Riba Ildikó: Esőben

Sétálnék veled, fejem válladra hajtanám, fognám hűs kezed. Lágy léptű szélben hajszálaim kócosan könnyen, libbennek. Ernyőn eső ... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Életreceptek

Mottó: Az optimista az, aki nem tud kellemesen csalódni. (Ismeretlen szerző) Ilyen egyszerű Gondterhelt vállalkozók, cégvezetők v... Tovább olvasom »

Kapolyi György: Karácsony

A csendes hóesésben minden megváltozik. A fehér takaró elfedi, ami szóra sem érdemes, ami csúnya és hibás. Tündöklően tiszta és szűzi... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Kerti állatok

Kertünkben történt a csoda, futóversenyt nyert a csiga. Puhatestűek olimpiája versenyzőknek nincsen lába. Ha a versenypálya sima, g... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Kábulás

Félelmet tornyoz a világ,    fűt tumoros koholmány.      Vadulnak volt szelídeink,            nem fogják fel, épp mi kábít.  Nem gon... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Vakon látni

Az ég a földdel összeér, a fekete nem fehér. aki vak, ezt nem látja, messze a lét határa. Lábát rakja egymás elé, keze tapogat fal ... Tovább olvasom »

Bige Szabolcs: Ábris Zsiga - 2

(Öreganyám mesélte részletenként Ábris Zsiga történetét. Téli estéken a rokka kerekét serényen forgatva, vagy az osztováta* előtt ülv... Tovább olvasom »

Varga Árpád:otthagyó

most keltem még a penészfoltokat is láttam álmomban régi kis barcsi szobám falain úgy volt ott minden ahogy hagytam aztán kinéztem a ... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Hangulat

Poros útra köd szitál, léptem nyomán tapad a sár. Hideg húz kezemre kesztyűt, mintája vörös-tarka rajz. Dérgyöngyfüzér ölében, poc... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: haikum

Tüskés bokorban vergődő, sebzett állat magadra ismersz. Kép: Keszthelyi György Csendélet című alkotása Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Félelem

Van-e, mit nem tennél,        nehogy mi megtörténhet,      attól megdöbbenjél?            Hogy szeretted bajának        nem gondolt ... Tovább olvasom »

Bige Szabolcs: Ábris Zsiga - 1

(Öreganyám mesélte részletenként Ábris Zsiga történetét. Téli estéken a rokka kerekét serényen forgatva, vagy az osztováta* előtt ülv... Tovább olvasom »

Varga Árpád: apevák

Rét zöldül, faágon mókus szökken – de én most halok. * Add nekem két szemed s én belátom velük hibáim! (Pápa, 2017 március... Tovább olvasom »

Kapolyi György: A szabadulóművész

Hát igazán nem tudom, hogy a várakozással teli győzelmi ének mikor válik asztmatikus lihegéssé. Mikor hal el a dalban a vágy és remén... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Közönyöm

Felém dől a fekete félelem, gyászos emléke zuhatag. Létemben nincsen értelem, halálos torony, ingatag. Sivár közönyöd veszteget, sí... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Elhitetés

Ímhol, jövendő korunk! Amire vágytok, az esély vagyunk!              Mi lenne az, harcos társam?            Lét, miről nektek már m... Tovább olvasom »

Nyakó Attila: Sic transit gloria mundi2

Csüggedt köcsög a verandán, hasa alján a máz randán lepattogzott, sarka csorba, néz egy éltes vajcsuporba. Rézsút délceg miskakancs... Tovább olvasom »

Varga Árpád: Kör

Az univerzum csak egy kör. Kör, de mily tökéletes! Nem teremtődött ennél még Jobb csodaforma, Mint e geometriai végzetes. Hisz ez a... Tovább olvasom »

Nyakó Attila: Sic transit gloria mundi

Csüggedt köcsög a verandán, hasa alján a máz randán lepattogzott, ajka csorba, néz egy levert vajcsuporba. Mellettük egy miskakancs... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Nyalás

Az eperfagylalt visszanyalt, frissen vasalt ingedre hasalt. Rózsaszínű foltot hagyott, mint egy pecsét, úgy ragyogott, lábad mégis r... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Rejtély

Ki vagy hát, barátom?          Szimpla szójátékos? Egy aszkéta esztéta?            Mámort megvető magvető? Aki kotlik élők rétjén:  ... Tovább olvasom »

Markovity Radmila: Megváltoztatom

Bácskai síkság porfelhője az életem. Mi hozhatna változást nekem? Méreg rágja szívemet, elkészítem az ellenszerem, szívemre balzsamké... Tovább olvasom »

Varga Árpád: Nézz csak körbe!

