Még csak éppen alkonyodott, amikor Debóra úgy döntött, ahogy az állatai elnyugosznak az óljaikban, becsukja őket, aztán ő maga is lefek... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Mondta a Vincent 3
Ha időnként belefáradsz ebbe a nagybetűs életbe, és a francba kívánsz mindenkit, aki él és mozog, és minden erőddel megpróbálod elvis... Tovább olvasom »
Kolumbán Jenő: Kielégülés
Térdek között már nincs semmi titok mikor hús a hússal találkozik. Csak a tágra nyílt szemedben látok kis fényes pontot ami felizzik. Te... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: A világ nélkülem
Virágos rét voltam egykor, színpompás, daloló élet, termékeny lehetőségek, sikeres Jövő-ígéret. Kegyetlen eke mélyen fölszakított, ki... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Taktika
Mi jár nektek? Csak a szátok! Egyébként meg, ami jut. És mivel nem jut, be kell, hogy fogjátok, mert í... Tovább olvasom »
Markovic Radmila: János gazda
János gazda egy őszi napon lefeküdt, se a csillagok, se a Hold nem kukucskáltak be hozzá, csak a sötétség borult a házára, meg a mell... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Búcsúzó
Sötét hideg fon béklyóként ölelő kart dermedt testedre. Anyaszív perel: nem lehet, nem, ne vedd el vak sors, gyermekem ! Fájdalom kön... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Károgó madarak / plágiummm/
Tél, tél, jégkezek bőrödbe marnak. Csupasz ágon gyászos varjak. Most szarjak, vagy varrjak? Hess madár! Vészmadár. Magyarul ordít, hű de... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: Sároska
A kis patakocska folydogált a medrében, és unatkozott. Igazából azonban nem csak unatkozott, mert néha ábrándokat is szövögetett. Eze... Tovább olvasom »
Kolumbán Jenő: Szétszórom a szavakat
Szavaim nem öröklétnek szólnak. Füst vagy köd, vagy könnyen szálló pihe. Eltűnnek mert nem övék a holnap nem marad utánuk üresség se. Me... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Nélküled
Hideg van, egyre hidegebb. Testem kínlódik , a lelkem didereg. ... Tovább olvasom »
Bige Szabolcs: Menekül, aki tud (Mann & Barcs – emlékkép a huszadik századból - részlet)
A fakereskedő, Hajnal Manó előre látó ember lévén, amíg még lehetett utazni kimentette a vagyonát Svájcba. Vejének is ajánlotta, tár... Tovább olvasom »
Haász Irén: A feledés dicsérete
Az első kapcsolat a külvilággal megrázó és elemi erejű, ilyen kataklizmákat tűrni mással, mint feledéssel, nem épp egyszerű, A legszebb ... Tovább olvasom »
Marusa Mirtill: Bosszúságból
A bosszúság néma hangja hahotázik, A kegyetlenség, a jó kedvből vacsorázik. Szavaid, égetve perzselik érzelmeim gyepét, A mámorosság ker... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: A Vejk szabászat
Tulajdonképpen csak nadrágot tudott varrni, máshoz nem értett, viszont legalább ő maga ki is szabta. De ezek a városiak! Már olyan r... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Mondta Vincent2
Na még szép, hogy mondom, mondta Vincent, megbotolva a fotel lábába, elhajítva a vizesüveget. Nehézkesen felkecmergett a szőnyeg elá... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Mondják és mondják
Mottó: Ha nem figyelek oda, úgy fogok megöregedni, hogy elfelejtek felnőni előtte. (Graffiti) ... Tovább olvasom »
Haász Irén: Óarany ömlik
Óarany ömlik az égből, gesztenye ékszere roppan, úsznak a darvak a rétről, - égnek a kék tava csobban. Izzik a pír a juharfán ősz koroná... Tovább olvasom »
Marusa Mirtill: Mély benyomásos vízió
Az örökös vágy hajhászása, A test minden pozícióba való hajlása. Ó, Kéj, Gyönyör, Mámor érzése!! Neki a megtagadástól nincsen kérdése. A... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: Jeromos világgá ment
Az erdő most is sokat ígérőn hallgatott, amikor széthajtotta a bokor ágait, hogy belépjen. Alkonyodott, a madarak már aludni tértek, ... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Időpárkány
idő párkányán időtlen kopott papír hajtása szót rejt csámpás cipőben villámok viharában szegénység csoszog szakadt rongyain szánalom ... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Mondta Vincent 1
Tisztelet- mondta Vincent, és lekicsinylően legyintett. Szóhasználatainkban lappanganak akkora idiotizmusok, hogy csuklanom kell, ha ... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: A titok
Az idő nem titoktartó, vétkeinket rejtegeti, ha faggatják, fel is fedi. A titok mégis örök marad, ha felfedik, már nem titok. Minden emb... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Állapot
Szűkségben élsz – vállalt szorongás. El nem esel, de kiutad zárják. ... Tovább olvasom »
Bige Szabolcs: Aladár eltűnik (Mann & Barcs – emlékkép a huszadik századból - részlet)
Néhány nap múlva a posta ide hozta Vilmos lapját, a szomszédok adták meg az iroda címét. - Nézd, apa! – mutatta Tímea a lapot – Vilmo... Tovább olvasom »
Haász Irén: Kaput nyitott a végtelenbe
Kaput nyitott a végtelenbe egy bűvös napra az idő. Egy szélmalom várja remegve, hátha lovagja visszajő, mert Rocinanték itt maradtak, de... Tovább olvasom »
Marusa Mirtill: Mosoly-járat
Látom, legbelül vérzel. Az optimistaságtól ne térj el!! Minden nap sebet ejt rajtad?! Hidd el! Mérséklődik majdan.. Ne törődj bele! It... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Felnőtt mese
A királylány, törékeny volt, és önbizalom-hiányos. Amúgy más nem hiányzott belőle, de ez is elég volt neki. Az Istennek sem ment től... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Viola
nehezen nyíló szavad bódító virág pompás viola ringatón omló lágy illatú szoknyája gyengéd ölelés Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: Jaruk a Hazudós
A hatalmas kastélyra emlékeztető intézmény gyönyörű helyre épült, mindentől távol a hegyek között, az egyik sűrű lombú erdő oldalában... Tovább olvasom »
Kolumbán Jenő: Tornyok dőlnek
Bizarr világot álmodok léttől elrugaszkodottat, majd undorodva hányhatok, látva az oszló halottat... Ragályt terjeszt köztünk a kor! Ag... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Létezés
Nem a psziché – az adrenalin! Meg a vágyott dopamin! Lám csak, a miértek. Élsz, mint bolygó vegyiművek? ... Tovább olvasom »
Haász Irén: A csend
A csend a jó. A zümmögő, ketyegve röppenő idő idegpályák rostjain át oroz tőlünk harmóniát. A csendből éledt halk szavak nyugodt virágot... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: Hárfás Szibilla
Szibilla a partoldal tetején üldögélt és hárfázott. Ezt az időtöltést nagyon szerette, lelkét felemelte a hárfából fellibbenő megannyi p... Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)