úgy szorítottalak
magamhoz, mintha
életemnek most
vége lenne.
Illatodat mélyen
beszívtam, kiengedni
sem akartam,
magammal betakartalak.
Lágyan-erősen:
magam voltam
az örök folyondár,
hittem a lehetetlent.
Kést fogtál rám,
szorítottad, markoltad
dühödten, kaszaboltad
indáimat, gyökerem
kóróvá száradt.
Drága Ildi!
VálaszTörlésversed szívszorítón szomorú. A fájdalom szépíti a verset, de megöli a lelket.
Kívánok neked gyermekeiddel és unokáiddal boldog karácsonyt.
/ én nagyon közel vagyok az út végéhez, teljesen legyengültem, és nem érdekel semmi, - pedig a kedvenc fiú unokáméknak márciusban születik kislányuk - én nem láthatom. A karácsonyt sem érem meg - érzem.
Ölellek szeretettel Saci
Drága Saci !
TörlésKöszönöm az olvasást, és a véleményed, lehet,hogy megöli...
Kívánok Neked, és a családodnak is, békés, boldog karácsonyt.
Bízz benne, és hidd, hogy látni fogod a kis dédunokádat, és úgy fog történni.
Szeretettel öllelek: Ildi