Akárhol vagy most, nézz csak körbe! Minden pénzben, munkaórában mérhető – és mérendő is! Kétség sincs felőle… Bármit lát most szem... Tovább olvasom »

Csörgits Kinga: Halni születtél

Halni születtél. De halandó léted minden pillanatában a halhatatlanságot keresed. Egy falat mennyországot. Ahol hazaérkezel egy illat... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Ügyetlenségek

Az ügyetlen ember egyszerű tevékenysége gyakran sikertelen. Elejt vagy feldönt tárgyakat, környezete ezen kacag, pedig az ügyetlens... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: A pénz dolgozik

– A brókerek korán halnak. – De addig legalább jól élnek. – Már amelyik; tudod, te, mi az, hogy pénzpiac? – És így replikáznak tovább... Tovább olvasom »

Csörgits Kinga: A papírra vetett sorok, vad teremtmények

Szabadjára eresztve ki tudja, milyen pusztítást végeznek? Óvd jól a hited, mert kivételesen értékes! Épp ezért vigyázz, hogy hova és ... Tovább olvasom »

Varga Árpád: Bátor a költő

nincs már mitől féljek minden rossz csak ihlet persze tervezhetnék de az élet úgyis az igazaké lett nincsen kitől féljek bármi go... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Kudarcos

Felfoghatod őket.      Elemzed vagy sem,        korlátaid meggyötörnek. Átkozott gyengeségek. Konokul feszülsz ellenük –            ... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Csak egy biztos: a halál

Múltunk emlékei nosztalgiák, jelen bánatunkat vigasztalják. Sikereink, kudarcaink tanácsai jövendőnk ismeretlen arcai. rövid életünk... Tovább olvasom »

Varga Árpád: Pszt!

Ha csöndbe burkolózunk, félünk. Mert a csöndtől félünk. Nem tudjuk hallgatni a csöndet, türelmetlenek lettünk –: ez nem éri meg. ... Tovább olvasom »

Kapolyi György: Benned lakó kísértetek

Temetőkben sose keresd őket. Ott, csak porladó testek vannak, valakiknek levetett tokjai, azoknak, akiket esetleg még te is ismertél,... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Bizarr

Nyűg, baj, kín;            nem szeretnek, átnéznek rajtad – és te örülsz? Minek?!              Ebugattát! Célja van:          így k... Tovább olvasom »

Varga Árpád: Fogyasszátok sok szeretettel!

Van, aki fogyaszthat, Azért, hogy fogyasszunk! Fogyasszunk s fagyasszunk Egymásból egymásért Ki mindent – s ki mindent –, Jelenben ... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Szerelem

Hallgassuk együtt a csendet, szívünk dobogjon szerelmet, csukott szemmel nézzük egymást, így záródik ki a világ. Egész testünk érin... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Hajnalban egyedül

pókháló gyöngye kelő nap ékszere brossként tűzi bokrok levelére unott sietségben aláhulló falevelek surrogó zörejében elmémben e... Tovább olvasom »

Kapolyi György: A gangon

Mondtam is a Rózsikának, hogy az ő korában, és súlyával ne görkorcsolyázzon, mert tűzveszélyes, eleshet, és kigyullad az a sok esze, ... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Emberismeret

Van néhány foglalkozás, melynek gyakorlásához empátiára, lélekkurkászásra is szükség van, ha sikeresek akarunk lenni. Ilyen a pedagóg... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Mű-hely

Üres.                            Félig üres.                        Félig telt.                        Tele van.                     ... Tovább olvasom »

Bige Szabolcs: Egyéjszakás kaland

- Magányos vagy, Mukika? – ült le a Karandás melletti bárszékre a merészen kifestett szőke. - Nem vagyok Mukika még neked sem! - ... Tovább olvasom »