Buba néni és Miska bácsi egy társasház földszintjén laktak saját lakásukban. Korukra való tekintettel a földszinten, hisz’ mindketten nyolcvan felett voltak már. Déli órákban igyekeztek hazafelé, miután tervezett bevásárlásaikkal végeztek. Fiatal koruk óta mindenüvé együtt jártak. Ismerősei sziámi ikreknek csúfolták őket, de nem sokat törődtek vele, sőt kacagták.
Most is egymás mellett tipegtek járdán a lakásukhoz, és meglepődve vették észre, hogy az ajtajuk előtt, a folyosón két idegen nő álldogál. Mikor elmentek mellettük, az egyik nekiugrott Buba néninek, meglökte, megragadta a táskáját és kitépte a kezéből. A másik Miska bácsinak esett neki, aki éppen a lakás kulcsot vette elő, amit a támadástól meglepődve leejtett. Buba néni látva, hogy férjét is megtámadták, hagyva a saját támadóját, a bácsi segítségére sietett: belekapaszkodott a nő hajába és úgy rángatta el a férjétől, akinek közben sikerült az ajtót kinyitnia, és a táskáját jó messzire bedobni a lakásba. A rabló be akart utána menni, de a bácsi útját állta, erre a támadó újra lökdösni kezdte, félre akarta taszítani az útból. Buba néni látva, hogy drága férjét bántják, feldühödött, és jól hasba rúgta a rablót.
A zajra kinyílt a szomszéd lakás ajtaja, és a két nő elmenekült. Zsákmányuk csak a Buba néni táskája maradt, amiben néhány aprón és a buszbérleten kívül más nem volt. Az értékesebb íratok, bankkártya, igazolványok a bácsi táskájában voltak, amit ő ügyesen behajított a lakásba, eltávolítva ezzel a rablók közeléből.
Kihívták a rendőrséget és előadták a kiérkező közegnek a kellemetlen eseményt.
A rendőrök kihallgatták a szomszéd asszonyt is, aki rányitott a „verekedőkre”.
- Valami furcsa zajt hallottam, puffanásokat, s mintha a falat vernék. Erre aztán kinyitottam az ajtót, és láttam, amint két idegen személy elszaladt - magyarázta.
Buba néni a rendőrségen végignézett több mint száz fényképet, de egyikben sem ismerte fel a támadóit. Sajnálkozva vett búcsút a szolgálatkész nyomozóktól, akik csodálattal adóztak a 82 éves néni bátorságának.
- Csak azt sajnálom, kedveseim, hogy olyan nagyon hasba rúgtam azt az asszonyt. Vajon nem történt vele nagyobb baj? Nem sérült meg súlyosan?
A talpraesett nyomozók elgondolkoztak a néni szavain, és egy óra múlva, a területi kórház sebészei osztályán elfogták a tettesek egyikét, aki léprepedés gyanújával állt szigorú orvosi felügyelet alatt. Az orvosok rövidesen meggyőződtek arról, hogy az állapota már nem életveszélyes, így nincs semmi akadálya a „lakáscserének”.
Most is egymás mellett tipegtek járdán a lakásukhoz, és meglepődve vették észre, hogy az ajtajuk előtt, a folyosón két idegen nő álldogál. Mikor elmentek mellettük, az egyik nekiugrott Buba néninek, meglökte, megragadta a táskáját és kitépte a kezéből. A másik Miska bácsinak esett neki, aki éppen a lakás kulcsot vette elő, amit a támadástól meglepődve leejtett. Buba néni látva, hogy férjét is megtámadták, hagyva a saját támadóját, a bácsi segítségére sietett: belekapaszkodott a nő hajába és úgy rángatta el a férjétől, akinek közben sikerült az ajtót kinyitnia, és a táskáját jó messzire bedobni a lakásba. A rabló be akart utána menni, de a bácsi útját állta, erre a támadó újra lökdösni kezdte, félre akarta taszítani az útból. Buba néni látva, hogy drága férjét bántják, feldühödött, és jól hasba rúgta a rablót.
A zajra kinyílt a szomszéd lakás ajtaja, és a két nő elmenekült. Zsákmányuk csak a Buba néni táskája maradt, amiben néhány aprón és a buszbérleten kívül más nem volt. Az értékesebb íratok, bankkártya, igazolványok a bácsi táskájában voltak, amit ő ügyesen behajított a lakásba, eltávolítva ezzel a rablók közeléből.
Kihívták a rendőrséget és előadták a kiérkező közegnek a kellemetlen eseményt.
A rendőrök kihallgatták a szomszéd asszonyt is, aki rányitott a „verekedőkre”.
- Valami furcsa zajt hallottam, puffanásokat, s mintha a falat vernék. Erre aztán kinyitottam az ajtót, és láttam, amint két idegen személy elszaladt - magyarázta.
Buba néni a rendőrségen végignézett több mint száz fényképet, de egyikben sem ismerte fel a támadóit. Sajnálkozva vett búcsút a szolgálatkész nyomozóktól, akik csodálattal adóztak a 82 éves néni bátorságának.
- Csak azt sajnálom, kedveseim, hogy olyan nagyon hasba rúgtam azt az asszonyt. Vajon nem történt vele nagyobb baj? Nem sérült meg súlyosan?
A talpraesett nyomozók elgondolkoztak a néni szavain, és egy óra múlva, a területi kórház sebészei osztályán elfogták a tettesek egyikét, aki léprepedés gyanújával állt szigorú orvosi felügyelet alatt. Az orvosok rövidesen meggyőződtek arról, hogy az állapota már nem életveszélyes, így nincs semmi akadálya a „lakáscserének”.
2010. október 11.
Remek történetet hoztál ismét, kedves Szabolcs. (h)
VálaszTörlésKedves Szabolcs!
VálaszTörlésLáttattad velünk az eseményeket.
Szeretettel gratulálok: Mila
Kedves Szabolcs.
VálaszTörlésRemek történet, remekül megírva.
gratula.
gyuri
Hát kedves Szabolcs irigylésre méltó párról írtál, ritka dolog, nyolcvan feletti korban, hogy együtt legyen jelen a testi erő, a gyors észjárás és az emberséges gondolkodás is.
VálaszTörlésKöszönöm a szavaitokat!
VálaszTörlésSzabolcs