Tomor Gábor: Önismereti tűnődések




Mottó: Az ember sok mindent hajlandó csinálni, hogy szeressék, de mindent hajlandó megtenni, hogy irigyeljék. (Mark Twain) 


Idővel

Hű barátom masszázs-tankönyvet lapozgat.

– Panaszkodik asszonykám, s én egyre csak gyötröm magam... Mit tegyek, hol tegyem? Hogyan gyúrjam, hogy nekem is jó legyen?


Dilemmában

Erre-arra jártamban mind több becses tapasztalatra teszek szert. Látom azokat, akik határidőre elvégzik a munkájukat. Észreveszek lelkiismeretes embereket, akik kijavítják mások hibáit. Felkapom a fejem, amikor önzetlen, tevékeny munkatársak közreadják éppen csak felötlött, használható javaslatukat. És közben-közben van jó szavuk a bánat-gyötörte, gondterhes kollégákhoz is. 

E megfigyelések óriási bajba hoznak. Mert mondják meg, mit tegyek, hogy a sajtóról alkotott véleménynek megfeleljek? Eszerint ugyanis az újságírók csupán a negatív szenzációkra éhesek...

Hogyan is írjam meg, soroljam: hányan vannak, kik ők, ezek a jótetteken ért, nagyon rendes emberek?!


Pokoli torony

Kovács magába zárkózott. Él, mint toronyban. Elkeseredett. De nincs mit tenni.

Már magát sem szereti.


Önismeret

Aluljáróban játszódó jelenet. Koldus a fal mellett, kezében tábla, melyen kérés és indoklás bővebben.

Kovács már a megszólításnál elakad... "Kedves Emberek!"

– Na, ez se rám számít – legyint, és tovább siet.


Könnyű nekünk

Építjük a rendszert. Könnyű nekünk. Mi, akik éltünk az elmúlt évtizedekben, már tudjuk, mi és hogyan nem kell nekünk. Mi ismerhetjük éppen a gazdag(abb) országok történetét napjainkig - mi mmár nem követhetjük el a kapitalizmus hibáit. Minket már nem nyomnak innen, nem befolyásolnak amarról sem. Mi teljesen szuverének vagyunk.

Mi már csak a magunk gyarlóságai miatt maradunk a lehetőségeink alatt.


Csak akarni kell!

B. úrral beszélgettünk.

– Fizetésemelés? Hát... – sóhajtotta, felfelé intve.

– Az Isten tudja? – kérdeztem, én is feltekintve.

Fejét rázta.

– Lejjebb? A  Holdban?

– Lejjebb, lejjebb... – Hogyhogy nem értem, látszott a szemén. – Hát a vezetőségről beszélek. Ha akar, emel, ha nem akar, hát nem.

Egy (fél)világ omlott össze bennem. Ki gondolta volna, hogy bérfejlesztéshez elég csak akarni, pénzre szükség sincsen?!


Szájpanasz

Szuper jókat ajánlanak szakértők az éjszakai fogcsikorgatás ellen.

De mi a teendő, ha fogaink nappal is összekoccannak?


A képen Tallós Kosanic alkotása (Ádám és Éva)



               

8 megjegyzés :

  1. Sok irónikus bölcsességet gyüjtöttél össze. Mikor van időd ennyire figyelni az embereket?
    Mindegyik találkozik egyetértő csodlatommal. " Az ember márönmagát sem szereti"
    Várom a többit is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha csak az időn múlna, már teleírtam volna válogatott okosságokkal ezt a hozzászólási lapot... :d De más is kell ehhez, például, hogy észrevegyem: "Az ember már magát sem szereti." :-d

      Törlés
  2. Ez fordítva is igaz:sok olyan ember él köztünk, sőt egyre több, aki csak önmagát szereti. Miben nyilvánul ez meg egyik vagy másik esetben? Ezen is érdemes elgondolkodni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony érdemes gondolkozni azon: miért keresi helyét az ember ebben a világban? A magukat szerető és nem szerető egyének egyaránt kellemetlenül érezhetik magukat ebben a helyzetben. Úgy vélem, a bizonytalanság, a fenyegetettség érzése hatalmasodik el rajtuk... @-)

      Törlés
  3. Ki gondolta volna, hogy bérfejlesztéshez elég csak akarni, pénzre szükség sincsen?!
    No,ez nekem nagyon "bejött"!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mit is mondhatnék erre? Ebben az "akaratos" életben minden megtörténhet, és meg is történik, kedves Tati... :d

      Törlés
  4. szavak - üres ígéretek, - kevés valósul meg, de ha igen, az csak véletlen lehet

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hiába, na, a véletlennek is lehet balszerencséje... :d

      Törlés