Tomor Gábor: Örökségek

Mottó: A jó modor az, hogy eltitkoljuk, milyen sokat tartunk magunkról, és milyen keveset a többiekről.  (Mark Twain)


Hatás

A cég két fiatalja beszélget. Egyikük, pár napja dolgozik itt, elmondja: mi foglalkoztatja, milyenek a benyomásai. Társa, mögötte három év gyakorlat, álmélkodva megkérdezi:
– Te mindig ilyen őszinte vagy?
Most a mesélőn a meglepődés sora. Dicséret vagy figyelmeztetés? – nem tudja, mire vélje.
– Miért? – buggyan ki belőle a szó. Aztán önkéntelenül a szájához kap.
Megint őszinte volt.


Viselkedés

Illemtudóan köszöntem, bemutatkoztam, jó étvágyat kívántam, „csak tessék nyugodtan, éppen ráérek”, mondtam, ehhez illő szívélyességgel mosolyogtam, néhányszor kibámultam az ablakon, s amikor rám dörrentek, csodálkozva kérdeztem: máris?
Ügyem nem reménytelen.


Szégyen

Továbbképzésről hallik szó. Valaki érces hangon kiáltja: Nincs szükségem rá, tisztában vagyok mindennel!
Többen szégyenkezve hallgatnak. Ők nem merték bevallani.


Biztonság

– Jó napot kívánok!
– Jó napot.
– A Híradótól jöttem; a véleményét kérem…
– Elnézést, egy pillanat – szól a másik; felpattan, s eltűnik a szomszéd szobában.
Láthatóan megnyugodva tér vissza. Odabenn nyilván megerősítették abban, hogy van véleménye.


Világismeret

Nincs ember, akiben szemernyi hiúság ne volna. Okos mondás! (Elismerően bólogatok magamnak.)



A kép címe: Nagy bohócok (táncjelenet); Gedő Ilka alkotása. (A Kieselbach Galéria tavalyi, Őszintén szólva… című kiállításáról.)