
indulópontod
messze van
utad
hosszú vágányon halad
nem
kísérhet végéig féltő kezem
fogd
meg simítsd ráncait míg lehet
Riba Ildikó
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése