Mégsem kellett volna bemenni abba a bárba. De annyira kiszáradtnak éreztem a lelkem az egész napos sziszifuszi tárgyalások után, hogy úgy ér... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Társulás
Gondolatom, mint a pinty: szárnyal ágról ágra. Röppen, s mily szépen ring... Jótét lelkem hozz... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Miért szomorú?
Miért vagyunk szomorúak, mikor búcsúzunk? Talán érezzük, hogy többé nem találkozunk. Miért szomorú a halál? Testünk, lelkünk fáj. A gyászoló... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Hajnal
Hajnali pára gyöngye a világra ráül, kedvemre csöndje: hűs takaró terül. Pirkadó napfényben madárka hussan, őszi levél csőrében rozsdásan... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Az internet
Aki névvel nevezte meg magát, kiszolgáltatottá vált. Titkait szimatolják, ha van neki, megzsarolják. Meghurcolják, bemocskolják, élete így p... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Ötlet
Ketten mentek előttem. Télikabátba burkolózva, ráérősen, munka után már. Nem lehetett beszédjükre nem odafigyelni. – Menjünk a könyvtárba!... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Önismereti tűnődések
Mottó: Az ember sok mindent hajlandó csinálni, hogy szeressék, de mindent hajlandó megtenni, hogy irigyeljék. (Mark Twain) Idővel Hű barát... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Évszakok - Ősz
Percre perc jött, napra nap, szállt az idő, mint a sas. Torlódtak az évszakok. Sárcipőt viselt a nyár, villámlott az őszi sár. Jeges szél f... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Szemek
Növényeknek is van szeme, akár ikrek is lehetne. Kalászosok, hüvelyesek, csövön kukoricaszemek. Közösségekben léteznek, ezen belül egyformá... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Vallomás
Arcunk merevedik. Szívünk híg ezüst. Talmiak tetteink; ridegen élünk. Vágyunk már semmi nincs. Idegenülünk. A kép Kiss János műve. ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Holnap
Mint az űrutasok, őrült hajtás, rohanás: túllenni a holnapon. Miért ez a hosszútáv? M... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Szorongás mai időkben
Szorongó emberek áradó erőszaktól rettegnek. Védekezésre nincs elég erő, a föld óriás temető. Eltűnt a bizalom, mert az ellenség arctalan.... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Alkotás
Megírnom máshogy kellene; nem szeretnék ismételni. "Képzeleted berzenkedne?" ... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Az unatkozó király
Ha unatkozott egy király, bolondja akkor készen állt: szórakoztatta tréfával, ugrándozott is fél lábbal. Megmondhatja az igazat, élete mégis... Tovább olvasom »
Bige Szabolcs: Nagytudós Ottó
Ottó mindig a medikusokkal lógott. Nem sikerült bejutnia az egyetemre, de a barátoktól nem akart elszakadni. Az alacsony termetű gyermek nya... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Bogárlakodalom
Pók szövi a finom fátylat a cserebogár arának, vőlegénye szarvasbogár, most ünnepli nászát a pár. Összegyűlt a vendégsereg, hoztak finom ét... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Azután
Milyen lesz azután? Gyerekünk magába fordul, unokánk nem emlékszik ránk. Nem érzünk illatot, semmit – nélkülünk vész el a világ. Valóság: ... Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)