Álltunk, s fogtad a kezem,
csak néztem a szemedet.
A percek múltak, s csak fogtad
a kezem, s néztem a szemedet.
Kezem fogtad, szorítottad,
két szemedbe mosolyogtam,
S közben nem tudtam, hogy
nem is kezem, szívem fogtad.
Riba Ildikó: Álltunk
Álltunk, s fogtad a kezem,
csak néztem a szemedet.
A percek múltak, s csak fogtad
a kezem, s néztem a szemedet.
Kezem fogtad, szorítottad,
két szemedbe mosolyogtam,
S közben nem tudtam, hogy
nem is kezem, szívem fogtad.
Így jár az, aki nem tudja, hogy a szem a lélek tükre... :) A lényeg azonban, hogy időközben kiderült: itt egy szívszerelem esete "forgott fenn"... :d
VálaszTörlésUgye, megesik az ilyesmi néha. A szerelem pedig első látásra, vagy elfeledett sokadikra, és a visztonlátás meglepetése :) Remélem ezt most nem túl bonyolultan írtam :D
TörlésSzívszorítóan szép és eredeti megfogalmazása a szerelmes viszontlátás érzésének
VálaszTörlésörülök, hogy olvastam
Saci, nagyon szépen köszönöm, örülük, hogy tetszett a versem. :) Pedig egyszerű kevés szóból áll, nem szócirádákból. :)
Törlés