Az alföldi kisvárosra, mintha porcukrot hintettek volna! A gyerekek még ennek is nagyon örültek, bár hóembert nem lehetett belőle készíteni, és még a hógolyózáshoz is kevésnek bizonyult. Mégis olyan jó volt végignézni a házakon, utcákon. — De jó is lenne, most kimenni, kicsit sétálni - gondolta Antal, de ahogyan az asztalára nézett, tudta, hogy ez most lehetetlen. Az ágy is hívta még vissza, hisz még csak most jött haza Ausztriából. Nem engedheti meg magának, hogy elodázza a dolgozatok javítását. Annyi minden teendő van még,s az újesztendőre is marad bőven a téli szünet végeztével. Persze, jó volt kikapcsolódni és kellett is, mert nagyon sok feladaton van túl… Ajándék percek voltak a síelés pillanatai, az a néhány nap Hochkarban, felejthetetlen élményekkel gazdagította. Régi vágya volt eljutni, erre sokak által dicsért síparadicsomba. Még az egyetemre járt, amikor kollégiumi szobatársa, Szénás Zoli mesélt neki erről a helyről, ahol a szüleivel karácsonyozni szoktak. Már akkor elhatározta, hogy majd valamikor elmegy oda. Azóta sok év telt el. Antalnak most adódott rá lehetősége, vagy talán lehetett volna korábban is, de valami mindig fontosabb volt. Például az is, hogy végre ne legyen jelzálog a lakásán. Szerette ezt a lakást, amit több, mint hat éve vásárolt. Talán azért is volt olyan fontos, mert ebben a lakásban járt néhányszor a nagymamája is, akit nagyon szeretett. Gyerekkorában sokat voltak együtt, amikor a szülei dolgoztak és tőle hallotta a legszebb meséket, de sok mindenben támogatta Antalt a tanulmányai során is. Amikor elkezdett tanítani az általános iskolában, szülei mellett a nagymama volt a legbüszkébb.
Lassan eltávolodott az ablaktól és az íróasztalához ült, hogy a sok dolgozatot kijavítsa, ám alig nyitotta kis az első biológia füzetet, egy másodpercre felvillant előtte, hogy mit is álmodott. Hirtelen felállt és a könyvespolcra nézett. Ott a legkedvesebb könyvei előtt várakozott a kép… a nagymama képe. A férfi szemét egy pillanatra elhomályosították a könnyek.
– Mit is mondtál nekem álmomban, nagymama ? - próbált visszaemlékezni, miközben kezébe fogta a képtartót kitámasztó pántját…
Fotó: Ruzsa Dániel
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése